A bemutatót megelőző sajtótájékoztatón a friss Nobel-díjas örömét fejezte ki, hogy elismerése kapcsán annyi figyelem irányul a tudományra, amennyi máskor csak filmsztárokra.
Szerinte fontos az emberek tudományos oktatása, mert az emberek attól félnek, amit nem értenek. Erre példaként a Covid-járványt említette, amikor sokan, akik "a Facebookról tanulták az immunológiát bementek tévé stúdiókba és hülyeségeket beszéltek“, és ezeket sok ember elhitte.
Úgy véli, hétköznapi, „analóg“ példákkal lehet legkönnyebben megértetni a bonyolult tudományos ismereteket. Az mRNS technológia esetében ezt úgy szemléltette, hogy mint ahogy egy kocsinak négy kereke van, úgy az RNS is négyféle nukleotidot tartalmaz, és ha az egyik kerekét kicseréljük egy jobbra, akkor jobban fut a kocsi.
Karikó Katalin arról is beszélt, nem érezte hátrányát annak, hogy nőként akar érvényesülni.
„Aki segítették a munkámat, azok mind férfiak voltak, aki pedig lefokozott, az nő“.
Ha fordítva lett volna, mondhatná, hogy „igen, ilyen a férfiak világa“, de tapasztalata szerint vannak jó vezetők és rosszak, függetlenül a nemüktől.
A magyar oktatás és a tanárok helyzetével kapcsolatos kérdésre kitérő választ adott. Mint mondta, nem tudja, pontosan, mi történik itthon, nem is tudja követni.
„Arra koncentrálok mindig, ami előttem van, nem tudok a világ dolgaiból annyit“
- mondta.
Azt is elmondta kérdésre válaszolva, hogy még nem döntötte el, mely szervezetnek tesz felajánlást a Nobel-díjhoz járó összegből.
A sajtótájékoztatót követő könyvbemutatón Horvát Jánosnak mesélt kisújszállási gyerekkoráról, amely annak ellenére boldog volt, hogy a kettőből csak egy szobát tudtak befűteni, de a szülei sosem veszekedtek, az udvar tele volt állatokkal, az utca pedig gyerekekkel, akikkel játszhatott.
Tanárairól is elismerően beszélt, akik mindent megtettek azért, hogy „megértsék a dolgokat“. Szerinte mindig van egy tanár, aki hisz az emberben, ezért arra kell koncentrálni, azokkal viszont, akik nem hisznek, nem kell foglalkozni.
Felidézte a gimnáziumi orosz tanárát, aki megfenyegette, elintézi, hogy ne vegyék fel az egyetemre. Karikó Katalin erőt merített ebből, még elszántabban küzdött. „Neki is köszönhetem, hogy ide jutottam“ - mondta. Azok által lett kitartó és tanult még többet, akik "megpróbálták az életét megnehezíteni“, így nekik is köszönettel tartozik.
Horvát János szintén megemlítette a hazai tanárok "nem túl megbecsült“ helyzetét, de a Nobel-díjas tudós ezt is azzal hárította, hogy "nem ismeri a helyi viszonyokat“.
Karikó Katalin az első Nobel-díjas magyar nőA Nobelt nem országok, hanem tudósok kapják – és ez Magyarország nagy szerencséje