Bejött Orbán Viktor taktikája. A magyar hatóságok által korábban elfogott embercsempészek mondvacsinált ürüggyel való szabadon engedése meghozta gyümölcsét. Szinte akadálytalanul átjárható északi határunkon jelentősen megnőtt a migrációs nyomás, a biztonságra vágyó szlovák társadalom pedig a magyar kormányfő pozsonyi szövetségesének, a szintén populista Robert Ficónak szavazott bizalmat. Félő, hogy az egykori visegrádi négyek mindegyike, azaz a teljes közép-európai térség illiberális színezetet kap hamarosan, s a triumfáló zsarnokok – Orbán szándékainak megfelelően – együtt léphetnek fel az Európai Unió fősodorbeli irányzataival szemben.
Azt sem mondhatjuk, hogy az autokraták nem tanulnak egymástól. Hazánk miniszterelnöke a fentebb leírtaknak megfelelően példát adott arra, hogyan lehet egy zavaros helyzet előidézésével akár egy szomszédos ország törvényhozási választásába is beavatkozni, a számára kívánatos jelöltet hatalomra juttatni. Alighanem Benjamin Netanjahu is megtanulta a leckét. Sok elemző találgatja, vajon a zsidó állam nagy múltú, legendásan hatékony titkosszolgálatai miért nem jelezték előre a Hamasz támadását. Véleményem szerint megtörténhetett: a szóban forgó szolgálatok igenis tudtak a terroristák készülődéséről, csak éppen tétlenségre lettek kárhoztatva. Bibi az elmúlt hónapokban ugyanis iszonyú kutyaszorítóban találta magát; a szabadságszerető, véleményét tömegtüntetéseken világossá tévő izraeli társadalom és a Likud szélsőjobbos koalíciós partnerei között őrlődött. Épp olyan jókor jött számára a kegyetlen palesztin akció, mint az ankarai despotának 2016-ban a puccskísérlet. A jeruzsálemi kabinet a hadiállapotra hivatkozva sietett korlátozni a gyülekezési jogot is.
Az már bizonyos, hogy a populizmus nem hungarikum, hanem világjelenség, melyre globálisan kell gyógyírt találni. Valószínűleg szükségszerűen következett be, mint a képviseleti demokráciák fejlődésének kései fázisa. Alapja „a tömegek lázadása”, melyet José Ortega y Gasset már 1930-ban leírt, s melynek lényege az erkölcs-, érték- és kultúraellenesség. Mindaz tehát, amit idehaza történetesen Orbán Viktor reprezentál.
Az alacsonyan iskolázott, kisebbrendűségi érzéstől frusztrált választópolgárok Magyarországon ugyancsak túlsúlyba kerültek, és többségük nem hajlandó semmiféle szellemi elitet elismerni maga fölött. Sokuk nem hisz a koronavírus létezésében vagy a klímaváltozásban, ugyanakkor rokonszenvvel figyelik az orvosok és tanárok megalázását a hatalom részéről.
Zene füleiknek a szélsőjobbos bonmot, miszerint „a szakértelem olcsó bolsevista trükk”. Persze, hogy ők a szakpolitikai dilettantizmussal és nyers erőkultusszal jellemezhető orbáni garnitúrát favorizálják!
A populizmus visszaszorítása az egész emberiség érdeke. Érdemes lenne elgondolkodnia a döntéshozóknak világszerte: a különböző manipulációk révén hatalomra került zsarnokok vajon joggal hivatkoznak a népakaratra?
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
