Államalapításunk közös ünneplése mindig fölemelő érzés, bár ennek az élménynek az átélését elsősorban nem a tízmilliárdokat fölemésztő tűzijáték cirkuszi vakításában látom. Augusztus 20-a arra ad lehetőséget, hogy számot vethessünk mindazokkal az örömökkel és tennivalókkal, amelyek a minket összekapcsoló sorsközösség – a magyar nemzet – számára meghatározzák az életünket. Jó alkalom ez arra, hogy ne csak Szent István királyunk országalapító döntéseire emlékezzünk, hanem egy torpanásnyi időre azt is megvizsgáljuk: hol tart most az az állam, amelyet ünneplünk? Vajon valóban azt az utat járjuk, amelyet több mint ezer esztendeje dicső elődeink kijelöltek?
Szent István király a kereszténység felvételével a Nyugatot választotta és ennek a döntésnek a helyességét azóta sem cáfolta meg senki. Mondhatnak bármit a jelenkor éppen aktuális hatalmi emberei, mi magyarok mindig is a nyugati kultúra és fejlődés mellett köteleztük el magunkat. Bárhogy is szajkózza a mostani kormány a Nyugat „hanyatlását”, azért még őket is leleplezik a tetteik: Nyugatról, Brüsszeltől várják a támogatásokat, Azerbajdzsán helyett nyugati országokba küldik a gyerekeiket egyetemre, de még Mészáros Lőrinc is Nizza felé luxushajókázik, és nem mondjuk a Kaszpi-tengeren… Röviden összefoglalva: álságos és káros minden olyan állítás és törekvés, amely a nyugati demokráciák helyett a keleti diktatúrák felé kormányozná hazánkat. Aki ezt akarja, egyszerre árulja el múltbéli hőseink véres áldozatokkal kivívott eredményeit, és országunk jövőjét egyaránt!
S hogy most, 2023-ban milyen Szent István állama? Nagy örömmel írnék az ünnephez illő büszke gondolatokat, de az a valóság meghazudtolása lenne. Az igazság ugyanis az, hogy Magyarország újkori, békebeli történelmének egyik legmélyebb krízisét éli, és nincs az a csillogó tűzijáték, ami ezt a helyzetet szebbé varázsolná.
A Fidesz-rezsim 13 év után megélhetési válságba sodorta Magyarországot. Egyszerűbben fogalmazva ez azt jelenti, hogy egy átlagos fizetésből élő magyar ma alig tud megélni. Jelenleg 2 millióan tengődnek a létminimum alatt, és még a dolgozó emberek közül is nagyon sokan nélkülöznek. Akinek a szemét nem takarja el a fideszes propaganda, tudja, hogy a magyar minimálbér az Európai Unióban az egyik legalacsonyabb – az Eurostat adatai szerinti 400 forintos euró-árfolyammal számolva ez 578 eurót jelent. Ennél kevesebbet csak Bulgáriában ad az állam. Igen: a szlovák, a cseh, a lengyel, de még a román minimálbér is nagyobb összegű, mint amennyit a magyar dolgozók kapnak! Ráadásul a Fidesz-kormány még ennek a kevéske pénznek is több mint az egyharmadát elveszi, így a magyar munkavállalók a fizetésüknek csak a 66,5 százalékát tehetik zsebre. És még ez is egyre kevesebbet ér, mivel az Orbán-kormány adóemelései által gerjesztett infláció is zabálja a fizetések értékét: nem csupán a 2023. évi béremeléseket vitte el az infláció, hanem még további 7,8 százalékkal csökkent a reálkereset.
Ez a mai magyar állam valósága, amin sajnos nincs mit ünnepelni. Mi, patrióta szociáldemokraták azt mondjuk: nem drága tűzijátékkal kell vakítani a népet, nem csak egy napra kell levinni a perec meg a sör árát, hanem azért kell tenni, hogy a hétköznapokban se okozzanak nagy gondot az árak. Az MSZP ezért kezdeményezi, hogy még az idén 8 százalékkal emelkedjenek a fizetések, beleértve a minimálbért és a garantált bérminimumot is! Ez ellensúlyozná a reálkereset romlását, vagyis fizetések nem érnének kevesebbet a boltokban. Ezen felül lépéseket teszünk azért is, hogy 2024-ben hazánkban is bevezessük az európai minimális bért, ami 875 euró lenne, vagyis 400 forint/euróval számolva 350 ezer forint. (Csak zárójelben: a minimális bér azt jelenti, hogy egy adott országban lehet ennél magasabbat is megállapítani, de alacsonyabbat nem – így tehát az Orbánék által sokat emlegetett tagállami hatáskör nem csorbul…)
A bajok azonban sokkal nagyobbak, semhogy azokat a fizetések kiigazítása orvosolhatná. A helyzet ugyanis az, hogy az egész fideszes állam óriási válsággal küzd. A gazdaság egy éve technikai recesszióban van, megrendült az állami költségvetés stabilitása, a bevételi és a kiadási oldal összeomlóban van – és ennek a következményei már erősen érezhetők. A Fidesz-rezsim jelentős megszorítások bevezetéséről döntött, és további megszorításokat készít elő. Beruházásokat állítottak le, a kiskereskedelmi forgalommal együtt csökken a fogyasztás, bezuhant a hazai ipari termelés, és a forint is ismét gyengülni kezdett. A probléma sokrétű, a bajok gyökere azonban egyetlen pontban találkozik: ezt a krízist a Fidesz-kormány hozta össze azzal, hogy nem fér hozzá az uniós forrásokhoz, mert nem hajlandó teljesíteni az EU által támasztott jogállami feltételeket.
Jelenleg mintegy 30 milliárd euró uniós pénzhez, több mint tízezer milliárd forinthoz nem férhet hozzá a magyar költségvetés csak azért, mert Orbán Viktor nem hajlandó változtatni az általa kiépített korrupt és antidemokratikus rendszeren. Inkább a szakadékba kormányozza az országot, de a hatalmát biztosító autoriter szabályokon nem változtat.
Fogalmazzunk egyenesen: a Fidesz-kormány olyan helyzetbe sodorta Magyarországot, amely már rövidtávon az egész állam működését veszélyezteti. A hiányzó ezermilliárdok nélkül a költségvetés és Magyarország káoszba süllyed. Eladósodás és nélkülözés vár a dolgozókra, a közalkalmazottakra, a kis- és közepes nyugdíjjal rendelkezőkre. A megállapodás az EU-val már nem egy politikai játszma, hanem sok millió magyar felszínen maradásának egyetlen esélye!
Az MSZP ezért azt követeli, hogy a kormány szeptember 30-ig állapodjon meg az Európai Bizottsággal, hogy Magyarország hozzájusson a nekünk járó támogatásokhoz! Csak így lehet megmenteni a jövő évi költségvetést, amelynek bevételei az uniós források nélkül egyáltalán nem biztosítottak! Az MNB veszteségének rendezését sem lehet más módon megoldani. Az EU-s források folyósítási feltételeinek teljesítése a kormány számára nemzeti kötelesség!
Persze, látjuk, hogy az Orbán-kormány még ebben az elképesztően nehéz helyzetben is keresi az „unortodox” kiskapukat, amelyek kibúvókat nyújthatnak számára a demokratikus európai értékrendnek történő megfelelés kötelezettsége alól. Ezek közül az egyik leglátványosabb menekülőút a kínai akkumulátorgyárak telepítése. Az a Fidesz, amely néhány éve még hatalmas betűkkel hirdette, hogy „nem leszünk gyarmat!”, most egyszerűen letérdel Kína előtt, felkínálva gyáraiknak a magyar ivóvízkészletet és a szennyezetlen magyar földeket, nem törődve azzal sem, hogy milyen hatással lesz ez a környezetre, az ott élő emberek egészségére. Bár a kormány váltig állítja, hogy az akkumulátorgyárak működésének semmilyen kedvezőtlen következménye nem lesz, a már működő üzemekben történt balesetek és a veszélyes anyagok mérgezéses botrányai alapján a közvéleményben tapasztalható kételkedés jogosnak tűnik.
Az viszont már kétségtelen tény, hogy a Fidesz-kormány az akkumulátorgyárakba toborzott több százezer vendégmunkással közvetlenül a magyar dolgozók megélhetését és biztonságát veszélyezteti. A harmadik országbeli dolgozókat azért éri meg a befektetőknek foglalkoztatni, mert kevesebb fizetéssel is beérik, és nem is követelik meg úgy a munkavédelmi, munkaegészségügyi szabályok betartását, mint egy magyar munkavállaló. Márpedig az az eljárás, amit több százezer ember esetében alkalmaznak, nagyon könnyen válhat általános normává – még akár a hivatalos előírások ellenében is.
Mi, patrióta szociáldemokraták nem akarjuk, hogy a külföldi vendégmunkások hátrányosabb munkakörülményei a magyar dolgozók alkalmazásában is igazodási ponttá váljanak! Nem akarjuk, hogy bármelyik munkaadó azt mondhassa egy magyar munkásnak, hogy húzza meg magát, mert bármikor felvehet a helyére egy kisebb igényű harmadik országbelit!
Az MSZP ezért azt is kezdeményezi, hogy csak olyan munkaadó alkalmazhasson külföldi vendégmunkást, ahol van kollektív szerződés. Ha ugyanis van kollektív szerződés, van szakszervezet is. Ha pedig van szakszervezet, működik az érdekvédelem, mind a fizetések nagyságát, mind pedig a biztonságos munkakörülményeket illetően.
A Fidesz-kormány az elmúlt 13 évben rengeteg alkalommal hivatkozott a magyar érdekekre. Most itt az idő, hogy a levegőbe pufogtatott szavakat felváltsák a konkrét tettek. Mert ahogy Szent István is elsősorban a saját népe boldogulását tartotta szem előtt, a hatalom mai birtokosai számára ugyanilyen fontos kell hogy legyen a magyar dolgozók több fizetése, biztonságos munkakörnyezete és Magyarország gazdasági stabilitása. Augusztus 20-ika után ennél méltóbb módon nem is ünnepelhetnénk a magyar államiságot. Aztán, ha ez megvan, üsse kő, jöhet a tűzijáték.