Szinte visszhang nélkül foszlottak a semmibe Áder János volt köztársasági elnök szavai a múlt héten, amikor a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnökeként a Planet Budapest 2023 fenntarthatósági expo és élményprogram megnyitóján beszélt a Hungexpo Budapesti Kongresszusi és Kiállítási Központban. Nem volt szép, ahogyan a nyilvánosság elbánt a volt államelnökkel, még akkor sem, ha ismerjük a magyar tájékoztatás-politika nyers törvényeit, amik nincsenek híján némi barbarizmusnak. Egészen addig így gondoltuk, amíg el nem jutottunk az alábbi bekezdésig:
„Legyünk mi az a nemzedék, amely ezt az önsorsrontást befejezi. Legyünk az a nemzedék, amely megtalálja az egyensúlyt a fejlődés és a természettel való együttélés között, hogy ez az évszázad ne egy tartós lejtmenet, hanem a társadalom többsége számára egy viszonylag magas színvonalú, humán jóléti időszak legyen.” Merthogy a volt elnök a felmelegedésről, a klímaváltozásról, a fenntartható fejlődésről beszélt. Csupa életbevágó ügyről. És itt jön a de…, amikor nagyon nem mindegy, hogy, ki mondja ki a főként kényelmetlen igazságot.
Elnök Úr! Ha jól látjuk a történteket, az Ön nemzedékétől sokkal többet várt volna a világ, de a nemzet bizonyosan. Az Ön nemzedékének minden megadatott, hogy békét és megnyugvást hozzon el, amikor valóban azokkal a lényegi kérdésekkel lehet foglalkozni, amelyeket Ön is világosan lát.
Nézzünk körül, mit kapunk örökül, ha egyszer az „új királyság” napja végleg lebukik!
Ady feudális országát, egy kirabolt, elnéptelenedett, csupasz, kettészakított országot, ahol senkit nem vígasztal, hogy a másik politikai oldal milyen, mert már remény sincs, de talán vágya sincs a jobbnak. Egy vezér-uralta hatalmi struktúrát kaptunk, ami minden csak nem a jövő, látszat-kormányzást, nyakig propagandát, ahogy azt kitanulták. Egyszer kellett nyerni, de akkor nagyon, hogy azt tegyenek a nemzettel, amit csak akarnak.
Elnök úr! Félek, hogy elkésett. Önök nem csak a saját nemzedéküket tették tönkre, hanem a jövő generációit is, amikor olyan hagyományokat élesztettek újra, amelyek a magyarság legrosszabb tulajdonságait lehelik életre. Nagyképű kivagyiság, pökhendiség. Pedig a történelem ritka kegyelmi pillanata talált Önökre Nagy Imre koporsójánál, de csúfosan elbuktak, s már csak azt leshetjük, milyen kataklizmát zúdítanak még ránk, s hogy mit ítél Önök felett Petőfi népe. Az nem létezik, hogy Ön önsorsrontásról, humán jóléti időszakról beszél – nem mondom, prédikál –, s közben elfelejti, hogy voltak szebb idők, amikor dönthetett volna a barátai és a nemzet közössége között. Amikor még hatalma volt. Döntött, ítélni már más fog, de ne csodálkozzon, ha mégoly igaz szavai is a semmibe hullanak.
Mit bizonyítottak? Ahogy Haraszti Miklós író, volt SZDSZ-es politikus lapunk mondja, hogy a totalitárius propaganda többpártrendszerben is kivitelezhető, hogy a vitát kizáró totalitárius propaganda megvalósítható látszólag demokratikus és piaci körülmények között is. Hogy még ma is meg lehet próbálni eltiporni az autonómiát. De elnök úr, akkor kivel is akarja magasztos céljait elérni?