A maratoni futás történetét mindenki ismeri. Eszerint a görög-perzsa háború egyik fontos ütközete, az i. e. 490-ben Marathón mellett lezajlott csata után a győztes athéniak hírnököt menesztettek városukba, aki teljes fegyverzetben, futva tette meg a Marathón és Athén közötti mintegy 40 kilométeres távot, majd miután kinyögte, hogy „Győztünk!”, holtan esett össze.
Csakhogy ez a sztori nagyon nem stimmel; a görög-perzsa háborúk történetét megíró Hérodotosz, akitől a marathóni csata leírását is ismerjük, s aki kis túlzással percről-percre beszámol az ütközet alakulásáról, tudósít a görög hadvezérek vitájáról, a szemben álló felek és az áldozatok létszámáról, nos, Hérodotosz egyetlen szóval sem említi a hírnök történetét. Márpedig az első görög történetíró alig néhány évtizeddel a marathóni ütközet után, gyakorlatilag kortársként írta meg kilenc könyvre osztott, Hisztoriai című munkáját (A görög-perzsa háború. Osiris Kiadó, 1997). A nagyjából i. e. 484-425 között élt Hérodotoszról azt is tudjuk, hogy az i. e. 440-es években Athénban tartózkodott, vagyis közvetlen értesülései lehettek a csata lefolyásáról.
A győzelemről hírt adó futó történetét először Plutarkhosz említi, aki viszont az i. sz. I-II. században, 46-125 között élt, vagyis csaknem hat évszázaddal a marathóni ütközet után. (Mintha az 1444-ben zajlott várnai csatáról napjainkban, a 2000-es években kiderülne, hogy Ulászló királyt nem is vágták le a törökök, hanem tovább élt, ahogy erről valóban legendák terjedtek.) Plutarkhosz története ettől persze igaz is lehetne, ha nem gyengítené, hogy bár Hérodotosz nem tud a ma ismert sztoriról, beszámol egy másik, a marathóni csatát közvetlenül megelőző futásról. Az ütközet előtt ugyanis az athéniak futárt küldtek Spártába, hogy segítséget kérjenek: „Mielőtt a hadvezérek elhagyták volna a várost, követet küldtek Spártába: egy Pheidippidész nevű nevű athéni férfit, aki nagyon gyorsan tudott futni, és ez is volt a foglalkozása. (…) elküldték Spártába, s az Athénból való indulása utáni napon már meg is érkezett. Felkeresvén az elöljárókat, ezt mondta: »Lakedaimóni férfiak! Az athéniak azt kérik tőletek, hogy siessetek a segítségükre, és ne nézzétek tétlenül, hogy a legősibb hellén várost a barbárok leigázzák.«” A spártaiak meg is ígérték a segítséget, de meg kellett várniuk a néhány nappal későbbi holdtöltét, hogy elindulhassanak, így lekésték az ütközetet.
Pheidippidész futása persze még inkább lenyűgöző, hiszen az Athén-Spárta 240 kilométeres távolságot két nap alatt tette meg – és bele sem halt. Az ő futásának emlékére az 1980-as évek óta minden évben megrendezik az ún. Spartathlont, a két görög város közötti ultrafutóversenyt. Ráadásul Hérodotosz még egy „maratoni futásról" tud; a legyőzött perzsa had ugyanis hajóra szállt Marathónnál, hogy közvetlenül Athént vegye célba, ám az egész görög sereg elfutott Phaléron kikötőjéig, s így megakadályozta a perzsák partra szállását.
A maratoni futás ma ismert története tehát sokkal inkább legenda, mint valóság.