Merő sületlenségnek nevezte 2019-ben az egyik neves hazai adószakértő a Matolcsy György által vezetett jegybank 330 pontos versenyképességi programját, s azt jósolta, hogy nincs esély arra, hogy közülük belátható időn belül akár egy is teljesül. A túlzottan pesszimista jóslatnak volt ugyan némi alapja, de teljes mozdulatlanságról aligha beszélhetünk. Annak ellenére, hogy történelmi léptékű válságok is megrázták a gazdaságot. De nyertesek is voltak, az olajvállalatok éppúgy, mint a digitális technika. Vagy a rekord mértékű inflációt valóságos, s nem a NER által vélelmezett extraprofittal meglovaglók.
Az MNB-nél bevett gyakorlattá vált, hogy évente kiadnak egy Versenyképességi tükör címet viselő kiadványt, amelynek célja, hogy számbavegye a 330-ak konkrét javaslatokból mi is valósult meg? A visszamérés eredménye korántsem rózsás. Mindössze 25 pontot lehetett eddig kipipálni, sőt 67-nél még el sem kezdődött a versenyképességet javító konkrét cselekvések megvalósítása.
A pontok megfogalmazásakor Matolcsy Györgyöt még éltette az a remény, hogy a kormány a gazdaságstratégiájának kialakításánál figyelembe veszik a javaslatokat, bár már négy esztendeje sem volt ideális a kormányfő egykori egykori jobbkezének esélye. A versenyképesség megcsúfolásának iskolapéldája, hogy az egészségügyben a munkáltató a teljesítménytől függően akár 20 százalékkal is csökkentheti az alapbért. Az sem ad okot a dícsekvésre, hogy továbbra sincs egyetlen felsőoktatási intézményünk sem a világ legjobb kétszáza között,
A visszafejlődés jele, hogy ezévtől az alma materek saját hatáskörben dönthetnek arról is, hogy a diploma megszerzését milyen szintű nyelvtudáshoz kötik vagy hogy a kutatásra-fejlesztésre fordított megnövekedett összeg ellenére a bejelentett szabadalmak száma csekély.
A versenyképességi reform, ha egyáltalán volt ilyen, egyre lassuló pályára állt. Szemben a piac működését torzító lépések növekedésével. Ez viszont nem látszik a jegybank által felmutatott tükörben.