E tanintézeteket az ötvenes és kilencvenes évek között építették az angol rövidítéssel RAAC-ként (reinforced autoclaved aerated concrete) emlegetett technológiával, levegővel töltött betonból, melynek élettartama nem haladja meg a harminc évet. A kormány a botrány kitörése után egy héttel tette csak közzé azon iskolák listáját, amelyeknek sürgősségi intézkedésekkel kell kievickélniük az RAAC okozta helyzetből. A tanév e heti kezdetén száz iskola maradt részben vagy teljesen zárva. A diákokat vagy ideiglenes tantermekben helyezték el, vagy vissza kellett térni a pandémia idején alkalmazott internetes távoktatásra, melynek káros hatása csak néhány héttel korábban bizonyosodott be a 16 és 18 éves diákok kulcsfontosságú záróvizsgáinak nyilvánosságra hozatalakor. Az új helyzet értelemszerűen óriási nehézségeket jelent a szülőknek. Nem könnyű megbirkózni a bizonytalansággal, melyik iskola minősül működésképtelennek, illetve gondot jelent az otthon tanuló gyermek felügyelete.
A kormány és az ellenzék egymásra hárítja a felelősséget a kialakult válságért. A miniszterelnöki kérdezz-felelek során Starmer munkáspárti vezető „cowboy építőmesterekhez” hasonlította a kormányt és felolvasta azoknak az iskoláknak a listáját, melyeket már a 2010-ben leváltott Labour-kormány is felújításra jelölt ki, de mindeddig nem kerültek sorra. Rishi Sunak ismét „utólag bölcsnek” nevezte riválisát. A tory vezető pozícióját nehezíti, hogy 2021-ben pénzügyminiszterként ő őrizte az államkincstár kulcsát, amikor a renoválandó iskolák számát évi százról ötvenre csökkentették. Sunak meggyőződése, hogy a hirtelen kialakult krízist jól kezeli a kormány és nem menthető fel a Labour-adminisztráció sem, bár annak vezetője mindebben „13 év elfuserált munkavégzését, lyukak ideiglenes betömését, kanyarok levágását” látja.
Hiba lenne azt gondolni, hogy az RAAC-technológiát csak iskolák építésénél alkalmazták: drámai események más közintézményekben, kórházakban, színházakban vagy bíróságokon is bármikor előfordulhatnak.
Sir Keir Starmer erősödő önbizalmának jeleként a hét elején úgy alakította át árnyékkormányát, hogy „Blairite” politikusokat helyezett kulcspozíciókba. Ideológiai híveit előléptette, míg az ún. puha balosokat és alulteljesítőket háttérbe állította. Az elemzők fantáziáját leginkább Liz Kendall visszatérése ragadta meg. A 2015-ös, Ed Miliband utódlásáról döntő vezetőválasztáson ő volt Tony Blair irányvonalának képviselője és vesztett végeredményben a szélsőbalos Jeremy Corbyn ellenében. Most ő lett a munka- és nyugdíjügyi szóvivő, ezzel többek között a választások előtt mindig reflektorfénybe kerülő szociális juttatások felelőse. A három vokson győztes Blair egykori politikai titkára, Pat McFadden a kiemelt fontosságú kampányigazgatói beosztást érdemelte ki, de nemzetközi szempontból érdekes a veterán Hilary Benn újjászületése is. A volt pártelnök és árnyék-külügyminiszter egy új munkáspárti kormányban az általában keserves északír ügyeket intéző minisztérium első embere lehet. Korábbi találgatásokat cáfolva szakmai téren is előre lépett Sir Keir helyettese, a szókimondó, karizmatikus Angela Rayner, aki ezentúl Michael Gove-val szemben foglal helyet az első sorban a felzárkóztatási portfólió élén. Sir Keir úgy fogalmazott, hogy „ez az átalakítás választ ad egy központi kérdésre. Nagy-Britannia megérdemel egy olyan kormányt, amely mindennap azzal az elszántsággal ébred fel, hogy megoldja a létező és az országot előrevivő kihívásokat, az új összeállítású árnyék-kormánnyal az út kritikus szakaszára a létező legjobb játékosok kerültek pályára”.
A More in Common konzultációs cég által elvégzett közvélemény-kutatás szerint a Munkáspárt 15 százalékponttal vezet a Konzervatívok előtt. A kormány reményeivel ellentétben a szavazók már kevésbé tartják hitelesnek Sunakot: korábbi 36 százalékos személyes megítélése 29 százalékra csökkent, igaz Starmeré is csak 32 százalék. A politikai bizonytalanságot fokozza: csütörtökön végre bedobta a törülközőt Chris Pincher, a tory frakció volt fegyelmi felelőse, akiről bebizonyosodott, hogy két férfit molesztált a Carlton Clubban. A parlament etikai bizottsága által „elmeszelt” tamworthi képviselő még múlt év nyarán kirobbant botránya volt a hab a tortán és vezetett közvetlenül Boris Johnson múlt év júliusi lemondásához. A közeljövőben így két időközi választásra is sor kerül, a staffordshire-in kívül a skóciai Rutherglen and Hamilton West körzetben, ahol Margaret Ferriert, a Skót Nemzeti Párt képviselőjét azért hívták vissza, mert még az országos karantén idején megszegte a szabályokat és pozitív Covid-tesztje ellenére vonatra ült. A Munkáspárt szempontjából a skóciai jelképes jelentőségű erőpróba, sokat árulhat el a várhatóan jövő évi parlamenti választás esélyeiről.
