Szeptemberben kezdődik, júniusban végződik a klasszikus zenei hangverseny-évad is, tehát többé-kevésbé elkezdődött a 2023-24-es is. Azért mondható, hogy többé-kevésbé, mert a Müpában a Bartók Béla Nemzeti Hangversenyteremben a következő komolyzenei események kaptak és kapnak még helyet szeptemberben: 9-én, 10-én és 12-én a Budapesti Fesztiválzenekar szerepelt Fischer Ivánnal az élen, 14-én Balázs János zongoraestjére került sor, 21-én az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus Rameau operaestjén Vashegyi György fog vezényelni, 24-e ismét a BFZ-jé és Fischer Iváné, akik Liszt-Bartók estet tartanak, amit 26-án - Bartók halálának évfordulóján - megismételnek. A Nemzeti Filharmonikusok (NFZ) évadnyitó - és honlapjuk szerint egyetlen szeptemberi nagyzenekari koncertje, - amely szintén tiszteleg Bartók előtt - Kovács János vezényletével 25-ére esik (igaz, ezt egy-két nappal később Nyíregyházán megismétlik), és fellép még a Római Santa Cecilia Akadémia Zenekara is, amelyet szintén Fischer Iván vezényel.
Ez még annak fényében sem sok, hogy tavasszal kiderült, megszorítások jönnek a hangversenyéletben is, és szeptember nem számít még teljes hónapnak: mindössze hat különböző műsor, kilenc koncert, amelyek közül három, illetve hat a Budapesti Fesztiválzenekarhoz, illetve Fischer Ivánhoz kötődik. Vajon mi lenne, ha nem lennének?
És persze tudjuk, amikor tavaly bejelentették, Vashegyi György lesz az NFZ főzeneigazgatója, jelezte, hogy amíg az MMA elnökeként tevékenykedik - ez év novemberében jár le megbízatása - nem fog tudni teljes értékű vezetőjeként működni az együttesnek. Igaz, ennek az évadnak a programjáért már ő a felelős. Tán érthető is lenne, hogy nem ő vezényli az évadnyitót még ebben az évben sem, de árnyalja a képet, hogy egy nagyszabású Rameau A boreádok operaelőadásra van ideje négy nappal előtte. Jó, gondoljuk, hogy a nagyhírű külföldi énekesek már évekkel ezelőtt fel lettek kérve, és ott vannak még a háttérben a szintén nyilván évekkel ezelőtt lekötött helsinki-i, párizsi és amszterdami előadások, és Budapesten lemezfelvétel is készül. De a két fertődi hangversennyel együtt mégis csak volt, van Vashegyinek ideje szeptemberben hat hangversenyt - köztük tehát hármat külföldön - az Orfeo Zenekar élén vezényelnie, lemezfelvételre készülnie, miközben októberben is csak egy Orfeo Zenekaros estnek jut vele hely a Müpában, igaz akkor a Zeneakadémán vezényel egy Haydn-Mozart estet is az NFZ-vel.
Megtudtuk a Müpa évadismertető sajtótájékoztatóján, hogy végre bemutatják Kurtág György egyetlen, kései, 92 évesen korában elkészült operáját a Fin de Partie-t, amelynek világpremierje 2018. november 15-én volt a milánói Scalában. A kitűzött magyar bemutatót a Covid-19–járvány akadályozta meg 2020 áprilisában, és 2021-ben is volt esélye, hogy a tervezett előadás amiatt elmaradhat, ezért akkor sem volt bemutató, 2022-ben semmit sem hallottunk róla. Most október 12-én végre lesz - na nem operapremier -, csak egy alkalommal, koncertszerű előadás. Ami persze valamilyen szinten bemutató, de egy operához mégiscsak hozzátartoznak a díszletek, jelmezek, rendezés: mondjuk az Amszterdami Nemzeti Operában 2019-ben, Valenciában 2020-ban és a Párizsi Nemzeti Opera társulatának előadásában 2022 májusában így került színre. Ezek a milánóiakkal közös produkciók voltak az eredeti rendezésben, ráadásul mindenhol legalább 3-4 előadás ist láthatott a közönség. Talán nem véletlenül, hiszen a komponista esetében a legnagyobb magyar élő zeneszerzőről beszélünk, aki világszerte is az egyik legelismertebbnek számít.
Az sem semmi, hogy a 43 éves Illés Mártontól három évvel ezelőtt nagyzenekari művet rendelt a Berlini Filharmonikus Zenekar. A világ (egyik) leghíresebb együttese a múlt héten három este Berlinben, egyszer pedig Münchenben játszotta Kurtág, Xenakis és Karl Amadeus Hartmann alkotásainak társaságában Illés művét, világpremierként. Kurtágtól a Sztélé című darab volt műsoron, ezt még 1994-ben kérte tőle a zenekar. Egy interjúban Illés Márton szerényen csak annyit mondott, nem gondolná, hogy ezeknek a tényeknek befolyásolnia kellene a magyarországi fogadtatást, az legyen csak magának a partitúrának az érdeme, ha előadására sor kerül. Pedig nem: nem hisszük, hogy a felkérés és a darab bemutatójának ténye bennfentes magyarországi zenei körökben már régebb óta ne lett volna ismert. Ha van értelme egy nemzeti zenekar létének, az biztosan az egyik, hogy egy ilyen alkotást minél hamarabb műsorára tűzzön. De nem hallottunk arról, hogy ezt terveznék.
