Egy estén egyedül színpadra állni mindig óriási vállalás, rengeteg kockázattal. Nem véletlen, hogy vannak olyan színészek, akik nem is vállalkoznak erre. Szinetár Dóra nem ilyen. Szeptemberben indult a Momkultban az Egy életem című életrajzi stand-up sorozat, melynek ötletgazdája és rendezője Lévai Balázs. Elsőként Grecsó Krisztián író vallott nyilvánosan az életéről, majd múlt vasárnap Szinetár Dóra színész-énekesnő, aki engem igencsak meglepett. Tudtam róla, hogy bevállalós a színpadon, bátor és őszinte, de azt nem gondoltam volna, hogy másfél órán keresztül képes úgy beszélni saját magáról, konkrét megírt forgatókönyv nélkül, hogy az estjének minden perce élvezetes legyen és maradandó élménnyel távozzon a néző. Persze gyanakodhattam volna, hiszen láttam édesapját, Szinetár Miklóst az Erkel Színházban, hasonló helyzetben. Ő is, mint Dóra most, saját életéről mesélt néhány évvel ezelőtt, fotókat, archív filmbejátszásokat kivetítve a háttérben.
Csakhogy a kilencven fölötti rendezőnek nagyjából még egyszer annyi időt és sztorit kellett megosztania a közönséggel, mint a lányának. Szinetár Dóra beszerzett néhány ülőalkalmatosságot az estjéhez: bárszéket, babzsákot és egy igazi „terápiás” kanapét. A történetek hangulata és mélysége szerint választotta ki, hogy melyik sztorit melyik ülőalkalmatosságon mondja el. Ez jelentette a színpadi keretet és az a sok archív kép és mozgókép, ami hátterezte a mondandót.
Kiderült, Dórának nagyon jól áll ez a szerep, ebben igazán önmaga tud lenni. Megvan hozzá a kellő színpadi rutinja, színházi ébersége, ízlése, öniróniája.
Megmosolyogtatóan mesélt tini popkarrierjéről, bizonyos színpadi próbáiról, találkozásairól. Nem hagyta ki a magánéleti történéseket sem. Mesélt a híres szüleiről, házasságairól, a gyerekeiről. Elmondta, hogy a legkisebb fia hat éves és enyhe Down-szindrómával született. Azt mondták neki szakemberek, hogy mindig benne marad majd szimbolikusan egy dobozban. Legfeljebb a doboz tetejét érheti el. Az édesanya és párja nem nyugodtak ebbe bele. Az est legszebb pillanata volt, amikor Dóra azt mondta, a kisfiút mostanra sikerült kivenni ebből a dobozból. A színésznő a végén azt énekelte: „ Ez vagyok én”. Nagy vastaps volt a jutalma, de nemcsak ezért, hanem a kilencven percnyi hiteles, őszinte hangért.
Infó: Egy életem, Szinetár Dóra, Momkult. Október 29.
