Az ország aprófalvas területein, Somogyban, Baranyában, Zalában, Borsodban egyre inkább a falubuszok veszik át a közösségi közlekedés szerepét. Csakhogy a kisbuszokat vezető falugondnokok egyébként is leterheltek, ők gondoskodnak az idősekről, szállítják az ebédet, mennek gyógyszertárba, viszik az óvodásokat, iskolásokat, miközben az önkormányzat vagy a polgármesteri hivatal aktuális beszerzéseit is intézik. A kistelepülések egyre erősebben fogalmazzák meg az igényüket: bővíteni kell a falugondnoki létszámot, úgy, hogy ha már a valóságban átveszik a MÁV vagy a Volán terheit, akkor kapjanak az államtól erre a feladatra külön létszámkeretet és finanszírozást.
– Hajnalban, öt órakor megy el az első távolsági busz, aztán jön hétkor egy másik, ami nemcsak nálunk, hanem Felsőgagyon, Alsógagyon és Gagyapátiban is felveszi az iskolás korú gyerekeket, vagyis gyakorlatilag mire Baktakékre, a körzeti általános iskolába ér, a gyerekeken kívül senki más nem tud felszállni a tömött járműre.
Délután egyetlen autóbuszjárat jön vissza Encs felől idáig, négy óra körül, így onnantól voltaképpen megáll az élet a településen: se ki, se be.
Az a gyerek pedig, aki hamarabb végezne a baktakéki iskolában és hazajönne, busz híján szintén nem tudja ezt megtenni – mondta lapunknak Kiss István, az ország statisztikai adatok szerint legszegényebb települése, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Csenyéte független polgármestere.
A falu e szomorú státuszon kívül 2020-ban arról híresült el, hogy a kihívott mentő nem ment be egy haldokló férfihez, hanem a falu határában várakozott, arra hivatkozva, hogy a rendőri kíséret nélkül nem mernek a házhoz menni. Állításuk szerint ugyanis a család többször telefonon megfenyegette a diszpécsert, amiért szerintük nem ért ki időben a rohamkocsi. Az ügyben nyomozás is indult, amelyet végül bűncselekmény hiányában megszüntettek.
A 638 fős, zömmel romák lakta faluban normálisan működő közösségi közlekedés híján voltaképp a falubusz és a falugondok látja el a személyszállítási feladatokat – ismerte el a polgármester, s hozzátette azt is, hogy ez a járat szinte már menetrend szerint közlekedik. Hétfőn Miskolcra megy, kedden az önkormányzat ügyes-bajos dolgait intézi, szerdán Encsre tart, csütörtökön és pénteken pedig igény szerint vagy Encsre vagy Miskolcra indul, nagyjából mindig azonos időben.
A Somogy megyei Kisbárapátiban is – miként azt korábban megírtuk – a falubusz oldja meg a helyiek közlekedési nehézségeinek egy részét azzal, hogy a falugondnok viszi ki az embereket a Kaposvár-Szántód út elágazásához. A településre ugyanis csak kevés buszjárat megy be, a legtöbb megáll a falu táblától úgy 8 kilométerre. Ha nem lenne itt vonatközlekedés – amelynek feje felett rendre ott lebeg az esetleges vonalbezárások lehetősége –, akkor bizony a munkába járás vagy az iskolás gyerekek eljuttatása a tanórákra szinte megoldhatatlan feladatnak tűnne a falugondok nélkül.
A Jász-Nagykun-Szolnok megyei hátrányos helyzetű Tiszabura és Tiszabő térségében nem a falugondnok, hanem a Magyar Máltai Szeretetszolgálat gondoskodik az itteniek utaztatásáról, voltaképp szintén egyfajta közösségi személyszállítási feladatokat ellátva, ugyanis a tömegközlekedés itt sem megfelelő – tudtuk meg Tasi Krisztinától, a szeretetszolgálat tiszabői programvezetőjétől. – A héten is indítunk egy kilencfős mikrobuszt Budapestre, felnőttek és kisgyerekek mennek orvosi vizsgálatra, neurológiára, kardiológiára, egyéb szakellátásra. Máskor Debrecenbe szervezünk hasonló járatokat,
ugyanis ahhoz, hogy innen valaki eljusson egy ottani kórházi vagy szakellátásra, szinte éjszaka kell felkelnie, vagy nagyon korán hajnalban, és legalább két-három átszállással, négy-öt óra alatt tudna csak bejutni a rendelőbe, késő délelőttre
– mondta. Hozzátette: nehéz körülmények között élő emberekről van szó, akik nem rendelkeznek autóval, így a „máltais” segítség nélkül valószínűleg el sem jutnának innen szakorvoshoz.
A falugondnokokat képviselő egyesületek évek óta jelzik a kormányzat felé, hogy munkatársaik egyre leterheltebbek, s a személyszállítási feladatok miatt egyre kevesebb idejük marad arra, amiért annak idején életre hívták e munkaköröket, vagyis hogy szociálisan gondoskodjanak a rászorulók ellátásáról.
– Jelenleg nagyjából kétezer falugondnok dolgozik az országban, s az önkormányzatok évente 5 millió forintot kapnak a szolgálat ellátásához, amiből nemcsak a falugondnok bérét, hanem jellemzően a falubusz üzemanyag-, és egyéb költségeit is elő kell teremteni. Az aprófalvas térségekben e munkatársaink tevékenysége egyre inkább „leszűkül” afféle sofőrszolgálatra, miközben mi többször is javasoltuk a kormány és a belügyi tárca illetékesei felé, teremtsenek tiszta helyzetet, mondják ki, hogy a közösségi közlekedési feladatok egy részét már most is a falugondnokok végzik el. Biztosítsanak ehhez külön státuszt és forrást, ha nem is minden faluban, de a kistérségi társulásokhoz hasonlóan akár négy-öt települést összefogva – mondta lapunknak Kozma Judit, a Falugondnokok Vas és Győr-Moson-Sopron megyei egyesületének vezetője.
Csörszné Zelenák Katalin, a Falugondnok Duna-Tisza-közi Egyesülete ügyvezetője megerősítette, létezik ez a probléma, akkor is, ha egyes megyéket nem érint, és hozzátette:
fel kellene hagyni azzal a gyakorlattal, hogy az állam gyakorlatilag minimálbéren alkalmaz „sofőröket” a falugondnokok személyében, és így kiüresíti eredeti tevékenységi körüket.
Schmidt Jenő a Somogy megyei Tab fideszes polgármestere, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége elnöke lapunknak azt mondta: már évekkel ezelőtt, a Magyar Falu program megalkotásakor írásba foglalták,
hogy a falugondnoki hálózatba egyes területeken be kellene integrálni a közösségi közlekedést, a személyszállítást, és ahelyett, hogy pazarló módon az állami személyszállító társaságok 50 személyes nagy buszokat küldenek be naponta egyszer vagy kétszer olyan zsákfalvakba, ahol jellemzően négyen-öten akarnak utazni, csak az ágazat veszteségeit fokozza, de nem oldja meg a kistelepülések, a zsákfalvak problémáit.
Szavai szerint egyetért a falugondnokokat képviselő egyesületek vezetőivel, miszerint sokkal rugalmasabban meg lehetne oldani ezt a gondot, ha olyan kilencfős mikrobuszokat állítanának szolgálatba, amely célzottan az égető személyszállítási feladatokat tudná megoldani ezekben a kistérségekben. Hozzátette: az elmúlt időszakban rendszeresen jelzik ezt a problémát, illetve annak orvoslásának lehetőségeit is a kormány illetékes szervei felé, de egyelőre nem kaptak visszajelzést. Megerősítette: ez irányú javaslataik régóta ott vannak a döntéshozók asztalán.
Megkérdeztük a Miniszterelnökséget, készül-e javaslat a kormány részéről a falugondnoki hálózat ilyen irányú bővítésére, érkezett-e ilyen igény feléjük a falvak részéről, illetve tervezik-e, hogy egyes közösségi közlekedési feladatokat a falugondnokokra testálnának a Volán vagy a MÁV helyett, s ha igen azt miként oldják meg. Válaszuk meglepő és tömör volt: „Fake news-okkal nem foglalkozunk” – írták.
