Idén januártól júniusig mindössze két esetben indítottak eljárást az életvitelszerű közterületi tartózkodás szabályainak megsértése miatt hajléktalanokkal szemben – olvasható ki a Belügyminisztérium által üzemeltetett Bűnügyi Statisztikai Rendszerből.
Magyarországon először 2012-ben vált szabálysértéssé, hogy valaki életvitelszerűen tartózkodik közterületen, vagyis hajléktalanként az utcán alszik. Ekkor még az önkormányzatok maguk határozhatták meg, mely helyeken tilos az életvitelszerű tartózkodás. Akkor az Alkotmánybíróság megsemmisítette a szabályozást arra hivatkozva, hogy az túl nagy mozgásteret hagyott az önkormányzatoknak, és az állami kényszer alkalmazása nem tartozik a helyi közügyek közé. 2013-ban azonban egy módosítással átment a törvény. Akkor még „csak” azokat a hajléktalanokat lehetett büntetni, akik a világörökségi részeken, vagy az önkormányzat által kijelölt területen tartózkodott.
Öt évvel később, 2018-ban végül egy hajléktalanságot tiltó alkotmánymódosítást követően Semjén Zsolt nyújtotta be azt a tervezetet, ami az életvitelszerű közterületi tartózkodást ismét szabálysértésnek minősítette. Az addig hatályban lévő törvény és az új közötti alapvető különbség az, hogy 2018 októbere 15-e óta minden közterületen büntethetővé vált az életvitelszerű tartózkodás. Ami a büntetést illeti, pénzbírság, helyszíni bírság nem szabható ki, így közérdekű munkára küldhetik a fedél nélkülieket, és ha az illető ezt nem vállalja, akkor elzárással büntethetik. Ha pedig 90 napon belül háromszor figyelmeztetik a rendőrök, akkor eljárást indítanak ellene.
A törvény bevezetésekor több, főleg hajléktalan-ellátásban dolgozó civil szervezet is jelezte: amellett, hogy embertelen a jogszabály, életszerűtlen is. A bevezetés óta eltelt csaknem pontosan 5 év ezt az állítást támasztja alá, ugyanis a Bűnügyi Statisztikai Rendszer adatai szerint nagyon kevés esetben indult eljárás: 2018-ban még 14 ilyen indult, de a szám évről-évre csökkent. 2021-ben öt, 2022-ben hét, 2023 júniusáig pedig mindössze két eljárást regisztráltak.
Tápi Eszter, a Twist Olivér Alapítvány nappali melegedőjének, átmeneti szállójának és utcai gondozó szolgálatának intézményvezetője elárulta, hogy náluk a IV. kerületben egyetlen ilyen eset sem volt. – A diszpécser szolgálat minden hónapban tart egy megbeszélést, amin a fővárosi utcai gondozó szolgálatok munkatársai vesznek részt. Eddig egy megbeszélésen sem esett szó ilyen esetről, ebből feltételezem, hogy náluk sem indult eljárás – mondta. Szerinte a rendőrök is tisztában vannak azzal, hogy leginkább maguknak csinálnak felesleges papírmunkát a törvény betartatásával.
– A jogszabály bevezetésekor egyébként nagy volt az ijedtség, az ügyfelek féltek, aminek az lett az eredménye, hogy mindenki mozgásba lendült. Egy időre eltűntek a szemünk elől, senki nem a megszokott helyén volt. Később ez rendeződött, és mára lenyugodtak a kedélyek ebben a kérdésben – fogalmazott lapunknak Tápi Eszter. Hozzátette: más témakörben nemrég volt egy megbeszélésük az önkormányzattal, ahol a kerületi rendőrfőkapitány is azon az állásponton volt, hogy szociális segítségre van szükség, mert a hajléktalanság problémáját nem lehet büntetőjogi eszközökkel megoldani. Én ezt tartom egy elfogadható kiindulópontnak – fogalmazott Tápi Eszter.
Gerjesztik az indulatokat
– A legnagyobb probléma az évek óta tartó uszítással van – mondja az intézményvezető, aki szerint ezen „nagyot lendítettek” a kerületben elhelyezett „hajléktalanűző padok” is. A nyáron helyi csoportokban látszólag hajléktalan emberek fotóit osztották meg, ahogy éppen italoznak. A hergelés odáig fajult, hogy júniusban felvonult Újpesten a Betyársereg. „Roppant ijesztő volt az egész, ahogy masíroztak. Miközben a valóság az, hogy a fotókon szereplők zöme még csak nem is hajléktalan ember, hanem az a réteg, aki munka után, általában a dohánybolt előtt italozik, hangoskodik” – fogalmazott a Népszavának Tápi Eszter.
