Negyven éve bemutatták a Kockázatos üzlet című filmet. A rocktörténet jelentős pillanata volt az, mert dübörgött a moziban Bob Seger Old Time Rock And Rollja, amelyre Tom Cruise úgy táncolt, mint Hugh Grant „miniszterelnök” a Pointer Sisters Jumpjára az Igazából szerelemben.
A filmben felhangzott még – egyebek közt – az After the Fall a Journey-től, a D. M. S. R. (Dance, Music, Sex, Romance) Prince-től, az In the Air Tonight Phil Collinstól, a Mannish Boy Muddy Waterstől, de a muzikális közönség leginkább az Old Time-ra kattant rá.
Seger eredetileg 1979-ben jelentette meg a nagy – akkor még kis – hatású nótát, amely a mozgókép segítségével vált referenciadalává. A szám olyan nyomot hagyott, hogy felkerült a Status Quo Famous in the Last Century című ezredfordulós visszatekintő albumára.
Maga Seger, amikor 1994-ben kiadta első, a legjobb munkáit egybegyűjtő válogatáslemezét, lehagyta a korongról a dalt. A mellőzést azzal indokolta: noha kétségkívül az Old Time Rock And Roll a legnagyobb slágere, nem ez a legjellegzetesebb száma.
Ám a gitárszóló nyilván még számára is emlékezetes maradt, arra ugyanis egy akkoriban még ismeretlen blueszenész, Howie McDonald ugrott be. A muzsikus az édesapját ment meglátogatni Alabamába, közben útba ejtette a sheffieldi Muscle Shoals Sound stúdiót, hátha megmutathatja magát. Mondták neki: tessék, itt egy szám, tegyen hozzá valamit… Aztán lehidaltak, úgy játszott.
Papíron tényleg nem az Old Time volt Seger legnagyobb slágere. A Shame on the Moon (1982) a második, a Still the Same (1978) a negyedik helyig jutott Amerikában, e pozíciókat a filmes opusz meg sem közelítette.
Csupán csak nemzedéki mítosszá lett odaát.
Amikor a moziban felfedezték, hét évvel voltunk Seger első átütő sikere, a Night Moves című album közzététele után. A szerző-énekes akkor már két esztendeje a Silver Bullet Banddel játszott, és 1976-ban először a Live Bullet című nagylemezzel jelentkezett, amelynek anyagát két előző évi koncerten rögzítették szülővárosában, Detroitban. Majd 1976 júniusában a Detroittól 80 kilométernyire lévő Pontiac 80 ezres Silverdome-jában telt házas bulit csapott a nem csupán helyi menő. (Ebben a Silverdome-ban játszották a futballhistória első fedett pályás vb-mérkőzéseit. Lenyűgöző volt, a labdarúgás szó szerint beköltözött az Államok színházába, plüssülésről bámult mindenki, aki nem Michiganben lakott.)
Mind a Live Bullet, mind a Night Moves hatmillió példányban kelt el; az utóbbiról a Ship of Foolst szerettem a legjobban. Semmi köze nem volt Katherine Ann Porter hasonló című regényéhez, amelyből a könyvhöz méltó filmet forgatott Stanley Kramer. Az 580 oldal, illetve a 150 perc alapvetése egy beszélgetés a kajütben. „Mindennek a zsidók az okai. – Meg a biciklisták. – Miért pont a biciklisták? – Miért pont a zsidók?”
A mozinál maradva, Seger egy film betétdalával jutott először és utoljára az amerikai számlista élére. Eredetileg Glenn Freyt kérték fel a Beverly Hills-i zsaru II-ben felhangzó Shakedown feléneklésére, ám az Eagles alapító legendája hangszálgyulladást kapott, ezért Segerrel rögzítették Eddy Murphy 1987-es filmjéhez a számot. A csererocker nem állt egykönnyen kötélnek, csak abban az esetben vállalta a közreműködést, ha átírhatja a neki – enyhén szólva – nem tetsző eredeti szöveget. Belementek, Murphy talán fel is lélegzett, hogy az igényes Bob a forgatókönyvhöz nem nyúlt.
Segernek volt Number One-ja a Shakedownon kívül is, mégpedig az amerikai albumlistán. Az 1980-ban megjelent, a Fonográfot is idéző Against the Wind (A széllel szemben) című nagylemezzel kapaszkodott az élre; a számok versenyében a címadó az ötödik, a Fire Lake a hatodik helyre került. Az utóbbinak erős vokálja volt: Frey, Don Henley, Timothy B. Schmit, vagyis az Eagles triója szólt a háttérben. Az együttműködés nem csupán e tekintetben bizonyult gyümölcsözőnek, hiszen Seger társszerzőként jegyezte a leghíresebb Eagles-dalok egyikét, az 1979-ben a Billboard-lajstrom tetején virító Heartache Tonightot.
Amúgy az is old time rock and roll volt.