;

Sólyom László;gyász;

1942-2023

- Az alkotmányos forradalom hőse – Sólyom László halálára

Elhunyt Sólyom László jogászprofesszor, akadémikus, az Alkotmánybíróság első elnöke, a Magyar Köztársaság 2005-2010 közötti elnöke.

„Na, felismeritek, ki ez a férfi a fotón a fiam mellett?” – kérdezgettem büszkén családtagjaimat és barátaimat, akiknek megmutattam azt a lapunk fotósa által készített fényképet, melyen a néhány nappal később köztársasági elnökké választott Sólyom László és az akkor kilenc éves nagyobbik fiam sétálnak egymás mellett egy budai utcán. Az államfőválasztás adott lehetőséget, hogy interjút készíthessek az Alkotmánybíróság (AB) általam mélységesen tisztelt korábbi elnökével, de az a mélységes gyanakvás, amellyel a Népszava újságíróját fogadta, mellbe vágott. Gyanakvása csak akkor enyhült, amikor kiderült, hogy bébiszitter híján a fiam is ott ül majd a beszélgetésünkön, amely után együtt indultunk az őt jelölő Védegylet rendezvényére. Ekkor készült az ominózus fotó, mely azóta is családi ereklye, s ekkor beszélhettem 15-20 percet kötetlenül a merevségéből valamelyest felszabadult Sólyom Lászlóval. Meglepett, mennyire ellenszenves számára az akkor friss miniszterelnök Gyurcsány, és az is, hogy Orbánról sem a megértés hangján beszél – általában is nagyon rossz véleménye volt a közéletről, a pártpolitikáról.

Ez a személyes történet tolult fel bennem, amikor vasárnap délután eljutott hozzám Sólyom László halálának híre. Az 1942-ben született jogászprofesszor, akadémikus, az AB első elnöke, a Magyar Köztársaság 2005–10 közötti elnöke számomra még ma is elsősorban az 1989-90-es alkotmányos forradalom hőse, az azóta szemétre hajított Alkotmány egyik megalkotója. Aki nyolcéves AB-elnöki tevékenysége alatt (1990-98) kidolgozta a „láthatatlan alkotmány” koncepcióját, amely szerint az alkotmány szövege nem önmagában áll, hanem szerves részét képezi nem csak az AB tevékenysége során pontosított tartalma, de az alkotmány mögött húzódó morális elvek sora is. Ez alapján hozta meg aztán a 90-es években az AB a legfontosabb döntéseit, egyebek között a halálbüntetés eltörléséről, a személyi szám használatának korlátozásáról, az abortuszhoz való jogról vagy épp a kárpótlási törvények alkotmányellenességéről. E felfogásból az is következett Sólyom szerint, hogy az alkotmány bizonyos rendelkezései is ütközhetnek az alkotmányba. S minden bizonnyal ez a koncepció áll a Fidesz egypárti Alaptörvényét érintő súlyos kritikái mögött.

Nem tudom, de úgy sejtem, hogy Sólyom életének utolsó éveit megkeserítette, hogy épp az őt államfővé választó párt mondta ki, hogy hatályukat vesztik az Alaptörvény előtt meghozott AB-határozatok, amely Sólyom AB-elnöki munkásságának a visszavonását is jelentette. Különösen az Alaptörvény negyedik módosítást kritizálta, amellyel Orbánék az AB által korábban megsemmisített rendelkezéseket beemelték az Alaptörvénybe, illetve korlátozták az AB-t az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatában. Felemelte a szavát a CEU kiebrudalása és a kétharmad egyéb lépései ellen is, de az utóbbi pár évben nagyon ritkán szólalt meg. Kritikusai ugyanakkor felrótták neki, hogy a 2011-ig hatályos Alkotmányt ilyen könnyen ki lehetett dobni, hogy az nem tartalmazott saját védelmét biztosító rendelkezéseket.

Utólag persze könnyű okosnak lenni. Sokan azok közül, akik balliberális oldalról bírálták államfői tevékenységét, ma már visszasírják. Pedig Sólyom sohasem titkolta jobboldali, konzervatív elkötelezettségét. Szerteágazó jogászi munkásságával párhuzamosan már a 80-as években feltűnt a hazai zöldmozgalmak oldalán, a Duna Kör résztvevője volt, majd 1987-ben az MDF alapító tagja lett. E párt delegálta az Ellenzéki, illetve a Nemzeti Kerekasztal tárgyalásaira, így került az új alkotmány kidolgozói közé. Jobboldalisága ellenére mindig is idegenül mozgott a pártpolitikai közegben, államfői szerepkörben elkövetett botlásai ma már jócskán eltörpülnek érdemei mellett. Az őszödi beszéd után ugyan lemondatta volna Gyurcsányt, mégis parlamenti bizalmi szavazást javasolt és „beparancsolta” a Fideszt az utcáról a T. Házba. Nem igaz, hogy elnökségének köszönhető Orbánék első, 2010-es kétharmada. A legaktívabb államfő volt: 16-szor élt az alkotmányos, 31-szer pedig a politikai vétó intézményével.

Konzervatív-liberálisnak is nevezhetnénk, aki mindig is a demokratikus jogállam, a joguralom elkötelezett híve volt. Pályája során többször nyílt lehetősége elveinek gyakorlatba való átültetésére, s a legtöbb esetben eminensen teljesítette feladatát. Tragikus módon életművét egykori rendszerváltó társainak egy része rontotta le. Minden magyar demokrata gyászolja őt, az egykori harmadik köztársaság alapítóját.


A bezáratott Népszabadság egykori újságírói, szerkesztői a lap megszüntetésének első évfordulóján, 2017. október 8-án adták át először a szólásszabadság védelmezéséért odaítélt elismerést, 2019-ben pedig újságírói díjat is alapítottak.