Mindig emlékezz arra, hogy a szép szavak nem mindig igazak, s az igaz szavak nem mindig szépek. Ez a Jókai Mór-mondat jutott eszembe a nyugdíjemeléssel összefüggésben. Merthogy újra itt a barátság, szövetség, garancia és pontos elszámolás ideje: érkezik a törvény által előírt mértékben emelt ellátás. Bárki megszólal a kormányból, most éppen nagyon szereti, tiszteli az időseket. Ennek megerősítésére elmaradhatatlan elem a gyurcsányozás, hiszen – ahogy mondják – a Gyurcsány-korszakban elvettek a nyugdíjasoktól egyhavi ellátást, ami soha többet nem fordulhat elő.
Pedig de. Nem is kell messzire menni, az infláció már az év első felében elvitte a januári 15 százalékos nyugdíjemelést, sőt a 13. havi ellátást is. Az év első három hónapjában ugyanis átlagosan 27 százalék volt a pénzromlás. Jelezték a nyugdíjasszervezetek, hogy baj van. Óriási szükség lenne évközi emelésre, mert főleg a kevés pénzből élőknek hó végére egy forint sem marad a pénztárcájukban, pedig csak alapélelmiszereket, gyógyszereket vesznek, rezsit fizetnek. Kérésük süket fülekre talált. Sőt ez a kifejezés túlzó, hiszen személyes találkozót kértek az ország vezetőitől, akik nem voltak hajlandóak leülni velük. Pedig elmondták volna az idősek képviselői, hogy az lenne a jó, ha a nyugdíjakat nem több hónapos késéssel, utólag igazítaná a kormány az infláció mértékéhez, hanem folyamatosan, akár havi, de legalább negyedéves korrigálással. Azt is szerették volna felvetni, hogy felül- és ne alábecsülje a kormány a következő évben várható inflációt, s akkor magasabb lenne a januári emelés. Ha ezt a módszert követnék, akkor nem az idősek hiteleznének az államnak, hanem fordítva, az állam a nyugdíjasoknak. Aztán ha valami csoda folytán mégis alacsonyabb lenne az egész évre vonatkozó tényleges pénzromlás, akkor a különbözetet a következő januári emelésnél beszámíthatnák.
Így járnának jól az idősek. De úgy tűnik, ez nem szempont. Pedig tényleg nagy a baj. Amíg 2010-ben a nettó átlagkereset 74,5 százalékát tette ki az átlagnyugdíj, addig 2023-ban ez az arány 50 százalék körül van. Egy felmérés szerint az idősek csaknem 70 százaléka rosszabbul él most, mint 2022 előtt, 17 százalékuknak hónapról hónapra anyagi gondjai vannak, 40 százalékuk épphogy csak kijön a jövedelméből, félretenni egyáltalán nem tud. Csupán 16 százalék él anyagi gond nélkül és tud tartalékolni.
Akárhogy csűrik-csavarják a mondatokat a kormány tagjai, ebből nem lehet azt kihozni, hogy tisztes megélhetést, méltó életet biztosít a nyugdíj. És akkor még az aggasztó egészségügyi és szociális ellátásról nem is beszéltünk.
Éveket kell várnia egy nyugdíjasnak, ha idősotthonba szeretne költözni, körülbelül annyi a férőhely, ahányan várakoznak. Aki bejutott, a rezsi-, a gyógyszer- és élelmiszerárak emelkedése miatt aggódhat, hiszen egyre magasabb térítési díjat kell fizetnie, és van, akinek ebben már a hozzátartozója sem tud segíteni. Az ápolók, kisegítők pedig annyira keveset keresnek, hogy van olyan intézmény, amely a munkaerőhiány miatt thaiföldi dolgozókat kénytelen alkalmazni. Ugye mennyire igaza volt Jókainak?