A bő másfél éve tartó orosz-ukrán háború világszerte sok idealista és vállalkozó szellemű embert sarkallt cselekvésre. Ezidáig ötvenkét nemzet önkéntesei ragadtak fegyvert az ukránok ügyéért. Friss fejlemény, hogy az orosz hadsereg is kapott fegyveres segítséget, méghozzá egy meglehetősen váratlan helyről.
Az amerikai Time magazin figyelt fel rá, hogy kubai édesanyák aggódnak fiaikért, akiket egy internetes Whatsapp-csoportban feladott hirdetés útján csaltak Oroszországba. A jelentkezőknek építkezéseken kínáltak munkát. A valóságban semmilyen építési munkáról nem volt szó, ellenben egy rövid kiképzés és a szükséges felszerelés átadása után a frontra szállították őket. Egy fiatal férfi a kórházból készített videón számol be a harcok brutalitásáról és a családja segítségét kéri, hogy végre hazamehessen.
A történet elsőre az orosz titkosszolgálat dezinformációs műveleteinek sorába illeszthető, azonban a kubaiak közösségi médiában megosztott fotói és egy ukrán hacker-csoport kezébe került szerződés másról árulkodik. A hatoldalas dokumentum aláírásával a jelentkezők egyéves katonai szolgálatot vállalnak, amelyért cserébe 195 ezer rubel (mintegy 725 ezer forint) aláírási pénzt kapnak, haláluk esetén pedig a családjuk további 2 millió rubel (7,4 millió forint) támogatásban részesül.
Ennek fényében már csak bónuszt jelent az orosz állampolgárság elnyerésének a jelentkezők számára nyitva álló lehetősége.
A toborzottak pontos számát nem lehet megmondani, de megszerzett dokumentumok alapján biztosan kijelenthető, hogy július és augusztus folyamán mintegy 200 jelentkező esett át katonai alkalmassági vizsgálaton az oroszországi Tulában. A kubai emberjogi szervezetek 725 és 1000 fő közé teszik a toborzottak számát, akik közül 62 fő egy különleges katonai alakulat, az Avispas Negras (Fekete Darazsak) tagjai közé tartozik. Az említett számok önmagukban sokatmondóak, de az önkéntességre utaló legmeggyőzőbb bizonyítékok a katonák közösségi médiában megosztott fotói. A képeken mosolygó férfiak láthatók, amint orosz egyenruhában tankok mellett pózolnak, a fotók alatti kommentekben pedig nyíltan osztják meg az „Oroszországban” szerzett háborús tapasztalataikat.
Az orosz toborzási akció nehéz válaszút elé állítja a fiatalokat a hatvan éve amerikai embargó sújtotta Kubában, ahol rendszeres áramkimaradások, magas munkanélküliség és éhínség nehezíti az lakosság életét. Az ország függ az orosz élelmiszer-és olajszállításoktól, és Moszkva befektet a helyi cukor-és acéliparba is. Ugyanakkor Kuba nem engedheti meg magának, hogy elidegenítse a Nyugatot, hiszen az Európai Unió az ország második legnagyobb kereskedelmi partnere és a legfontosabb külföldi befektetője is. Ukrajna már jelezte az EU felé, hogy a kubai kormányzatnak tudomása van a toborzási gyakorlatról és a Nyugat részéről a diplomáciai kapcsolatok megszakítása lenne a megfelelő válasz. A havannai kormány ezzel szemben következetesen tagadja azokat az állításokat, miszerint bűnrészesként segítené az ukrajnai orosz frontra irányuló embercsempészetet.
Állításuknak ellentmondani látszik, hogy az ingatag diktatúrában nem történhet határátlépés a kormányzat tudta nélkül. Az útlevélfotókon szereplő férfiak és a közösségi médiában megosztott képeken fegyverrel pózoló katonák az oknyomozók szerint ugyanazok a személyek. A jelenséget tovább árnyalja, hogy Kubában generációs hagyománya van az orosz külföldi katonai missziókban vállalt részvételnek, s az egyik zsoldos meg is említi, hogy annak idején apja is harcolt a szovjetek megbízásából az angolai polgárháborúban.
A mérleg azonban így is negatív. Az önkéntesek telefonját a fronton elveszik az általános drónveszély miatt, így hosszú ideig a családjukkal sem tudják tartani a kapcsolatot. Az egyik megszólaló katona így foglalta össze a helyzetét: „Kubában nehéz az élet, de ez nem ok arra, hogy az ember a háborút válassza.”
