„Hogyan ünnepelhetünk, amikor német csizmák csattognak végig az Andrássy úton?” Ma már csak a 99 éves magyar származású francia médiaművész, Vera Molnár az élő tanúja annak, hogy a Képzőművészeti Főiskola egykori diákja, Hantai Simon (Simon Hantaï, 1922–2008) milyen bátor beszédet tartott 1944. március 15-én alma materében, ami miatt a nácik és a nyilasok célkeresztjébe került. A költő, Juhász Ferenc bújtatta, egy évvel később már hősként ünnepelték. Ám 1945 után újra szűkülni kezdett a tér, Hantai a feleségével 1948-ban, a kommunista hatalomátvétel után elhagyta Magyarországot, és Róma érintésével 1949-ben Párizsban kötött ki. Meglehet, emigrálásában az is szerepet játszott, hogy a Biáról származó művész egy akkoriban Magyarországon megbélyegzett kisebbséghez tartozott. Sváb volt, Handl Simonként született, az iskolában tanult meg magyarul.
Már az 1960-es évek elején felkarolta a szürrealizmus pápája, André Breton. Hantai később Jackson Pollock hatására a gesztusfestészet irányába fordult, 1960-ban hozta létre az első pliage-t, azaz hajtogatott festményt, amely a védjegyévé vált. (A batikolással rokon festői módszerrel Hantai a gyűrt és csomózott vásznat befestette, majd kihajtotta és kisimította. Így a festékkel nem érintkező, üresen maradt részek, valamint a festett felületek együtteséből véletlenszerűen összeálló mintákat hozott létre.) Pliage-ok a Tabulák-sorozat képei is, Hantai 1982-ben ezekkel az alkotásokkal képviselte Franciaországot a Velencei Biennálé francia pavilonjában. Ezek a képek a biai svábkötények mángorolt, hajtogatott, préselt rácsmintáit fordítják monumentális dekorációba, a színes és a fehér felület egymás mellé rendelésével teszik láthatóvá a színérzékelés viszonylagosságát.
A Velencei Biennálé választóvonal volt a sztárként ünnepelt művész életében: bejelentette, hogy visszavonul. Ugyanis taszította, hogy művészete – egyáltalán, a művészet – műkereskedelmi spekulációk tárgyává vált. Úgy vélte, a galériák önkényes, művészeti értéktől független szempontok szerint „árazzák be” a műalkotásokat. Inkább érdekelte a dialógus olyan francia filozófusokkal, mint Jacques Derrida, Gilles Deleuze, Hélène Cixous, Georges Didi-Huberman, vagy Jean-Luc Nancy. A sors fintora, hogy Hantai 2015-ben elnyerte a „legdrágább magyar festőművész” titulusát, amikoris a Sotheby’s párizsi árvetésén mintegy 2,5 millió eurót adtak egy festményéért. A Tabulák-sorozat egyik képéért pedig tavaly mintegy félmillió eurót fizettek a Christie’s párizsi árverésén.
A művész özvegye, Hantai Zsuzsa most a Tabulák-sorozat egyik nagyméretű képét, az 1980-ban készült Sárga tabulát a Szépművészeti Múzeumnak adományozta. A művet – amelyet tavaly a párizsi Louis Vuitton művészeti központban is kiállítottak Hantai centenáriumi tárlatán, de szerepelt 2014-ben a budapesti Ludwig Múzeum retrospektív kiállításán is – tegnap a budapesti múzeum Márvány Csarnokában függesztették ki és mutatták be. A művész fia és hagyatékának egyik gondozója, Daniel Hantai többek között arról beszélt, hogy apja sem franciaként, sem magyarként nem tekintett magára, ám rendkívül megindította, hogy visszavonultsága éveiben a Szépművészeti Múzeum azzal kereste fel, hogy képeket vásárolna tőle. (Mint az az év elején a Hantai, Klee és más absztrakciók című tárlaton is látható volt, az első Hantai-képet – egy önarcképet – a Szépművészeti még a művész emigrálása előtt, 1948-ban vásárolta meg.) A Szépművészeti párizsi küldöttségben járó művészettörténésze, Geskó Judit így kötött évtizedes barátságot Hantaival. A Szépművészeti Múzeum tudományos munkatársa felidézte: Hantai nyolc képet ajándékozott akkor a Szépművészetinek, a képekhez leveleket is mellékelve. A múlt héten a Cezanne társaság alelnökévé választott Geskó Judit – akárcsak a Szépművészeti főigazgatója – úgy vélte: ez a festmény az Új Nemzeti Galéria formálódó állandó kiállításának egyik kiemelkedő alkotása lesz. Baán László szerint egyébként az Új Nemzeti Galéria építése 2024–2025-ben kezdődhet meg az egykori Petőfi Csarnok helyén, a Liget Budapest projekt keretében.
Gyűjteményi gyarapodás
A most ajándékba kapott Hantai-festmény jelentőségét és értékét tekintve is kiemelkedő helyet foglal el a Szépművészeti Múzeum szerzeményeinek sorában. Az elmúlt években olyan fontos remekművek kerültek a múzeum gyűjteményébe, mint Anthonis van Dyck flamand festő Stuart Mária Henrietta hercegnőt ábrázoló remekműve, amelyet 2019-ben, a londoni Christie’s árverésén vásárolt meg a múzeum, vagy a Szépművészeti Múzeum utóbbi száz évének legnagyobb értékű műtárgyvásárlása révén Renoir Fekvő női akt című alkotása. Az elmúlt évben a MOL-Új Európa Alapítvány vásárlásának köszönhetően El Greco remekművével, a Gonzaga Szent Alajos képmása című festményével gyarapodott a múzeum.
