Ukrajna kapcsán sokszor leírtuk, az Európai Uniónak egységet kell tanúsítania, mert csak így mutathat erőt Oroszországgal szemben. A közel-keleti helyzetet illetően viszont nehezebb a helyzet. Olyan megosztottság tapasztalható az uniós államok között, ami utoljára talán Koszovó kapcsán volt érzékelhető - ne feledjük, öt uniós tagállam mind a mai napig nem ismerte el Pristina függetlenségét.
Ám a Hamász terrortámadása, illetve az arra adott izraeli válasz megítélése a balkáni viszonyoknál is bonyolultabb uniós szinten. Ezek az ellentétek az EU-csúcson is érzékelhetővé váltak. Miközben Spanyolország és több állam tűzszünetet javasolt, hogy enyhítsenek a gázaiak humanitárius gondjain, Németország, Ausztria és mások „tűzszünetekre” tettek javaslatot, csatlakozva ezzel az amerikai állásponthoz. Utóbbi lényegében azt jelenti, hogy az izraeliek kisebb megszakításokkal folytathatják a hadműveletet. Az EU megosztottsága elmélyült a humanitárius fegyverszünetről szóló ENSZ határozati javaslatnál, amelyet Magyarország, továbbá Csehország, Horvátország és Ausztria Washingtonhoz hasonlóan nem szavazatott meg, az EU-s országok többsége tartózkodott, Spanyolország és Franciaország viszont mellette voksolt. Még Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke és az Európai Tanács élén álló Charles Michel sem értenek egyet a kérdésben: utóbbi túl Izrael-barátnak tartja előbbi álláspontját.
Minden országnak megvannak a maga preferenciái a közel-keleti történéseket illetően, amelyek sokszor régi történelmi tradíciókra vezethetőek vissza. S bár e tekintetben egység sosem lesz uniós szinten, ez a kérdés az EU geopolitikai jelentőségét illetően nem mérhető az ukrajnaihoz. Oroszország ugyanis az Unió biztonságát közvetlenül fenyegeti, az izraeli eseményeknél viszont az EU sajnos kevés hatékony lépést tehet e régi és tragikus konfliktus megnyugtató megoldásáért.