Évek óta épül a nyugat-lengyelországi Torunban egy magánmúzeum állami támogatásból. Az intézmény a Szent II. János Pál pápáról elnevezett Emlékezet és Azonosság Múzeuma nevet kapta. Már három éve meg kellett volna nyitni, de még most is csak ígérik a megnyitását az épületnek, amely Tadeusz Rydzyk 78 éves redemptorista szerzeteshez, illetve az általa irányított médiabirodalomhoz kötődik. Rydzyk több, mint három évtizede jelen van a lengyel nyilvánosságban. Ő az alapítója és igazgatója a Radio Maryja (RM) nevű toruni székhelyű rádiónak, amely arról híres, hogy a vallási-kulturális műsorokon túl erősen politikai tartalmú anyagokat is sugároz. A rádió egyértelműen a nacionalista, jobboldali-konzervatív erőkhöz kötődik, sokszor felháborodást keltettek a műsorokban elhangzott gyűlöletbeszéd, az antiszemita tartalmak. Az utóbbi évtizedekben a RM szoros politikai szövetségre lépett a jelenleg is kormányzó Jog és Igazságosság (PiS) párttal. Kifejezetten Európa-ellenes, az EU-t „új Szovjetuniónak” nevezte. A jutalom nem is maradt el: Rydzyk kormányzati támogatással valóságos birodalmat épített fel. A rádión kívül van napilapja, egy kábeltévéken sugárzott tévécsatornája, Torunban magán médiafőiskolát üzemeltet. A redemptorista rend alapítványa, amelynek ő az elnöke üzemelteti ezeket az intézményeket és további cégeket is tulajdonol. Rydzyk birodalma ideológiai hátországa a PiS-nek. Ennek ékessége lenne az épülőben lévő múzeum.
A nyilatkozatokból, leírásokból az derül ki, hogy a szerzetes arra vállalkozott, hogy ezzel az intézménnyel a PiS, de összességében a nacionalista lengyel konzervatív erők történelmi-társadalmi narratíváját hitelesítse. A múzeumnak – olvasható – a több, mint ezeréves lengyel katolicizmus nemzetépítő jelenlétét kell reprezentálnia, miközben megerősíti a lengyel hősiesség és hazafiság elbeszélését. Ennek a történeti elbeszélésnek a részeként külön részleg foglalkozik a lengyelországi zsidósággal, pontosabban azzal, hogy a lengyelek miként vettek részt üldözött honfitársaik mentésében. Ez erősen ellentmondásos kérdés, heves politikai-történelemértelmezési vita tárgya. A múzeum a szentté avatott lengyel pápa Karol Wojtyla munkásságát is bemutatja majd. Ennyit lehet tudni eddig, s ebből kiviláglik, hogy az intézmény része a PiS emlékezetpolitikai kampányának, amelynek keretében Lengyelország szerte nyílnak új múzeumok, illetve átrendezik a régiket, hogy megfeleljenek a kormánypárti elképzeléseknek.
A toruni intézmény megnyitásához azonban – állítják a bennfentesek – hiányzanak a kiállítható tárgyak. Az elmúlt években Rydzyk több értékes ajándékot kapott állami intézményektől és cégektől: először a Lotos (azóta az Orlenbe olvasztott kőolajcég) alapítványa adományozott egy XVII. századi lengyel huszáröltözetet, majd egy évre rá a legnagyobb, állami tulajdonú bank, a Pekao SA. adta át gyűjteményéből Jan Matejko (1838-1893) történelmi festő egy angyalt ábrázoló vízfestményét. Az adományozók ritkán közlik az átadott tárgy értékét, azt sem, milyen úton-módon jutott hozzájuk. A legutóbbi átadásnál ez azonban nyilvánosságra került. A tárgy ezúttal egy ezerévesnek mondott egyenes kard volt, amelyet júniusban kapott kezébe a befolyásos szerzetes. Az adományozó a nyugat-lengyelországi Enea áramszolgáltató alapítványa volt. A kardot a cég vezérigazgatója és Jacek Sasin minisztereénök-helyettes, kincstárügyi miniszter adta át. Elhangzott, hogy a középkori fegyvert 250 ezer zlotyért vették meg egy régiségkereskedőtől, s hogy az akár az első keresztény lengyel uralkodó I. Mieszko (932-992), vagy fia Bátor Boleszló korából származhat a X-XI. századból. A szépen csillogó pengén arany berakások láthatók, amelyek halat, kereszteket, illetve egy szárnyat mutatnak. Az átadási ceremónia megfelelő nyilvánosságot kapott a lengyel médiában, de gyorsan felvetődtek kínos kérdések is. Azt firtatták, kitől vették és miért épp annyiért a kardot? 250 ezer zloty elképesztő összeg, amelyet az Enea az áramfogyasztók befizetéseiből fordított erre a célra, tehát a nyilvánosság joggal követeli a tényeket. A szakértők szerint külföldi árveréseken az összeg töredékén lehet hasonló korú középkori fegyverekhez jutni.
Megszólaltak a téma, tehát a középkori szúró-vágó fegyverek szakértői. Többen állítják: a X-XI. században nem készítettek sem arany, sem ezüstberakásos pengéket, különösen nem Mieszko Lengyelországában - ez a véleménye Przemyslaw Urbanczyknak, a varsói Stefan Wyszinski Egyetem régészeti tanszéke professzorának. Ő az egészet felettébb gyanúsnak mondja, különösen azért, mert nem lehet tudni, miként bukkant fel a kard egy régiségkereskedésben. „Lengyelországban tilos régészeti leletekkel kereskedni.” – szögezte le I. Mieszko korának szakértője. Dr. Marcin Biborski, nyugdíjas krakkói archeológus azt mondta a Polityka hetilapnak, hogy a tévéközvetítésben mutatott kép elég volt arra, hogy megállapítsa: a tárgy gyanús. Túlságos fényes, túlságosan jó állapotban. Ő és mások is szükségesnek tartanának fémtani vizsgálatokat is a hitelességhez. A lengyel szakértők azt mondják, hogy az ilyen fémtárgyak főleg vízben, vagy mocsárban maradnak meg, s épp az ott keletkezett összefüggő oxidációs réteg óvja meg őket. Több nyilatkozó ki is mondja: a kard hamisítvány! Az ügy egyelőre ott tart, hogy az Enea perrel fenyeget mindenkit, aki adománya eredetiségében nyilvánosan kételkedni mer. A vásárláskor két szakértői véleménye is megerősítette a kereskedő állítását, de a szakértőket nem nevezik meg, majd a bíróság előtt állnak ki a véleményük mellett, mondja a céges alapítvány.
A történet sok elemében emlékeztet a budapesti Sorsok Háza néven futtatott projektre. Mindkét esetben egyfajta hasznosnak gondolt történelmi leckét kíván felvezetni a politikai akarat. A történelmi tényekre, szakértelemre pedig fittyet hánynak.
