– Az, hogy semmilyen szankciót nem alkalmazott a Fidesz, és el sem határolódott az elkövetőtől azon túl, hogy bejelenti „önkéntes” távozását a posztról és a pártból, nyilván elfogadhatatlan lenne egy demokráciában – nyilatkozta lapunknak Tóka Gábor választási szakértő, politológus, miután a Népszava is beszámolt a fővárosi XVIII. kerületben történt botrányról. A most már csak exfideszes Lévai István Zoltán támogató aláírásokat – és ötmillió forintot is – ígért a Magyar Kétfarkú Kutya Párt aktivistájának, Aleva Mártának, ha hajlandó lenne elindulni polgármester-jelöltnek a jövő júniusi önkormányzati választáson a jelenlegi ellenzéki kerületvezető, Szaniszló Sándor ellen.
„Abban, hogy minden körzetben meglegyen az aláírás, úgy tudok segíteni, hogy nem ugyanazok írják alá, akik a Fidesznek aláírtak”, jelentette ki Lévai, aki a Válaszonline-on megjelent cikk hatására a lemondott a Fidesz Budapest XVIII. kerületi választókerületi elnöki titulusáról és a pártból is kilépett, ám a kutyapárti aktivista által felvett beszélgetésük ismét rávilágított, milyen könnyű visszaélni a 2014 óta az ajánlószelvényeket felváltó, jelölteket támogató aláírásokkal.
– A Fideszen belül nyilván téma, miként lehet megosztani az ellenzéki szavazatokat ott, ahol ennek szükségét érzik, de annak nem látom semmi nyomát, hogy a párt országos apparátusa hamisított aláírások gyűjtésére biztatna vagy tanítana bárkit is – fogalmazott lapunknak Tóka.
A politológus hozzátette, a botrányokra vonatkozó közvélemény-kutatások tapasztalatai alapján kizártnak tartja, hogy egy ilyen, egyedi történet jelentősen befolyásolná a közvéleményt, sőt, akik eddig is reménytelennek tartották az ellenzék helyzetét, azok nyilván megerősítve érzik nézeteiket. Ennyiben – vélekedett a szakértő – Lévai esetének még egy pici rendszerstabilizáló szerepe is lehet. Izgalmasabb kérdés, hogy a választási ügyekben a jövőben eljáró rendőrök, ügyészek, bírák véleményét hogyan változtatja meg arról, miként kell kezelniük az ilyen eseteket.
Itt érdemes ugyanis felidézni: a hasonló visszaélések jellemzően rendre elvesztek az igazságszolgáltatás útvesztőiben, noha a probléma immár csaknem évtizedes.
Az országgyűlés 2013 júniusában fogadta el az új kampányfinanszírozási szabályozást: eltörölték a kopogtatócédula-rendszert, ehelyett a képviselőjelölteknek elég volt 500 aláírást összegyűjteniük az induláshoz, ráadásul egy választó a saját választókerületében több jelöltet is támogathatott. Miután a jelöltség megszerzése állami kampánytámogatással is járt, sokan komoly üzletet láttak benne, megannyi valós tevékenységet nem végző, programot nem író kamupárt indult el a voksoláson, melyek a Transparency International Magyarország (TI) szerint több, mint 4 milliárd forint közpénzzel gazdagodtak. A bizniszpártok négy évvel később is megjelentek a parlamenti választásokon, hiszen 27 egyéni jelölt elindításával – ami mindössze 13,5 ezer aláírást jelentett – országos listát lehetett állítani. Ugyan a parlament 2017-ben úgy döntött, azoknak a pártoknak, amelyek nem érik el a listás szavazáson az 1 százalékot, vissza kell fizetniük az állami kampánytámogatást, 23 párt állított országos listát, melyek közül 14-nél az ellenőrzések során elhunytak adatait, valamint aláírásait találták. A csalások miatt a választások után 256 feljelentés született, ezek közül 111-ben indult büntetőeljárás, ám mindössze kettő jutott el vádemelésig: a Seres Mária Szövetségesei (SMS) és a Gődény György vezette Közös Nevező ellen emelt vádat az ügyészség, viszont a TI szerint 3 milliárd forintnyi állami támogatás maradt a kamupártoknál. Egy 19 kamupártot érintő nyomozás például a rendőrség azzal az indokkal zárt le, hogy „a rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy az ajánlóíveken szereplő hamis aláírások nem az ügyben szereplő gyanúsítottaktól származnak, valamint az eljárás során nem sikerült olyan adatot beszerezni, amely azt bizonyítaná, hogy a gyanúsított személyek tudata ténylegesen átfogta, hogy valótlan aláírásokat is tartalmazó aláírásgyűjtő íveket használnak fel, így az eljárás megszüntetésének van helye”.
A tavalyi parlamenti voksolásra egy törvénymódosítás 71-re emelte ugyan a listaállításhoz szükséges szintet, ám továbbra is vonzónak bizonyult, hogy akár 800 millió forintot is felvehetett az a párt, mely a 106 választókerület mindegyikében tudott egyéni jelöltet indítani. S mivel a többes jelölés lehetősége megmaradt, így a visszaéléseket is garantálni lehetett. (A Társaság a Szabadságjogokért szerint noha az aláírásokkal csalásnak ugyanaz a célja, abszurd, hogy az ügyészség csak közokirathamisítás miatt indít eljárást, ha nem sikerült összegyűjteni az 500 aláírást és nem jött össze a jelöltállítás, s választási csalás miatt csak akkor indíthat, ha több, mint ötszáz aláírás másolt.) A Kutyapárt például, miután állításuk szerint a Fidesz több száz hamis ajánlóívvel próbálta segíteni őket ötezer gyanús aláírást semmisített meg, s közokirat-hamisítás miatt feljelentést tett, miután halottak szignói is szerepeltek az íveken. Ugyanekkor jelezték, a Gattyán György-féle Megoldás Mozgalom aktivistái is megkeresték őket, felajánlva, hogy cseréljenek aláírásokat – a MeMo tagadta az akciót.
A szigorítás óta amúgy csökkent a kamupártok száma, ám a többes ajánlás rendszerét, ahogyan a lebukott Lévai esete is mutatja, kihasználja a hatalom: olyan, jellemzően álcivil jelölteket segít vele a kormánypárti kampánygépezet, akikkel tudják, szavazatokat vehetnek el az egységes ellenzék jelöltjeitől. Kaposváron például az összellenzéki indulóval azonos nevű jelöltnek sikerült összegyűjtenie úgy a szükséges aláírásokat, s indulhatott el a választáson – és szerzett végül csaknem 5 százalékot –, hogy semmit sem kampányolt, de még a fotóját sem hozta nyilvánosságra.
Lemondott és kilépett a Fideszből Lévai István Zoltán, aki ötmillióval akart megvesztegetni egy kutyapárti politikust