Miután a fideszes Hídvéghi Balázs európai parlamenti képviselő Sára Botond főispánhoz fordult azzal, hogy „nyilvánvalóan öncélú homoszexuális tartalmat” árusítanak a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtér egyik üzletében, a KDNP-s Szarvas Attila pedig a „Schmidt Szűz Mária és kisdede Ungár Péter a NER templomában” című drMáriás-festmény azonnali eltávolítását követelte a XVIII. kerületi Kondor Béla Művelődési Házból, Nyáry Krisztián irodalomtörténésznek is eszébe jutott egy történet a cenzúráról, néhány évtizeddel korábbról.
A 444 által észrevett bejegyzésben Nyáry Krisztián egy, a Kádár-korban végrehajtott irodalmi cenzúra történetét elevenítette fel. Úgy fogalmazott: „1964. április 23-án is kemény napjuk volt az erkölcsök felett őrködő egyszerű állampolgároknak. Ketten is feljelentették az Új Írás című folyóiratot, mert közölte Weöres Sándor Antik ekloga című versét. A feljelentő levelek el is érték céljukat, a lap főszerkesztőjét leváltották, az erkölcs meg lett védve. Megnyugtató, hogy Nyuli József örökségét hat évtized elmúltával is példás szorgalommal ápolják.”
Aztán a kommentszekcióban érkezik a slusszpoén, ugyancsak az irodalomtörténésztől:
„Ezt a levelet Weöres versével együtt pár éve már posztoltam, ám a Facebook a vers miatt a jó erkölcs nevében leszedte. De bárki rákereshet...”
A bírált verset és a hozzá kapcsolódó kádári megbotránkozásról itt olvashat. Idézni nem fogjuk, nehogy minket is cenzúrázzon a Facebook. Vagy valaki más.
„Nyilvánvalóan öncélú homoszexuális tartalomra” bukkant a Fidesz EP-képviselője egy üzletben Ferihegyen, a budapesti főispánhoz fordultKitört a kultúrharc a Havannán: Egy KDNP-s képviselő leszedetné a Schmidt Szűz Máriát ábrázoló festményt