Elképesztő, hogy mennyire forróvá vált a világpolitikai helyzet a Hamász terroristáinak Izrael elleni támadása óta. Csak három hét telt el, mégis úgy láthatjuk, mintha egy, a korábbitól alapjaiban különböző világban élnénk.
És valóban, az érzéseink ezúttal nem hazudnak. Hosszú ideig élhetett bennünk a remény, hogy Ukrajnában az orosz agresszióval szembeni, a keleti szomszédunk területére korlátozódó, Izraelben pedig a terrorista Hamász elleni, legfeljebb a zsidó állam határain belül maradó, bár véres, de lokális fegyveres konfliktusokról van szó. Sajnos csalódás vár az optimista forgatókönyvekben reménykedőkre. Nem két szláv szomszéd vitájáról, vagy a szentföldi pár ezer négyzetkilométer tulajdonlásáért perlekedők egymásnak feszüléséről van szó. Nagyon nem!
Az események alapján Vlagyimir Putyin orosz elnök akár úgy is érezheti, hogy igaza lett. Úgy gondolhatja, hogy lám, Oroszország nem is az ukránokkal vívja a háborúját, hanem a nyugati világ egészével. Hogy a palesztinok a „harcukkal” már az új világrendért lépnek fel Izrael ellenében. A jelek arra utalnak, hogy Putyinnak sikerült kiterjesztenie és világméretűvé izzítania a szembenállást. Sikerült, bár nem egészen úgy, ahogyan azt eredetileg tervezték. Közel két évvel ezelőtt Moszkva gyors hadjáratban akarta elintézni Ukrajnát. Hogy ez mennyire vált valóra, azt pontosan láthatjuk. A kitűzött célok egyikét sem sikerült elérnie. A fenyegetés hatására a NATO-ról kiderült, hogy nagyon is működik, sőt, az új tagokkal erősebb lett, mint valaha. A nyugati világ, vagy hogy szebben fogalmazzunk, a modern kori demokráciák pillanatok alatt felfogták, Ukrajna lerohanásával ellenük, az általuk képviselt értékek ellen intézett támadást Oroszország.
Ukrajnában most ott tartunk, hogy október 19-én lezajlott a háború eddigi legnagyobb ütközete.
Ukrajnában most ott tartunk, hogy október 19-én lezajlott a háború eddigi legnagyobb ütközete. Az orosz katonai vezetés egy váratlannak szánt válaszcsapással megkísérelte átvenni az ukránoktól a kezdeményezést. A front Avgyejevkánál kínálta a település lehetséges katlanba zárását, így itt indították egyszerre három ponton a páncélosok rohamát. Helyszíni beszámolók szerint a haditengerészeten kívül minden képességet bedobtak az összfegyvernemi támadásba. Orosz és ukrán források egyaránt arról számoltak be, hogy brutális mészárlásba, és végül kudarcba torkollott a hatalmas erőkre alapozott hadművelet. Az ukrán vezérkar összesítése szerint egy nap alatt a támadók 1380 főt vesztettek el, a sebesültek számának becslésére pedig nem is vállalkoztak. A háború során korábban még soha sem fordult elő ilyen elképesztően nagy veszteség élőerőben egy nap alatt. Olyanra sem volt példa, hogy 55 tankot, 120 páncélozott harci járművet, 29 tüzérségi egységet pusztítottak volna el az ukránok 24 óra leforgása alatt. De áldozatául esett a csatának négy reaktív rakétakilövő is, köztük két különösen értékes trófeának számító, vákuum-robbanótöltetek célba juttatására alkalmas Szolncepjok sorozatlövő.
A jelek arra utalnak, hogy az ukránokat nem érte váratlanul az elsöprőnek szánt orosz támadás. A kijevi katonai vezetés soha sem nyilatkozik arról, hogy milyen hírszerzési eszköztár szolgáltatja az információkat. Független szakértőknek NATO források korábban megerősítették, hogy adnak át az ukránoknak műholdak által rögzített információkat. Ezek kiegészülve az ellenség hátországából és a kémdrónokról származó megfigyelésekkel, pontos képet adnak a csapatmozgásokról. Hogy mire számítottak az oroszok? A háború menetét alapvetően befolyásoló sikert terveztek elérni, olyan nagy győzelmet, ami megtörhette volna az ukránok lelassult, de folyamatos támadássorozatát. Ezúttal annyira biztosak voltak a sikerben, hogy az offenzívához időzítve Putyin személyesen is megjelent a háború orosz hadműveleti központjában a Don menti Rosztovban.
A jól kommunikálható fényes győzelem elmaradt, így a legfőbb parancsnoknak sem nyílt lehetősége learatni a babérokat.
Ahogyan az már lenni szokott, Moszkva ezúttal sem mondott le a győzni minden áron elvéről. Úgy küldik az újabb és újabb alakulatokat az ukrán védvonalakra, mintha semmit nem számítana a veszteségek mértéke. Hónapokkal ezelőtt Bahmutnál már láthatta a világ, hogyan áldoztak fel kilenc hónapon keresztül több tízezer katonát a stratégiailag nem meghatározó település elfoglalásáért. Az ukránokat kiszorították, a zászlót kitűzték a romhalmazon, majd kilenc hét alatt fel is adták a borzalmas véráldozattal megszerzett területeket. Könnyen lehet, hogy most Avgyejevkánál is hasonló forgatókönyvnek lehetünk szemtanúi. Az ukrán vezérkarnak azt kell mérlegelnie, hogy meddig és milyen veszteségek árán van értelme tartani az állásaikat. A dilemma kegyetlen, ugyanis nem szabad elfelejtkezni arról, hogy ukrán oldalon is sokan halnak meg nap mint nap.
Akadozni látszik a gépezet az egymásnak feszülés világpolitikai frontjain is. Izraelben a Gázai övezet folyamatos ágyúzását és bombázását egy átfogó szárazföldi hadművelet előkészítéseként kommunikálták. A legutóbbi információk viszont arra utaltak, hogy az izraeli politikai és katonai vezetés nem sétált bele a Hamász megbízóinak mestertervébe. Látványosan bebizonyosodott, hogy a Hamász fegyveresei által elkövetett tömeggyilkosságra adott megtorló izraeli válaszcsapásokra mennyire szervezetten és világszerte összehangoltan tudták az utcákra vinni a palesztin polgári áldozatokért aggódókat. A zsidó állam indulati reakciója könnyen kiterjedt regionális konfliktussá gerjeszthette volna a helyzetet. Mindezt anélkül, hogy felszámolták volna a Hamász vezetői struktúráit, és reálissá vált volna a terroristák által elhurcolt több mint kétszáz túsz kiszabadulása.
A Hamász vezetőire nem tankokkal fognak vadászni. Egy erre a feladatra külön felállított, a világ bármely pontján bevethető titkosszolgálati csapat csak azt várja, hogy hány túszt sikerül a háttérben zajló titkosan kezelt tárgyalások révén kimenekíteni a fogságból. Katari közvetítéssel kényes alkudozás zajlik. Állítólag bármelyik órában hazatérhet a Gázába hurcolt civilek első, 50 fős csoportja. Ha ez be is következik, a többi túszért cserébe pokolian nagy árat kell fizetnie Izraelnek.
A zsidó állam börtöneiben raboskodó közel kétezer Hamász-tag szabadulásán túl biztos, hogy újra el kellene jutni az izraeli-palesztin párbeszédig, a háború elkerüléséig, a két állam elvének érvényesítésével.
Izraelnek nem lesz egyszerű megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy az eredetileg barátinak tartott Oroszországnak nagyon is kapóra jött a szentföldi válsággóc felizzása. Az meg maga az égi manna Moszkvának, hogy Európában a híradásokat a Hamász melletti tüntetések és a sokszor nyíltan agresszív antiszemitizmus uralják. Addig sem Ukrajna a téma, és egyben bizonyítást nyer a nyugati világ egyre feszítőbb társadalmi válsága. Ugye milyen ismerősek ezek a mondatok? Az orosz tévécsatornák legnézettebb „vitaműsoraiban” egymásra licitálva mondanak ilyen cifrákat a propagandisták.
Ukrajnában még legfeljebb két-három hétig tarthatnak a különösen heves ütközetek. Beköszönt az esőzések időszaka, így a sártenger ellehetetleníti a nehéz-páncélosokkal és egyéb soktonnás haditechnika mozgatásával járó támadó műveleteket.
Jelenleg mindkét hadsereg igyekszik a legkedvezőbb pozíciókat elfoglalni. A világok háborújának ukrajnai frontján várhatóan viszonylagos nyugalom fog beköszönni. Tűzcsendet ne várjunk, lesznek ütközetek, de a hangsúly a tavaszi folytatásra való felkészülésen lesz.
Azt már tudni lehet, hogy a következő hónapokban új technológiai korszakba fog lépni a Valerij Zaluzsnij vezérkari főnök irányította ukrán hadsereg. Az ATACMS taktikai rakéták teljes körű alkalmazását hamarosan követik a Taurus szárnyas-rakéták, majd legkorábban decemberben szolgálatba állnak az F-16 vadászbombázók. Hogy eloszlasson minden kétséget, Joe Biden az amerikaiakhoz intézett rendkívüli üzenetében egyértelművé tette, Ukrajna és Izrael támogatása meghatározó Amerika nemzetbiztonsága szempontjából. Az Egyesült Államok európai szövetségesei, a NATO egésze pontosan értik, hogy mit jelent a Fehér Ház Ovális Irodájából közvetített üzenet. Az első közlésekből úgy tűnik, Pekingben is komolyan vették Biden szavait. Már csak Moszkva reakciója várat magára….
