üzemanyag;

Az árstop szétzilálta az üzemanyag-kereskedelmet, a visszarendeződés magasabb árakon történt

- Egyre drágábban tankolunk, a várható januári adóemelés végképp az élre repíti a kútárainkat

A hazai, piaci benzin- és gázolajtarifák térségi helyezése az elmúlt évek során folyamatosan romlott. A januárban várható, literenként 41 forintos adóemelés kerékbe törheti az év eleji csúcs- (vagy inkább mély-) pontok óta mutatkozó, óvatos javulást.

A magyar benzin- és üzemanyagár a harmadik legmagasabb a térség nyolc állama rangsorában – derül ki a Cargopedia.hu rendszeresen frissített európai adatbázisa alapján készített felmérésünkből. A fuvarozói portál közlése szerint a múlt héten nálunk egy liter benzin 624, ugyanennyi gázolaj pedig 633 forintba került átlagosan. Szlovákiában ugyanakkor a 95-öst több mint 30 forinttal drágábban, 656 forinton mérték. De Ausztria is érdemben drágábbnak számított. A legkedvezőbb tarifán, 499 forintért, Ukrajnában tankolhatunk. Mindig is a legolcsóbbnak számító észak-keleti szomszédunkhoz átmerészkedve tehát literenként több mint száz forintot takaríthatunk meg a benzintankolással. A második helyezett Románia 557 forintos, átlagos díjával, amin azért szintén foghatunk literenként több mint 60 forintot. Utánuk következik sorrendben Szlovénia, Horvátország és a mintegy 13 forinttal olcsóbb Szerbia. A gázolajpiacon viszont átlag 653 forintos tarifájával ugyane, déli szomszédunk számít a legdrágábbnak. Tőlük az itt is második Ausztria csak 2 forinttal marad le. A legolcsóbb természetesen a dízel piacán is Ukrajna, amelynek 493 forintos átlagdíja literenként 110 forinttal kedvezőbb a hazai szintnél. A második legolcsóbb ez esetben is a nálunk körülbelül 60 forinttal olcsóbb Románia. Utána Szlovénia, majd Szlovákia és Horvátország következik, ahol literenként szintén foghatunk körülbelül 23 forintot a dízelvásárláson.

A térségi összevetésű hazai üzemanyagárak, több éves visszatekintésben, hullámzóan bár, de folyamatosan romló helyezést mutatnak. Míg a nyolc állam sorában benzinárunk 2020-ig szinte a legolcsóbbnak számított (egyetlen hétig még a legyőzhetetlen Ukrajnát is legyőztük), addig a 95-ös, folyamatos visszaesés után, ez év elejére már nálunk számított a legdrágábbnak. (Ebben a 2021. november 15-e és 2022. december 6-a között érvényes, 480 forintos hatósági üzemanyagárat nem vettük figyelembe, mert azzal, érvényességi ideje nagy részében, külföldiek nem élhettek. Az összehasonlításban tehát az „árstopos” időszak magyarországi, piaci üzemanyagárai szerepelnek.) Adatbázisunkból az is egyértelműen kiviláglik, hogy gázolajárunk helyezése a benzinhez képest szinte mindig kedvezőtlenebb. Ugyanakkor az elmúlt három év e tekintetben is, egyértelmű romlást mutat. Míg 2020-ra, kisebb hullámzások mellett, de leginkább a középmezőnynek számító, 4. hely számított általánosnak, addig 2021-re már inkább az 5.-6. hely mondható jellemzőnek. A nyilvánvaló folyamat okait ugyanakkor szakértők kevéssé boncolgatják. E tekintetben gyakori szempontként merül fel a hazai fizetőeszköz értékének folyamatos lemorzsolódása. Az „árstopos” 2022-es év során több ízben már a mi piaci gázolajáraink számítottak a legmagasabbnak a térségben. A múlt év végi-ez év eleji tetőzést elemzők elsősorban az üzemanyag kiskereskedelmi árréseinek tavalyi, fokozatos – akár literenként száz forintra is rúgó - emelkedésével magyarázták. Ennek elsődleges okaként ugyanakkor az iparágra kétségkívül kirótt többletadókat azonosították, amiket a kereskedők a fogyasztókra hárítottak. Lapunk ugyanakkor a piac négyötödét ellátó Mol – jóval kevésbé átlátható - nagykereskedelmi árképzésében is talált emelkedő felárat. Nehezen cáfolható szempont az is, hogy az iparág valamiképp igyekszik visszanyerni az árstopon elszenvedett veszteségeit. Ide tartozik az is, hogy az átgondolatlan árstoprendszer által szétvert kereskedelmi kapcsolatok csak nehezen és a kezdeti időszakban magasabb árakon rendeződnek.

Ehhez képest viszont az is tény, hogy az év eleji tetőzésekhez képest, illetve folytatódó hullámzások mellett, de mostanra benzin- és gázolajárunk is a harmadik legdrágább szintűvé „szelídült”. Ez tehát cáfolni látszik azt az érvet, hogy az iparágat nálunk a környező államokhoz képest jóval nagyobb mértékben terhelnék. A helyzetkép némiképp úgyszintén hűti azt az általános tévképzetet, hogy a környező államok tarifái ne tartanának lépést a hazai autósokat is sújtó, hónapok óta tartó, folyamatos üzemanyagáremelkedéssel.

Az idén tapasztalható, viszonylagos és óvatos javulás ívét január 1-től valószínűleg teljes mértékben megtöri, illetve mindkét termék térségi helyezését az élre „repíti” viszont az üzemanyagok – félrevezetően az EU-ra hivatkozva – elhatározott, bruttó 41 forintos jövedékiadó-emelése.

A Cargopediának adatot szolgáltató 41 európai állam közül a mostani magyar benzinár a 17., a gázolajtarifa pedig már a 23. "legolcsóbb". Vagyis immáron mindkét termék ára a középmezőnybe tartozik.

Több mint féléves árcsúcsok

A múlt héten a benzin 13, a gázolaj pedig 7 forinttal drágult – derül ki a Holtankoljak.net adatbázisából. Így előbbi átlagára 641, utóbbié pedig 645 forintra becsülhető. Előbbi több mint hét, utóbbi több mint hat hónapos csúcspont.

Reggeli járat az olcsóbb kutak felé

Ezután Horvátországba tankolok – humorizál az egyik külvárosi benzinkútnál a középkorú autós, Dénes – mivel lassan még a gyenge forint mellett is olcsóbb ott. A Határ-úthoz közeli kis, független kút volt eddig az ő titkos menedéke, ahol jóval olcsóbban tudott tankolni 95-ös benzinből, mint a „városban”. Így, mint mondja amikor nyaralni ment 599 forintért tankolt be, majd mire hazaért már kedvenc kútján is 627 lett az ár, de a MOL kutakon már most is 700 forintot közelíti. Méghozzá minden jel szerint jó hosszú időre kell berendezkedni a magasabb üzemanyagárra. Szerinte a magyar „olyan birka, éppen csak nem béget”, szóval ezt is el fogja tűrni egy szó nélkül és fizet. Igaz, ő sem nagyon tud mást tenni, mivel a munkájához is kell a verda – villanyszerelő -, legfeljebb majd ő is beépíti az áraiba a magasabb útiköltséget. Szerencséjére a szakmájában így is kevesen maradtak, ostromolják a megbízásokkal, szóval nem tart attól, hogy az újabb drágítás miatt elmaradoznának a megrendelések.

A fő baj inkább az, hogy teljesen kiszámíthatatlanul, összevissza emelik az árat, így főleg a közületi megrendelőknél nehéz lenyeletni a magasabb árat, például előre elvállal egy sok fuvarozással járó melót, majd közben ugrik meg az üzemanyagár. Igaz, ez nem annyira az ő problémája, de például építőiparos ismerősei már vakarhatják a fejüket, hogy ilyenkor egy jó előre leszerződött melónál hogyan érvényesítsék a magasabb üzemanyagárakat.

Arra a kérdésre, hogy szerinte mi okozza az áremelkedést, csak legyint, biztos nem az, amit mondanak. Szerinte az ilyen kamuzás legfeljebb olyan embernél működik, aki nem utazik sehová. Neki is van egy ismerőse, aki a kormánypaneleket hangoztatja az üzemanyagárról is. „Nincs is autója” – nevet Dénes. Mindenki más azt látja, hogy környező országokban már mindenütt jóval olcsóbb az üzemanyag, még Ausztriában is, ami azért mégiscsak agyrém, legalábbis ha az ember az ottani, a magyarhoz képest négy-ötszörös fizetéseket nézi.

Egy másik tankoló, Erika, fiatal hölgy mondja: a drágulás olyan mértékű, hogy lassan vége lesz a hétvégi, Balatonra le-fel autókázásoknak, mert Tihany oda-vissza már 20 ezer forint körül alakul. „Majd a család rászokik újra a vonatozásra” -vélekedik.

Mint az üzemanyagtöltő állomásokon elmondták: ezúttal elmaradt a nagy bevásárlóroham, legalábbis a tavaszi állapotokhoz képest, amikor ugyanígy hirtelen ugrottak meg a benzinárak. Talán a nyaralási szezon miatt – véli, azaz sokan előre tankoltak, meg aki tud, külföldön töltekezik. Azt tapasztalja, hogy lassan, tempósan nő vásárlók száma, többen járnak hozzájuk olyanok, akik eddig autópálya mellett tankoltak, mivel immáron náluk annyival olcsóbb a nafta, hogy megéri a plusz autókázás. „Ők a reggeli járat” – mondja, mivel ezek a vevők jellemzően munkába menet tesznek egy kört feléjük.

A módosítás valószínűleg uniós források nélkül is elkerülhetetlen.