Az orosz nemzeti valuta az év eleje óta értékének több mint egynegyedét veszítette el. Pár nappal korábban egy elemzés már a török líra és az argentin peso társaságában a feltörekvő országok három leggyöngébb valutája között emlegette. Tizennyolc hónappal ezelőtt járt már ennél is mélyebben a rubel: nem sokkal azután, hogy megindult az Ukrajna elleni teljes körű invázió, 107 rubelen is jegyezték a dollárt. Akkor a központi bank azonnal jelentősen megemelte az irányadó kamatot. Egyúttal kötelezték az exportőröket, hogy valutabevételeik nyolcvan százalékát rubelre váltsák át. Tavaly májusban azután ezt enyhítették ötven százalékra, majd júniusban megszüntették.
A rubel hónapok óta tartó gyöngülése nyomán Makszim Oreskin korábbi gazdaságfejlesztési miniszter, jelenleg elnöki tanácsadó, Vlagyimir Putyin egyik kedvence a TASZSZ orosz hírügynökség oldalán közzétett írásában a központi bankot tette felelőssé az események alakulásáért. Szerinte a gazdaságban alapvetően minden rendben van, a rubel gyöngülésének oka elsősorban a nemzeti bank engedékeny hitelezési politikája.
Elvira Naibullina bankelnök válaszul összehívta az orosz nemzeti bank rendkívüli ülését, amelyen az addigi nyolc és félről tizenkét százalékra emelte az alapkamatot. A rubel azóta valamelyest erősödött, pénteken 93,67-en, az euró 101,84-en állt, de elemzők és bloggerek megint egyre gyakrabban emlegetik, hogy a rubelnek két ellensége van: a politika és az olajár. A Chicagói Egyetem professzora, Konstantin Sonin szerint a rubelre alapvetően a folyamatosan növekvő háborús kiadások gyakorolnak nyomást. Eközben Oroszország importbevételei egyre csökkennek, az exportőrök pedig nem sietnek rubelre váltani nyereségüket. Putyin elnök szűk körű egyeztetéseket tartott a héten, mert már korábban fölmerült, hogy megint kötelezni fogják őket exportbevételük rubelre váltására. Ettől egyelőre eltekintettek. Mindössze arra kérték az exportban érdekelt gazdasági szereplőket, hogy igyekezzenek minél több valutabevételhez jutni.
A The Washington Postban szerdán a Bloomberg két elemzője, Daniel Flatley és Alberto Nardelli arra a következtetésre jutott, hogy a szankciók az első körben ugyan nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket, hosszabb távon azonban halmozottan hatnak majd.
Az orosz import egyre drágább, az exportbevételek pedig csökkennek. Idén júliusban például az olajból az egy évvel azelőttihez képest 41 százalékkal, 140 milliárd dollárral kevesebb folyt be az orosz államkasszába.
A kutatók emlékeztettek rá, hogy az európai országok kidolgoztak egy olyan szabályozórendszert, amely lehetővé teszi, hogy az orosz energiahordozók a fejlődő országokba áramoljanak, amelyek viszont árengedményeket érnek el a bizonyos tekintetben kényszerhelyzetben levő exportőrnél. Oroszországnak nehézséget okoz továbbá a hadsereg utánpótlása, egyfelől a fegyver- és lőszerhiány miatt, másfelől pedig fokozódó munkaerőhiánnyal kell szembenézniük az ukrajnai harcokba behívott, a munkaerőpiacról hiányzó férfiak miatt.
A két kutató megállapította, hogy a hosszan tartó szankciók, az exportbevételek csökkenése és az alapvető orosz importra vonatkozó korlátozások végül arra kényszerítik Putyint, hogy válasszon: tovább folytatja-e a háborút, vagy inkább megmenti az orosz gazdaságot. A rubel tartós gyengülése ugyanis az orosz gazdaságra nehezedő terhek egyik legújabb jegye.
Igenis fájnak Oroszországnak a szankciók, hosszú távon képesek Vlagyimir Putyin hadigépezetét is megroppantani