Az UNESCO tervei szerint az ellopott kulturális műtárgyakat bemutató első virtuális múzeum lesz, melyet az Interpollal és a helyi közösségekkel közösen irányítaná. A látogatók valódi múzeumokhoz hasonlító virtuális térbe léphetnek be: oktató anyagokat és tárgyakat digitális formában tekinthetnek meg. “Minden ellopott mű vagy töredék mögött a történelem, az identitás és az emberiség egy darabja rejlik, amelyet kiszakítottak őrzői közül, elérhetetlenné tették a kutatás számára, és most fennáll a veszélye, hogy feledésbe merül” - mondta az UNESCO igazgatója, Audrey Azoulay. A cél, hogy ezek visszakapják a megérdemelt helyüket, és visszaállítsák a társadalmaknak azon jogát, hogy hozzáférhessenek kulturális örökségükhöz, megismerjék azokat - tette hozzá Azoulay Párizsban az országok képviselőinek találkozóján.
Az Interpol adatbázisában 52 500 olyan tárgy szerepel, amelyeket múzeumokból, gyűjteményekből és ásatási helyszínekről loptak el. Az UNESCO 1970-es, a kulturális javak tiltott behozatalának, kivitelének és értékesítésének tilalmáról és megelőzéséről szóló egyezménye sürgeti az aláíró államokat, hogy tegyenek intézkedéseket a kereskedelem megállítására, amely az Interpol szerint egyre inkább a szervezett bűnözők kezébe kerül.
A várhatóan 2025-ben megnyíló múzeumban a tárgyak részletes 3D-s formában tekinthetők meg, miközben magyarázatot kapnak egyedülálló kulturális jelentőségükről, a helyi közösségek - ahonnan eltűntek - tagjaitól származó történetek és vallomások kíséretében.
Az Antiquities Coalition, egy amerikai székhelyű civil szervezet szerint a jelenleg világszerte eltűnt legjelentősebb kifosztott és ellopott műtárgyak közé tartozik egy III. századi alabástromkő felirat, amelyet a jemeni Awwam templomból 2009 és 2011 között vittek fel. A koalíció listáján szerepel még egy Kr.e. VII. századi elefántcsont dombormű, amely egy núbiaira támadó oroszlánt ábrázol, amelyet a bagdadi múzeumból loptak el 2003-ban; egy zöld kőmaszk, amelyet az 1970-es években zsákmányoltak a guatemalai Rio Azul maják helyéről; és Varaha ötödik-hatodik századi figurája, amelyet az indiai rádzsasztáni templomegyüttesből vettek 1988-ban.
„Ezek olyan tárgyak, amelyek fizikailag léteznek, de nem tudjuk, hol” – mondta Ernesto Ottone, az UNESCO kulturális főigazgató-helyettese a Guardiannek. A múzeum végső célja saját maga eltűnése. „Ez a kalsszikus múzeum ellentéte, amelynek gyűjteménye folyamatosan bővül. Reméljük, hogy a kiállítással egyre csökkenni fog a gyűjtemény, mivel a tárgyak sorra kerülnek elő.”
A projekt építésze a burkina fasói Francis Kéré, aki az első afrikai volt, aki 2022-ben elnyerte a Pritzker-díjat („építészeti Nobel-díj”), egy bővíthető virtuális ,,rámpát" tervezett, amely régiókat, kultúrákat és a kezdetben bemutatandó 600 műtárgyat köti össze.
