Egyelőre látványos a jegybank kamatcsökkentése, és különösebb erőfeszítés sem kell hozzá, hogy a rátákkal kövesse az infláció mérséklődését. Mondhatnánk, hogy itt is érvényesül a bázishatás, azaz a túl magas infláció, kamat sem tartható örökké, hiszen keresleti korlátba ütközik és elindul lefelé. Persze ilyenkor igyekszik minden közreműködő a maga hírnevét fényezni. A kormány a élelmiszerinfláció letörésére hivatott árstopok, akciók fényében sütkérezik, az MNB a monetáris szigornak tudja be a dolgok normalizálódását. Mert ami Magyarországon történt árfronton az elmúlt egy-másfél évben, az minden volt, csak nem normális.
No, de megtörtént a fordulat, mérsékeltebben emelkednek az árak, a jegybank hozzáláthatott a gazdaságot fékező extrém magas kamatok vágásához, és ha jól mennek a dolgok egy hónap múlva újra egy alapkamatot isteníthetünk. A piacidegen, egynapos betéti tenderre meghirdetett kamatmérték megszűnik irányadónak lenni, mert 13 százalékra, a jelenlegi alapkamat szintjére mérséklődhet, és eltűnhet.
A hogyan tovább foglalkoztatja máris az elemzőket, mert a onnantól kezdve már nem tűnik olyan simának a menetelés, mint amilyet május óta látunk. A kormány még alacsonyabb kamatokat akar, mert a gazdasági növekedés e nélkül elképzelhetetlen. A jegybank számára továbbra is az infláció a fő ellenség, ezért nem engedhet ilyen nyomásnak, a kamatszintet a pénzromlás üteme felett akarja tartani. Nagy kérdés, hogy elég erős-e ehhez a jegybanki vezetés. Most azt vallják, hogy a gazdasági visszaesést is jórészt az extrém magas infláció miatt beálló fogyasztáscsökkenés okozta, és a növekedés sem indul be az áremelkedések tartós visszafordítása nélkül.
Az év végére egyszámjegyű lesz infláció, de az alapkamat ezt csak sokára követheti - hacsak a kormányzati prés csodát nem tesz.