Amikor a Fidesz 2010-ben hatalomra került, 2014-ig nagyüzemi módra és futószalagon gyártotta az új törvényeket, melyek mindegyike, jogalkotási szempontból finoman szólva is selejtes volt. Megtagadták a jogalkotás szabályrendszerét. Pedig ez a jogterület is a jogrendszer egészének elválaszthatatlan és megkerülhetetlen része. Ami azt jelenti, hogy jogszerűen csak úgy lehet jogot alkotni, ha a jogalkotás szabályait és előírásait maradéktalanul betartjuk. Az a törvény, amely a jogalkotás szabályainak a figyelmen kívül hagyásával, mellőzésével, felülírásával, kikerülésével, átlépésével kerül megalkotásra, az jogszerűen nem jön létre, az joghatályos törvényként nem létezik.
Beterjesztették egy törvényjavaslatokat, amelyek jól-rosszul, de inkább rosszul, végigmentek a törvényalkotás folyamatán. Majd ezeknek a végén készült egy, zárószavazásra szánt egységes normajavaslat, melyekbe beépítették a módosító indítványokat is. Eddig a pontig, látszólagosan betartották a jogalkotás formai követelményeit. De csak eddig a pontig.
Ezt követően lényegében kidobták az egészet a kukába, hiszen ezekről az egységes normajavaslatokról sosem szavaztak. Közvetlenül a zárószavazás előtt a kormányzat részéről olyan érdemi módosító indítványokat terjesztettek be valamennyi javaslat esetében, amelyekkel tartalmilag és koncepcionálisan teljesen átírták a végszavazásra szánt egységes normajavaslatok tartalmát és szövegét. Majd csak ezekről szavaztak. Vagyis, amit először beterjesztettek, az a tartalom végigment a jogalkotás folyamatán, de nem szavaztak róla. Majd a zárószavazás előtti módosító indítványokkal a végszavazásra szánt javaslatot érdemben teljesen átírták. Viszont ez az új tartalom a szavazást megelőzően sosem volt a törvényalkotás asztalán, és nem volt része a törvényalkotás folyamatának.
Kérdés tehát: melyik a jogszerűen érvényes és joghatályos változat? Amelyiket megtárgyalták, de nem szavaztak róla, vagy amelyikről szavaztak, de a szavazás előtt nem volt a törvényalkotás része? Az én jogi álláspontom szerint egyik verzió sem áll meg, egyik változat sem felel meg a jogalkotás követelményeinek. Ugyanis csak arról lehet szavazni (tartalmilag is), amit előtte megtárgyaltak.
Mivel a 2010-2014-es ciklusban lényegében így alkották meg az összes törvényt, beleértve az alaptörvényt, a választójogi törvényt, de akár az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvényt is, ezért jogilag és tényszerűen megállapítható: sem a 2014. évi, sem a 2018. évi, sem a 2022. évi országgyűlési választás nem voltak legitim, hiszen egyik választás mögött sem volt alkotmányos és jogszerűen létező törvény.
Márpedig a választásoknak megkerülhetetlen feltételük, hogy azok minden tekintetben jogszerűek és alkotmányosak legyenek (hiszen a Magyar Köztársaság legfelsőbb államhatalmi szervét konstituálják, legalizálják és legitimizálják). Ezért az is alkotmányos követelmény, hogy az ezt szabályozó normák is jogszerűen létezzenek, a megalkotásuk és a létrejöttük tekintetében egyaránt. De ez egyik norma esetében sem áll fenn.
Ahogy azt az Ujhelyi István EP-képviselő által szervezett SzázSzó-találkozón is kifejtettem: mindezekre tekintettel az is megállapítható jogilag és tényszerűen, hogy 2014 óta Magyarországon nincs és nem létezik alkotmányos keretek között legitim és legális Országgyűlés. De a kormány sem létezik jogszerű keretek között. Orbán Viktor tehát, ugyancsak alkotmányjogi szempontból, 2014 óta nem miniszterelnök. És mivel az Alaptörvény sem létezik jogszerűen és joghatályosan, mert ezt sem a jogalkotás szabályainak megfelelően alkották meg, ezért az is megállapítható, hogy a nem létező alaptörvény alapján megválasztott Novák Katalin nem köztársasági elnök. De már Áder János sem volt az. Magyarországnak 2012 óta nincs legitim és legális köztársasági elnöke, 2014 óta pedig miniszterelnöke.
Amikor 2019 szeptemberében Boris Johnson, akkori brit miniszterelnök saját hatáskörben felfüggesztette a brit Parlamentet, majd ezt a döntését aláíratta a királynővel mint államfővel, akkor azt mondta, hogy a királynő döntése szent és sérthetetlen, valamint támadhatatlan. De egy brit alkotmányjogász mégiscsak megtámadta ezt a döntést a Legfelsőbb Bíróságon, ahol megsemmisítették a miniszterelnök Parlamentet felfüggesztő döntését. A brit Legfelsőbb Bíróság ebben az ítéletében kimondott egy nagyon fontos jogelvet, amelyet magam is vallok: "Ha az első lépés jogellenes, akkor az ebből fakadó (következő) összes többi lépés is jogellenes."
Ezen jogelv alapján tehát, mivel nincs alkotmányos és legitim szabályozás az orbáni rendszer mögött, ebből következően az egész orbáni rendszer - a maga államhatalmi berendezkedésével egyetemben - alkotmányjogilag nem létezik. Amiben jelenleg élünk, az alkotmányjogilag nincs. A jelenlegi NER rendszer alkotmányjogilag értelmezhetetlen. Nincs sem legalitása, sem legitimitása. Orbán Viktor a kiszivárgott információk szerint Kötcsén azt mondta, hogy legalább 2034-ig miniszterelnök akar maradni. Ami annak fényében különösen tanulságos, hogy valójában most sem az.