Szépen, lassan kimondva: kettő plusz MSZP-s uniós képviselő a cél. A kérdés csak az, miképpen lehet elérni, hogy legyen legalább két uniós képviselőnk? Kézenfekvő a válasz: elegendő szavazatra kell szert tenni. (2019-ben az MSZP 5 százalékos eredménnyel egy képviselőt juttatott be az EP-be. - A szerk.)
Nem sokat tévedünk, ha abból indulunk ki, hogy az MSZP támogatottsága az egy-két-három-öt százalékos sávba esik. Az sem hiba, ha úgy gondoljuk, hogy ennek a sávnak az alsó felébe. Ez azt jelenti, hogy a felmérésekben a hibahatáron lehet észlelni az MSZP támogatottságát. Azaz: nagyon sok körzetben nincs támogatottságunk, miközben szigetszerűen, maradvány jelleggel, néhány helyen számottevő az MSZP ismertsége és támogatottsága.
Természetes az a megközelítés, hogy jó programmal, a szokásos szociális média megjelenéssel, a bevett kampánytechnikákkal túl lehet lépni az öt százalékot. Miért is ne? Legyen úgy, hogy ami elkerülhetetlen, az menjen végbe. Nem hiszem, hogy rá lehetne venni a barátainkat arra, hogy ne a szokott módon kampányoljanak. Már csak azért sem, mert egy ennyire visszafejlődött szerveződésnél a vezető pozíciók megszerzése a meghatározó. Kizárólag a vezetőknek van esélyük arra, hogy egy választáson valamiféle (bejutó) helyre kerüljenek. Ez akkor is így van, ha nem beszélünk róla.
Hallatlan nagy tehetetlensége van a meglévő, működő kampányszokásainknak. Az ezzel foglalkozó kollégák előveszik a régi táblázatokat, megnézik, hogy mennyi óriásplakátra van szükség, mennyi molinóra, kitelepülő asztalra, szórólapra körzetenként, mennyi hirdetésre, és hasonlók. Az utóbbi választásokon még körbe is telefonáltuk az adatbázisunkban szereplő támogatóinkat. Ezzel a feladattal ráadásul nagyon jól lehet vegzálni az országgyűlési választókörzetben lévő kollégákat.
Talán nem is érdemes azzal foglalkozni, hogy a bejáratott módszereket, a kipróbált rendezvényeket megkérdőjelezzük. Most csak szorítkozzunk arra, hogy addicionális megoldásokat javaslunk. Elvégre évtizedes tapasztalat: esély sincs arra, hogy bármit másképpen csináljon ez a párt, mint korábban. Így nagyjából arra egyszerűsödik a kérdés: elképzelhető-e, hogy a szokásos eljárás mellett egy vagy két eredmény fokozótechnikát is alkalmazunk?
Az egyik javaslat a teljes országra kiterjedő "hírfűrtölés" megszervezése. Nagyon egyszerű, majdhogynem költségmentes technika. Egyetlen, csak módosítással változtatott bejegyzést osztunk meg és rögzítünk minden közösségi médiás oldalunkon. Ahol nincs emberünk, oda is teszünk ilyen oldalt. A tartalmat az eredeti bejegyzés átírásával egyéniesítjük. A felrakáshoz kell némi idő, viszont a működtetéshez minimális erőforrást, néhány hozzáértő kollégánk munkáját kérjük. A hírfürtölésnek nincs számszerű korlátja. Akkora hálót építhetünk, amekkora szükséges. A tartalmat annyiszor frissítjük, ahányszor akarjuk. A hírfürtölés technikáját ismerjük, kipróbáltuk, garantáltan, széles körben hatásos. Azért ne legyünk naivak, a hatás mindössze néhány százalékos, de ami nagyon fontos: minden körzetben működik. Könnyen belátható, hogy plusz kettő-öt százalék minden körzetben jórészt meg is oldotta a feladatot.
Az is nyilvánvaló, hogy a teljeskörű hírfürtölés működtetése semmi módon nem zavarja a pártunk által preferált szokásos kampányolást. Járulékosan az önkormányzati választás is támogatható; minden körzetben külön-külön. Minden önkormányzati választókörzetben. A hírfürtölés elsősorban az egy körzetnek számító európai parlamenti választásokat segíti, arra való. De a felrakott hálón a második réteg minden probléma nélkül különböző lehet önkormányzati körzetenként. Az akár naponta változtatott, országosan terített információ mellé egyszerűen beépíthető helyben a helyi anyag is.
A másik javaslat sem von el számottevő erőforrásokat a párt dübörgő kampányától, tehát a kereskedelmi marketingből közismert “alsó három decilis” módszert is érdemes működtetni az uniós választáson. A ma érvényes, bevett protokoll szerint ugyanis a nagyvárosokban érdemes közvetlen kampány folytatni, azaz Budapesten és a megyeszékhelyeken, megyei jogú városokban. Ott minden bizonnyal lesz értelme, hatása. Eközben az alsó három decilis módszer lényege, hogy a legrosszabb körzetekben külön kampányt kell folytatni. Nagyon egyszerű, szórólapos, direkt ajánlatok eljuttatása is megteszi.
A hírfürtölés és az alsó három decilis módszer együttes alkalmazása megfelelő technikai hátteret biztosít ahhoz, hogy az MSZP üzenetei minden választóhoz többször, rendszeresen eljussanak. Ebből az ismertség jelentős javulása következik. Az ismertség ugyanakkor nagymértékben a választott kiegészítő megoldások működtetésétől függ, és az eredmény nyilván a politikai tartalom érvényesüléséből származik.
Gondolom, egyértelmű, hogy a javaslatok nagyon egyszerűek. Nincs semmi akadálya annak, hogy a párt mai állapotában, a szokásos kampánytechnikáink zavartan végrehajtása mellett ezeket is felhasználjuk. De most szükséges ennyi változás. És meglehet, hogy a két kiegészítő módszer működtetése tényleg elegendő lesz a kettő plusz képviselő megválasztásához. Ehhez képest a saját pártomban nem érzékelhető fogadókészség ezekre az ötletekre.
Ami engem illet, arról írok, hogy mit kellene tennie a pártnak. A döntési helyzetben lévő kollégák meg azt olvassák, hogy nekik mit kellene tenni, és hárítanak. Pedig nekik nagyjából semmit sem kell csinálniuk, mindössze vezetői támogatásról lenne szó. Nem a vezetőknek osztok ki feladatokat, hanem sok-sok embernek.
Régebben szoftverfejlesztéssel foglalkoztam. Később szoftverfejlesztést irányítottam. A 80-as években két-három fejlesztővel jó sok pénzt lehetett keresni. De hamar elmúltak azok az idők. A 90-es évek közepén már csak akkor lehetett komoly feladatokat kapni, ha fél év alatt bele tudtam tölteni a témába 100 emberévet. Ami azt jelenti, hogy egy pénzintézeti szoftver fejlesztésébe kétszáz ember munkáját kellett integrálni néhány hónap, fél év alatt.
Ez a fajta rendszerszervezés, magas szintű integráció saját nyelvezettel, szabályokkal bír. Arról nem is beszélve, hogy horribilis pénzbe kerül. Kétszáz gyakorlott, kipróbált szoftverfejlesztő fél évi munkája már a 90-es évek közepén is több száz millió forintba került. Ma ugyanez milliárdos tétel lenne. Most nincs is ennyi szabad fejlesztő, de a megszerzett ismeretek használhatók.
Alapvetően az a gond, hogy a barátaim, akik döntenek, nem értik, nem tudják befogadni még a végletekig leegyszerűsített konstrukciókat sem. Ez teljesen természetes. Nem hiszem, hogy bármelyiküknek alkalma volt találkozni ilyen fajta problémákkal, amelyeknek a megoldása, valamiféle meghaladása most a továbblépést jelentené. Aligha tévedek, ha azt mondom, hogy nem is hallottak ilyesmiről.
Ha pontosan akarok fogalmazni, akkor azt kell mondjam, hogy nem ők a kívülállók, hanem én. Már korábban is megtapasztaltuk, nyugodtan kirakhatjuk a nyilvánosság elé a dolgainkat: esély sem volt rá hogy valaki elvigye, ellopja, lemásolja őket. Megfordítva: nyilván nem tudtam volna számtalanszor eladni, megszerezni nagy fejlesztéseket, ha pusztán a megbízót akarom meggyőzni az általam alkalmazott megoldás hasznosságáról. Ki kellett várnom, amíg az igény megjelenik.
Akkor életszerű egy fejlesztés, ha létező keresletnek felel meg. És most ilyesmiről szó sincs. A saját pártom is elégedett a bevett módszereivel. Nem keresik a változtatás lehetőségét.
Azért a nagybankok sorra megtaláltak. Az már csak a magyar gazdaságtörténet fricskája, hogy később mind tönkrement, hiszen minden magyar kereskedelmi bank megbukott a kilencvenes években. Nem ok nélkül fordultam el ettől a szférától. És attól tartok, hogy most is kidőlnek azok a szervezetek, melyek szóba jöhetnének az általam javasolt fejlesztések szempontjából. Fölöttébb sajnálatos, hogy ebben a buliban maradéktalanul érdekelt vagyok.
Reális cél a kettő plusz MSZP-s uniós képviselő megválasztása. Nem tudok, nem is akarok kiszállni a megvalósításból.