Nagy franc lehetett az az orosz mérnök, aki, úgy a 60-es évek vége felé, épp tervezgette a Paksi Atomerőmű reaktorát. A kormánypropaganda szerint legalábbis – mondjuk – Jurij olyan fűtőelem-tartószerkezetet tervezett, amibe az oroszokon kívül a büdös életbe senki más nem lesz képes üzemanyag-kazettákat gyártani. De nem így az akkori béketábor többi tagjánál! Legalábbis a mostani hírek szerint a bolgárok, csehek, szlovákok, de még a finnek és az ukránok is, orosz tervezésű atomblokkjaikba való, orosz fűtőelemeiket, egymás után cserélik amerikaira vagy franciára. (De olyan, más, rothadó, nyugati államok is a gyártók közé tartoznak, mint Japán, Dél-Korea, no pláne, Kína.)
Jurijunk, az elmúlt évtizedek során, jól megérdemelt, Moszkva-melléki dácsájában, teáját kortyolgatván, néha bizonyára maga elé dünnyögött: cö-cö, ki ez a Viktor? (Kto eto?) Azt hiszi, hogy csak úgy kiteheti a szűrünket? Higgye! Szijjártó Péterrel, azóta is, vállt vállnak vetve, éjt nappallá téve, keresi-kutatja, hogy lehetne leválni az orosz energiahordozókról? Keresse! Mióta Ukrajnában megindult a különleges fasisztamentesítés, a mocskos, háborúpárti, brüsszeli bürokraták is ezt követelik? Tegyék! Mára Magyarországon kívül az összes érintett állam átszerződött? Harasó! Ehhez képest a Karmelitában, egy öntudatos, magyar mérnök, mondjuk, János, bizonyára miniszterelnöke szemébe vágta: márpedig itt váltás nem lesz, mert a paksi reaktorba csak orosz kazetta való és passz. De nem lehetne...? Nem. És akkor Orbán Viktor széttárja a kezét: mit van mit tenni, maradunk Putyinnál.
Hasonló a helyzet földgázfronton is. Itt csakis Szijjártó Péter idézendő, aki arra a mocskos, nyugatias, nyegle, pofátlan kérdésre, hogy a többi EU-tagállam után Magyarország nem válna-e le az orosz gázról, visszatérően, azzal a bizonyos, rákayphilipes, fojtott indulattal remegi a világba, hogy értsék már meg, ez FI-ZI-KA! Értem, tehát a Kárpát-medence mélyének, Európa szállítási útvonalakkal behálózott közepének fizikai törvényei mindenki másétól eltérnek. És a nyersolajé is. A kormányinfón, atomügyben, magam is kaptam némi feddést Gulyás Gergelytől, hogy ne mi ketten döntsünk már el egy ilyen SZAKMAI kérdést.
Távol álljon tőlem. Ám ez az ügy most csak annyiban szakmai, amennyiben a hozzáértők egyáltalán elvi lehetőséget látnak-e a fűtőanyagváltásra. Ha erre a válasz igen (amiként Magyarországon kívül mindenütt), akkor a folyamatot politikusoknak kell elindítaniuk. Természetesen egy ilyen, a nukleáris biztonságot alapvetően érintő eljárás a legszigorúbb, szakmai ellenőrzést igényel. És ha tényleg nem megy, arról is hozzanak politikai döntést. De akkor legalább megpróbálták.
Mindenesetre, kedves magyar nép, a kormány szerint az van, hogy az oroszok vagy hatvan éve egy olyan dűznit terveztek a paksi atomerőműbe, ami miatt oda, a világon egyedülálló módon, más fűtőelemet nem lehet tenni. Ennek sajnálatos, de elkerülhetetlen következményeként, Európából ismét visszatérünk Ázsiába. Bocsika. Viszont akkor már kéretik ehhez szép arcot vágni!
Urá!