„Úgy érzem, jog és erkölcs engem támogat, ha nem engedelmeskedem az állam jogtalan, fenyegető rendeleteinek… Ha egy állam alapvető emberi jogokat sért, akkor más államoknak legyen nemcsak joguk, hanem kötelességük is beavatkozni emennek a belügyeibe… Az állampolgárnak nem szabad beletörődnie, hogy az állam igazságtalanul vagy önkényesen bánjék vele. Ha állami igazságtalanság veszélyezteti az életét, erkölcsi joga az ellenszegülés.” Mintha mai szöveg lenne, talán csak a régimódi „emennek” és „bánjék” árulkodik róla, hogy egy másik korból való. Soros Tivadar eredetileg eszperantó nyelven írt, Álarcban című könyvéből idézi Eva Hoffman lengyel-amerikai írónő, egyetemi professzor, akinek Soros György gyermekkoráról szóló tanulmánya vezeti be a filantróp milliárdos életművéről Peter Osnos szerkesztésében készült, itthon most megjelent kötetet (Soros György – Egy teljes élet, HVG Könyvek, 2023 ).
Ebben nyolc szerző ír az elképesztő életút különböző állomásairól, de most maradjuk a legelső fejezetnél. Azt mondják, egy gyerek alapvető jellemvonásai már hat-hét éves korára kialakulnak, az addig őt ért hatások egész életére meghatározók maradnak. Mivel Soros György évtizedekig nagy hatással volt a világra, érdemes átgondolni, miért fordult érdeklődése a vagyonfelhalmozástól a jobbító szándék felé. Azt ugyanis legmegátalkodottabb ellenségei sem vitatják, hogy valamikor a 80-as években ez történt, sőt, éppen azt róják fel neki, hogy pénzét a világ befolyásolására használja. Amivel mellesleg nincs egyedül, csak az Egyesült Államokban számos vele összemérhető vagy még nagyobb vagyonú ember csinálja ugyanezt, talán hallottak már egy Elon Musk nevűről, de akadnak ilyenek Oroszországban, Kínában meg máshol is. Nyilván van ebben egyfajta logika vagy törvényszerűség is, de Sorosnál talán a kora gyermekkori elrendeltetés érvényesült, amiben nagy szerepe volt a szüleinek.
Soros Tivadar több nyelven beszélő ügyvéd volt, aki felesége vagyona révén megengedhette magának, hogy kávéházi társalgással, bridzsezéssel töltse idejét és a női igen lelkes híveként járja Budapestet. Ahogyan később Soros György írta, „nős agglegény” volt, mindazonáltal imádta és tudatosan nevelte fiait. Maga kalandos úton tért haza az első világháború utáni orosz hadifogságból, tudta, hogy gyerekeinek nem azzal segít, ha puha bársonyba bugyolálja őket. Így aztán György és négy évvel idősebb bátyja, Pál, a Lupa-sziget körüli Dunában tanulta meg, milyen az életveszélyesen mély, sodró vízben úszni, amikor csak a saját erejében bízhat. Azt is apjuk verte beléjük, hogy a gyengébbnek segíteni kell. A szolidaritás már a kilencéves Gyurikának is olyan természetes volt, hogy a vakáció alatt általa írt és árusított Lupai Újsággal keresett krajcárokat a szovjet támadás ellen védekező finneknek ajánlja fel.
A kisfiúként a mama kedvencének számító és apai szeretetre áhítozó Soros György Tivadar emlékének áldozva és az általa elültetett elvek mentén hozta létre a Nyílt Társadalom Alapítványokat. „Apám kiskereskedő volt, én pedig nagykereskedő vagyok” – érzékeltette, mire jók a dollármilliárdok.