- Horváth Eve: És ha kék, akkor is

A Népligetben a részeget ketten cipelték.
Én a kávémat ittam, de mindenki összeesett.
A pizzaszelet régóta kihűlve várta, hogy
valaki ráharapjon, a pepperoni magzatpózban feküdt.
Kicsit csöpögött az eső, kapucnim nem volt, a kezem tele.
Szálltam a villamosra, szájjal lyukasztottam. Szinte.
Üres volt a fejem, a muskátlik jól mutattak
a lábam között.
A szerelem olyan, mikor foltokban látod,
mint a kárpit hólyagjai, a könnyezőpálma,
és az erkélyen a muskátlik helye.
Valahogy beleillik a kilátásba a varjú,
és hogy a méregdrága arclemosóval fürdesz.
Nem tudtad, apróbetű. Nevettek össze,
de milyen jó illatú lett a bőröm.
Üres volt a fejem, a Népligetben mindenki
összeesett. A marhapörkölt finom volt, bőven
tudtunk rá inni, az ágyban két üveg pezsgőt.
Onnan ki az erkélyre, jégeralsóban.
Miután feljöttem a dohányboltból, ahol
szivarkát vettem, és sört a következő etaphoz.
Zenét hallgattunk, mindenki kivan, aki van.
Összeestek, és leültek a padra a helyemre
a Népligetben. A felső lakó szerencsére nem hívta össze
a szombati bulit, hogy dübörögjön. A szomszéd munkások
sem lógtak kint az erkélyen, ők csak vasárnap jönnek
haza berúgva. A három fa csak állt, meg az a borostyánnal
benőtt villanyoszlop, és az esőt számolgatta. Jut is,
marad is. Hogyan kopik az ember élete egy évtized alatt,
amikor többé nem érdekes, legalább beraknák egy
gulágba vagy lágerszerűségbe, ahol hamarabb
elpusztulna, mert itt hiába néz az égre, ha kék,
akkor is örökké szürke. És ha kék, akkor is.