Életének száznegyedik évében elhunyt Tatár Imre, a magyar újságírók – Vas- és Aranytoll-díjas – doyenje – írja az Index Kulcsár Lászlónak, az Infovilág főszerkesztőjének Facebook-bejegyzése nyomán. A legöregebb magyar újságíró élettörténetének rövid összefoglalójából kiderült, hogy 1920. január 9-én Budapesten született; érettségi után az első zsidótörvény rendelkezése miatt egyetemen nem tanulhatott tovább, ezért autószerelő vizsgát tett. A háború alatt, 1941-44 között munkaszolgálatos, majd később, 1944-47 között hadifogoly volt a Szovjetunióban.
Hazatérte után 1956-ig a Szabad Nép, 1956-tól 1968-ig között az Esti Hírlap, utána 1975-ig a Magyar Hírlap munkatársa volt. Huszonöt évig a Magyar Nemzet főmunkatársaként a külpolitikai rovatban dolgozott, néhány éve pedig a Népszavában is publikált. – A magyar sajtó egyik legkiválóbb személyisége négy nyelven beszélt, a német bel- és külpolitika, valamint az európai biztonság és együttműködés kiemelkedő szakértője volt.
Századik születésnapján, 2020. január 9-én a magyar újságíró-társadalom külön rendezvényen köszöntötte a Sajtóházban a százéves Tatár Imrét, akinek könyvei – Párbeszéd Nyugat-Németországról, Európa biztonsága, Így láttam az NSZK-t, Út a semmibe: Terroristák, terrorizmus, Napló '56: Újságok, utcák, emberek, Fogságból fogságba: Utam a Baross utcától a Blaha Lujza térig – népszerűek voltak, különösen nagy érdeklődést keltettek. Halála előtt nem sokkal fejezte be utolsó, életrajzi vonatkozású kötetét, ami rövidesen megjelenik.
KödalakokVisszamerengeni régi korok felé – Tatár Imre Ködalakok című emlékezése a múlt századra