Megváltó Krisztusként ülhetsz ott,
lehetsz gondodba beburkolt,
várod a megjelölt óra jöjjön,
ne csak a fájdalom gyötörjön,
az ajtókilincs mikor megmozdul,
léphet a láb, s szív ver bolondul,
oly sokszor riasztott el a klórszag,
s érezted magad alattvalónak,
sorsod a hosszú várólista,
hogy eljuss végre a vágóhídra,
a kitűzött óra immár tiéd,
feleded sok hónap keservét –
addig roncsol az ismeretlen,
nem indul meg, hogy kikeressen
a gyógyulni vágyók sorából,
tested feléli, elharácsol
éveidből sok órát, napot,
csupán tökéletest hallgatod,
ha tudná Krisztus is jó ügyed,
nem hagyná, feléljen szédület,
idődből pár araszt kimérne,
s egy várólistára kicserélne.