Nem véletlenül mondják, hogy a tőzsde a gazdaság lázmérője. A múlt héten a Budapesti Értéktőzsde legnagyobb forgalmú bankpapírja, az OTP-részvény hirtelen 1000 forintot zuhant, az euró pedig rég látott szintre, 390 forintra szaladt fel, mutatva, hogy valami rosszra számíthatunk a közeljövőben. A múlt heti közgazdász-vándorgyűlésen a gazdaságra hatással levő szereplőktől elhangzott valóságmorzsák döbbentették rá a befektetőket: baj van. Nagy baj.
Nem is kell vájtfülűnek lenni ahhoz, hogy a sort nyitó Matolcsy György jegybankelnök önkritikát nélkülöző beszédéből kihalljuk: a pénzromlás legnagyobb részéért, a toronymagasan vezető inflációért egyértelműen a kormány, a hibás gazdaságpolitika, a fölösleges költekezések és az árstopok a felelősök. Miközben a kabinetről leszedte a keresztvizet, Matolcsy keveset szólt az MNB késlekedéséről, arról, hogy miért pumpált olcsó hiteleket, forrásokat a gazdaságba még akkor is, amikor már csökkenteni kellett volna a kint levő, inflációt gerjesztő fölös pénzt. A kamatokat, ha késve is, de emelte, azonban máig érhetetlen, miért állt meg 13 százalékon, hogy aztán a forintot a bedőlés küszöbén újabb 5 százalékos kamatemeléssel mentse ki.
E vádakat Varga Mihály pénzügyminiszter is felhozta, aki pedig a saját háza táján nem söprögetett eléggé, bár szőrmentén elismerte, hogy 2021-ben és 2022 elején a voksvásárlás hevében kiszórt ezermilliárdok az árakban köszöntek vissza. A költségvetésen keletkezett lyukakat nincs miből befoltozni, az uniós források sehol sincsenek, az adósság és a hiány nő. A „minden jobb lesz” ígéretében egyre kevésebben hisznek, hiszen hiába lengette be a pénzügyminiszter, hogy emelhetik a bankadót, ha így is lenne, azzal is a polgárok életét nehezítenék, mert közvetve ezt is tőlük szedik be.
Mondhatni a vándorgyűlésen megtörtént a megvilágosodás, és egy percig még azt is hihettük, hogy ez a változás előszele, ám a reményt a Fidesz-frakció heves kirohanása, valamint a kormány gazdaságpolitikáját ma leginkább meghatározó miniszter, Nagy Márton előadása derékba törte. Mindkét megnyilatkozásból azt lehetett leszűrni, Örkény után szabadon: lóf@sz lesz itt, nem változás. Az Orbán-kormány ugyanis nem tett le a növekedés erőltetéséről, amit az egyszámjegyű infláció elérése után még ösztönözni is fog. Nix bankadóemelés, nix kiigazítás, sőt, a kormány harcba száll a monetáris szigorítást fenntartani akaró, és első körben az infláció ellen fellépő MNB-vel is.
Hogy miért? Csak következtetni lehet: a Fidesz jövőre győzni akar az önkormányzati valamint az európai parlamenti választásokon, és a két év múlva esedékes parlamentin is. Nagyon. A repedések, amelyek most jól látszanak a kabinet egységén, az eddig követett gazdaságpolitika hitelességén, azt mutatják: sebezhető a kormányzati erő, s ha ez egy gyenge választási szerepléssel párosul, akár le is győzhető. Vagyis ne legyenek illúzióink, az Orbán-kormány minden adóforintunkat, de a hiteleket is megint a győzelmi célok elérésére fordítja. Mert megteheti...