;

Petőfi Rádió;Szever Pál;

Hétfő délután a kormánykritikus dalairól is ismert és kormánypolitikus által is kritizált Azah­riah dalát is játszották

- Nagyon magyar zene

Ismét megújult a Petőfi Rádió, amely 2007-ben váltott totálisan profilt, ettől kezdve szinte csak zene ment 24 órában a fiatalokat megcélozva. Azóta történtek kisebb-nagyobb változások, a legújabb, hogy az elmúlt héten már csak magyar dalokat játszott az adó. 

A Petőfi Rádió ismét változott: “Petőfi Rádió - Minden magyar” az új adóazonosító szlogen. Ami azt jelenti, hogy csak magyar zene - természetesen és kizárólag modern popzene - hallható a műsorában. Abban a politikai térben, ahol sok minden másnak is magyarnak kell lennie, joggal vetődik fel a döntés mögött a direkt üzenet: annak bizonyítási kísérlete, hogy nincs semmi baj az izolacionista, nyugatellenes, Biden Amerikáját, Brüsszelt azaz EU-t szapuló politikával, lám, például nem szorulunk külföldi, - a dolog természetéből következően, minthogy a modern, elsősorban a fiatalokat célzó popzene szőröstűl-bőröstül amerikai-brit találmány - nyugati segítségre. Önellátóak vagyunk.

Külön előny, hogy a populáris zenével tömegek érhetők el: 2018-ban a Petőfi Rádió napi hallgatottsága 1,8 millió hallgató körül volt. Ma már ez csak 670 ezer fölött van valamivel, de még ez is elég sok ember, érdemes lehet feléjük politikailag motivált üzenetet küldeni.

Szerencsére van bőven elég népszerű magyar előadó, van bőven elég sikeres daluk, amelyek közül sok talán éppen a Petőfi Rádió eddig is jelentős támogató tevékenységének köszönhetően született az elmúlt egy-két évtizedben.És belehallgatva a műsorba, nézve a játszási listát, valóban a legújabb, legnépszerűbb előadók számai szólnak, a neveket nem is érdemes sorolni, mind ott vannak, ebben nincs politika. (Talán csak egy-két szám hiányában.) Láható, hallható: van megcélzott közönség.

Dominik Zsolt csatornaigazgató egy hete beszélt az M1 reggeli műsorában az új műsorstruktúráról, elmondta, hogy a magyar könnyűzene műfajilag rendkívül szerteágazó és sokszínű, ezért a popzene mellett a rádió kínálatában ugyanúgy helyet kap majd a rock, a hip hop, a rap és az alternatív zenei műfaj is. Hozzátette, elsősorban a legtöbb zenét játszó előadókat kívánják felkarolni, emellett továbbra is keresik a találkozási pontokat a hallgatókkal és a fesztiválok alkalmával a zenészekkel is. „Célunk, hogy a Petőfi Rádión keresztül tovább javíthassuk a hazai könnyűzene minőségét” - jelentette ki.

Hogy ehhez egy csak magyar zenét játszó adó mennyire járulhat hozzá, azt a következő évek tudhatják csak megmondani. Alapvető kérdések azonban felmerülnek. Biztos, hogy ehhez elég a mai világban önmagában egy rádióadó? (Az utolsó nagy nemzetközi lemezkiadó, amely még készített felvételeket magyar előadókkal, épp a napokban jelentette be, hogy ezt a tevékenységét megszünteti Magyarországon.) Biztos, hogy csak úgy növelhető a magyar zenék színvonala, ha egy olyan adón szólnak, ahol nincsenek külföldi versenytársak? Biztos, hogy növeli a színvonalat, ha egy nagyon fontos fórumon egy előadónak a megjelenés legfőbb kritériuma az kell legyen - illetve elég csak annyi -, hogy magyarnak lehessen minősíteni? Biztos, hogy lehet majd annyi új zenét találni, hogy egy-két év múlva ne egy pszeudo retro rádió szóljon?

A cél tehát - a politikai szándék feltételezése nélkül is - érthető, de az eredmény kérdéses. Kérdés az is, elég-e ennyi egy sikeres rádióhoz. A sikeres Petőfi Rádió legjobb éveiben a zenés kereskedelmi rádiókkal teli piacon volt vezető, vagy ahhoz közeli pozícióban, hallgatottsága a 2018 és 2021 között esett a felére, a csökkenő tendencia azóta folytatódott.

Az Ismerős Arcok Nélküledje sem maradt ki a  hétfő délutáni műsorból

“Hogy lehet-e csak magyar zenékkel jó rádiót csinálni? Persze, hogy lehet, de szerintem nem ez a fő kérdés: első körben azt kellene eldönteni, hogy mitől lesz jó majd az a rádió. Mert szerintem erre a kérdésre hosszú évek óta rossz választ adnak a Petőfit irányító rádiós szakemberek. A rossz válaszok sorából kiemelkedik az egyik legutolsó, amelyben ez hangzott el szó szerint: nem az elért hallgatók száma a legfontosabb. Mondták, olvasható volt több szakmai fórumon. Ha nem a hallgatók száma a fontos, akkor mi más? Akár közszolgálati, akár kereskedelmi médiát üzemeltetek, a cél, hogy a műsorommal a legtöbb hallgatót érjem el, persze, egy pontos határokkal megjelölt célközönség soraiban. Én legalábbis ezt tanultam az elmúlt három évtizedben a gyakorlatilag kivétel nélkül külföldről érkezett, rutinos tanácsadóktól, és többségük szakmai tanácsai eredményesnek bizonyultak” - válaszolta kérdésünkre Szever Pál, aki már több kereskedelmi és közszolglati rádió zenei kínálatát állította össze, és természetesen naprakészen tartja őket.

“A meghallgatásra szánt zenék típusát, korát, tempóját könnyű kitalálni, beprogramozni, az egyre okosabb telefonoknál az alapszolgáltatások közé tartozik egy ilyen válogatás készítése. Akkor pedig inkább a telefonjukat fogják választani mindazok, akik ugyanezt a zenei repertoárt rendszeresen ismétlődő hírek, reklámok, promóciók nélkül szeretnék hallgatni. Ezek a szöveges műsorelemek ugyanis a világ bármely részén elkapcsolásra késztetik a zenés rádiók hallgatóit. A probléma megoldásán szerte a világon törik a fejüket a szakemberek. Milyen tartalommal szállhat újra versenybe a rádió? Milyen műsorelemekkel lehet újra olyan hallgatói bázist szerezni, vagy a korábbit visszacsalogatni egy olyan médiában, ahol nincs kép a hang mellé? A határainkon túl működő rádiókban nem ilyen mértékű a zuhanás, azok a tanácsadók, akikkel én személy szerint tartom a kapcsolatot, nálam sokkal derűlátóbbak, és tucatnyi ötlettel küzdenek a hallgatókért. Másokkal együtt és is kíváncsian várom, van-e több is a tarsolyban annál, hogy mostantól majd csak magyar zenékkel operál a legújabb Petőfi” - tette fel a kérdést végül Szever Pál.

Könyvet írtak az eddig szinte ismeretlen világról. Rengeteget lehet tanulni belőle az elnyomó rezsimek természetéről is.