A nyugati hírmagyarázókat is meglepte miniszterelnökünk hangneme az uniós csúcson. Megjegyzése, hogy „jogi értelemben megerőszakoltak minket” a tagállamok, mert ránk akarják kényszeríteni az akaratukat a menekültkérdést illetően, sokak számára túlmegy minden határon. Később „zűrzavarról és káoszról” is beszélt. A mostani geopolitikai helyzetben különösképpen megdöbbentek e a kirohanásokon, hisz miközben mind durvábban pocskondiázza a többi uniós állam- és kormányfőt és az EU-t, továbbra is udvarol az agresszor Oroszországnak.
Érdemes tisztázni: „megerőszakolásról” szó sincs. Az EU alapszerződése szerint az igazságügyi és belügyi kérdésekben elég a minősített többség a döntéshozatalban, ami a tagállamok 55 százalékát, s az EU állampolgárainak 65 százalékát jelenti. E témákban nincs a tagországoknak vétója, a kisebbség nem zsarolhatja a többséget, nem kényszerítheti rá akaratát a többiekre. Ezzel a logikával egyébként a magyar kormány „jogi értelemben megerőszakolta” a választók azon – nem csekély – részét, amelyik nem a Fideszre szavazott.
Az uniós csúcsok után megszokhattuk kormányfőnk győzelmi jelentéseit, de most ez elmaradt. Győzelemnek aligha nevezhetjük, hogy az uniós zárónyilatkozatból kimaradt a migrációról szóló rész. Orbán nem „győzött”, hiába követelte a szöveg módosítását annak érdekében, hogy a menekültpolitikát illetően egyhangú döntés szülessen, s volt segítségére ebben a kérdésben a lengyel miniszterelnök: a többi 25 tagország vezetője nem engedett a zsarolásnak.
A közismerten mindig higgadt Olaf Scholz német kancellárt is sikerült kihozniuk a sodrából. Azt kifogásolta, hogy miközben ezek az országok keményvonalas álláspontot képviselnek a menekültpolitikát illetően, gond nélkül átengedik a bevándorlókat Nyugat felé.
Valójában az EU-csúcson Magyarország és Lengyelország teljesen elszigetelődött. Mindenki látja: Orbán már csak fenyegetőzni tud, úgy véli, a folyamatos zsarolással csikarhatja ki az uniós támogatásokat. Mégha kapunk is valami pénzt, láthatóan még gyorsabban száguldunk lefelé a lejtőn.