Már be is árazták az egykori ferihegyi, a kormány által Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtérre keresztelt légikikötőt üzemeltető céget. Négy milliárd eurót emlegetnek, ami mai árfolyamon 1520 milliárd forint, bár a forint trendszerű gyengülését látva lesz ez még több is. De legyen akármennyi is, a stratégiai tulajdonszerzés vágyán kívül sok érv nem szól a cég visszaállamosítása mellett. Mert a kormány már sok éve oldhatatlan vágyat érez, hogy megszerezze a jelenleg egy kanadai nyugdíjalap többségi tulajdonában álló Budapest Airportot. Nincs türelme kivárni a koncesszióból még hátralévő 55 évet, inkább ajánlatot tesz a reptérüzemeltető megvásárlására. A jelenlegi tulajdonos, az AviAlliance profi reptérkezelő, ami nem mondható el a magyar kormányról, de bármelyik általa gründolt társaságról sem. Kell mellé valaki, aki majd viszi a boltot és osztozik a remélt busás hasznon.
Mert a „nemzeti” tábla kiakasztásán túl a pénz a másik motiváló tényező, ami miatt a kormány mindent megmozgat. Csábítóan hat, hogy a Covid időszakán kívül 30 milliárd forintos nyereséget volt képes elérni a reptérüzemeltető. A többségi tulajdon birtokában számos NER-cég betelepíthető lenne Ferihegyre és részesedhetne a jóból. Ez még akkor is megéri a kormánynak, ha 49 százalék erejéig osztozni kell a hasznon egy szakmai befektetővel. A fő külügyér utazásai során már biztosan letárgyalta, hogy melyik kínai, netán katari légikikötő-üzemeltetővel kötnék össze sorsukat, de hallani török-szálról is.
Álomnak szép, amit a kormány elképzelt, ám a másfélezer milliárd forintos vételár forrását egyelőre homály fedi. Mint ahogyan az elvárt fejlesztésekét is. Úgy tűnik, ez egyelőre csak a hiány növelésével, azaz további eladósodással teremthető elő, és ahogyan a kormány egyéb megalomán terveit, majd ezt is az adófizetők - és még az unokáik is - fizetik.