A feltűnési viszketekségét élvező Donald Trump volt amerikai elnök szerdán távolmaradt a republikánus előválasztás első tévévitájától. Gyáva volt, de kivételesen ravasz is, mert nem ment bele egy felesleges csatába. Csorbát ejtett a demokrácián, de mit várhattunk volna attól a milliárdostól, aki a 2020-ban elveszített elnökválasztást követően a demokráciába vetett közbizalmat aláásó összeesküvés-elméletek terjesztésével, jogi trükközéssel és erőszakos puccskísérlettel próbált meg hatalomban maradni?
Az exelnök viselkedése gyalázatos, de még szomorúbb, hogy szavazói tűzön-vizen át kitartanak mellette. Trump
már 2016 elején megállapította, hogy akár le is lőhetne valakit New York egyik forgalmas sugárútján, egyetlen támogatót sem veszítene.
Sajnos a túlzásokra hajlamos milliárdos ebben nem sokat tévedett: 2020-as veresége és demokráciaellenes összeesküvése, a neonácik felé tett kacsintásai, illetve az ellene indult négy büntetőeljárás sem volt elég a repulikánusok többségének ahhoz, hogy szakítson vele.
Nem mintha legnagyobb riválisai olyan vonzó alternatívát kínálnának. A felmérésekben második helyen álló Ron DeSantis a tekintélyelvű kultúrharcos szerepében tetszeleg, a harmadik helyezett Vivek Ramaswamy ebben is túltesz rajta, sőt tagadja a klímaváltozást, és más kérdésekben is hasonló őrült álláspontokat hangoztat. A többi elnökjelölt-aspiráns népszerűsége az öt százalékot sem éri el.
A probléma gyökere a tengerentúli jobboldalban keresendő, amely az amerikai társadalom fokozatos balra tolódására reagálva egyre inkább a szélsőségek felé fordult. Ezzel teret adott az olyan szélhámosoknak, mint Trump vagy DeSantis, akik elcsalt választásokról és woke agymosásról szóló fantazmagóriákkal álomvilágba ringatják a szavazótábort. A republikánus elit gyáva szembenézni a valósággal, pedig felismerhetné, hogy a párt kirekesztésre és kultúrharcra alapuló politikája csak árt Amerikának - arról nem is beszélve, hogy egy vallásilag és etnikailag sokszínű demokráciában még a választásokon is megbosszulhatja magát.