Szürreális teret képez a Kassák Múzeum időszaki kiállítása: a falakon vibráló képsorok, körasztal vonalas telefonokkal. A radikális látvány már a terembe vezető folyosón megragadja figyelmünket: egy bohókás tekintetű férfi pipával a szájában, újsággal a kezében, lezser testarttással bámul ránk egy portréról. Ő nem más, mint a tárlat főszereplője, Szittya Emil (születési nevén Schenk Adolf), akit több okból nem ismerhet a laikus kultúrafogyasztó. Az egyik ok például a „kanonizálhatatlanság”. Nehéz a magyar irodalom részeként kezelni valakit, aki alig írt magyarul; és bár Szittya Emilre egyfajta szellemi atyaként tekintett számos hazai és külföldi művész, élete során többnyire papírra sem volt pénze, már használt lapokra, fecnikre jegyezte le gondolatait.
A költő, író, képzőművész, kritikus, de elsősorban anarchista nem sok időt töltött szülőhazájában, mégis fontos társává szegődött a magyar avantgárd legfontosabb alkotójának, a vele szinte egyidős Kassák Lajosnak. A Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták című tárlat tökéletesen azonosul tárgyával, a kalandos életű, behatárolhatatlan tevékenységű fura figurával, Szittya Emillel. Kicsit olyan, mintha a kiállítás küszöbén áthaladva az ő fejébe lépnénk be.
„Szittya vagyok, felmenőim között van kéjgyilkos és kalóz, apám deklasszált sváb nemes, aki az 1848-as forradalom iránti elkötelezettségből magyarosított. Kitiltottak öt országból csavargásért és anarchizmusért, azóta mindegyikben jártam. Állítólag ismertem a leghíresebb bűnözőket, csavargókat, anarchistákat, szocialistákat, politikusokat és művészeket, és mindezeket a szakmákat magam is gyakoroltam. Emellett kémnek és politikai imposztornak mondanak.” – így nyilatkozik magáról Szittya Emil, akinek talán egyetlen biztos pont az életében a mítoszgyártás és a formabontás. És mivel az 1964-ben elhunyt Szittya állandóan kitalálta magát, miért ne döntött volna úgy Igor és Ivan Buharov (Szilágyi Kornél és Hevesi Nándor), a Kassák kortárs művészeti díj tavalyi nyertesei, hogy most ők találják ki Szittyát, saját eszközeikkel, megfilmesítve? A kiállítás hatalmas projekt, rengeteg és sokrétű munka előzte meg, a végeredmény több ember nevét – hogy csak kettőt említsek, Erdődi Katalin kurátorét és Nemes Z. Márió költőét – dicséri.
Milyen filmet forgatott volna Szittya Emil? – tette föl a kérdést Igor és Ivan Buharov, akik évtizedek óta készítenek analóg technikával kísérleti filmeket – munkáikat több nemzetközi díjjal elismerték. Kvázi roncsolt, álomszerű némafilmjeik pörögnek a falon, ezek mind Szittya munkásságából inspirálódtak. Mélyen beleásták magukat a szerző világába, meg is szerették őt, hiszen tagadhatatlanul közel áll ízlésükhöz. „Szittya Emil olyan példát mutat számunkra, amire nagy szükség van napjainkban: egy radikálisan szabad, határátlépő személyiségét, aki csavargó életfilozófiájával és politikailag elkötelezett művészetével a különböző társadalmi rendek elnyomó megnyilvánulásaival szállt szembe. Egész életén át rendszerkritikus gondolkodó volt, akihez baloldaliságán és háborúellenes aktivizmusán keresztül is jól tudunk kapcsolódni” – olvashatók Igor Buharov, azaz Szilágyi Kornél szavai a prospektusban.
Mivel Kassák Lajos az Egy ember élete című művében bővebben ír Szittya Emillel közös vándorútjukról, így szinte adta magát a helyzet, hogy egy szürrealista kalandfilmként avagy dadaista történelmi filmként jelenítsék meg a két művész útját. Szittya a Das Kuriositäten-Kabinett (Furcsaságok gyűjteménye) című anekdotagyűjteményében röviden és kritikusan beszél útitársáról, de ez természetesen nem szabott gátat az alkotók fantáziájának (Szittya Emil esetében ilyen gátakat nehéz volna találni). A csavargásukról szóló filmhez remek dialógus is készült (a szövegkönyvet a rendezők és Soós András írta), ebben gyakorlatilag Szittya és Kassák ideológiai vitát folytat. A szöveg rendkívül eleven, humoros, az emberevés etikusságától a húsevés etikusságán át, filozófiai nézeteltéréseiken keresztül végtére eljutnak oda, hogy mindketten nagyon éhesek. A szöveget a két művészt alakító Hajdu Szabolcs és Olasz Renátó olvassa fel.
Ivan Buharov, azaz Hevesi Nándor egy júliusi tárlatvezetésen elárulta, még Szittya Emil sírjához is elmentek forgatni Párizsba, valamint elhozták néhány – jellemzően datálatlan és névtelen – festményét is a kiállításra. Ami nem csak szubjektíven nyúl Szittya Emil alakjához, videóin több szakértő megszólal. A szerző munkáit alig fordították magyarra, talán egyik leghíresebb művének részleteit a tárlat telefonkagylóin keresztül hallgathatjuk: a 82 álom a második világháború alatt című álomgyűjteménye 1963-ban jelent meg. A gyűjteményben különböző nemű, korú, társadalmi helyzetű ember mondja el háborús időben született álmait, már csak emiatt megéri megnézni a tárlatot, nem beszélve Nemes Z. Márió Hét év pogrom című szövegkollázsáról, melyben Szittya Emil első világháborút követően írt antimilitarista háborús eposzát dolgozta föl vendégszövegek segítségével.
A Kassák Múzeum időszaki kiállítása igényes és egyedülálló tárlat. A legélvezetesebb benne, hogy képzelet és valóság határán táncol, a konkrét adatok mellett egy unikális atmoszférateremtésnek lehetünk részesei.
Infó: Minket anarchistákat nem nyugtalanítanak morálgiliszták. Kassák Múzeum, nyitva 2023. október 29-ig.
Október 5-én 18 órától tárlatvezetést tart Szilágyi Kornél, alias Igor Buharov. A kiállítás a Kassák kortárs művészeti díj 2022-es győztes pályaműve.
