Halottak éjszakája
temetői vers
a remény is szürreális
álmodom ha elképzelem
lábra kelnek halottaim és
nagymamám kenderkóc
hajjal botorkál felém a
sírok közt rojtos puló-
veréről az agyagcsomók
mint sárga műanyag dí-
szek csüngenek s körmei
fluoreszkálnak a sötét-
ben dédapám is kibontja
önmagát a föld féltékeny
szorításából a görnyedt
kandeláber alatt újra át-
ölelnek vállukra fénysö-
rény zuhog s ragyognak
elbűvölően képmásuk a
tudattalan még rejtel-
mes bugyraiból előcsalja
emlékeim és többi el-
hunytam látom a ned-
ves parcella sarkán szin-
te rohamban törnek rám
mint hisztérikus rajon-
gók nagyapám a csöröm-
pölő bringán kalácsot
hoz nekem és marti-
nis szédületben karomba
pördül a régi szomszéd
irén a lábamhoz gurít-
ja zöld búgócsigám lát-
ványuk az éjszakában
káprázatszerű és bizarr
akár tévés kapcsolás az
alvilágból s mindenütt
a mécsesek hernyóként
hajladozó lángja amit
a temető oldalában ma-
gasló nyírfa is csodál
Távozó árny
Nagymamám sebes gerincét
látom. Mint olajfoltos folyó
kígyózik a hát síkságán ke-
resztül és eltűnik a tompor
fekélyes dombjai közt. Pokol-
béli tájkép. Égboltján a vil-
lanykörte napja tündököl s a
horizonton a dunna szeny-
nyes felhőként hever. Mint
szorongó isten gyógyítanám
kenőccsel és porokkal majd
csodás tapasszal ám a derék
aljától a tarkó szirtjéig üsz-
kös foltok borítják a síkságot
rajta csak tályogok szaporod-
nak és mélyülnek akár bom-
batölcsérek a háborús vidé-
ken előbukkannak néhol a
csontok és árván kandikálnak
mint temetőben fehér sírkö-
vek. A villanykörte napja ré-
misztőn vibrál. Kapkodok és
ujjaim közül kicsúszik a fer-
tőtlenítős rongy. Ahol sóhajok
szellője babrált és a gyönyör
langyos esőjének tócsái csil-
logtak az utolsó szusszanás
földrengése száguld át. Távo-
zó árny lengi be a szobát.
Kilincs
mint ereklyét a szerzetes
oly áhítattal őrizgesd
a nagymamád elhunytakor
megfeketült kilincset
