tüzes ló;

- Hanem a lecsó

Tüzes ló

Az elmúlt héten ódákat zengtünk elsöprő paradicsomtermésünkről, bölcsen elhallgatva, hogy paprikafronton messze nem állunk ilyen jól. Tölteni valót, azaz tv-t bizony elfelejtettünk ültetni. Van padron, pepperoni, macskapöcse, hegyes erős, hegyes nem erős, chili és más egyéb, kivéve ezt, így végül piacra megyünk, hogy főzhessünk egy kis lecsót.

A lehetséges viták már az első mozzanatnál elkezdődnek. Az olaj itt szóba sem jöhet, legjobb, ha a spájzból leszelve kanyaríthatunk bele a saját mangalicánkból, megállapítva, hogy íze még mindig pazar, és az avasság tündére legfeljebb halvány sóhajpírral vonta be, alig érezhetően, mégis adva neki némi sejtelmes hátteret.

Na de a pörcöket kiszedjük, vagy hagyjuk benne? Két eltérő filozófia. Sőt, három,

hisz van, aki kiszedi, de a végén visszarakja mégis. Aztán jön a hagyma dilemmája. Karikára, félkarikára, negyed karikára, hasábokra, vagy apróra vágjuk? S ha a forma kérdésében továbbléptünk, jön a tartalom, miszerint szalmasárgára sütjük vagy csak áttetsző üvegesre futtatjuk meg, nem mindegy ízre és a küllemre sem.

S itt a paprika. Karikára vágjuk, vagy hosszába, felezzük vagy ne? Tegyünk bele piros színűt, vagy maradjon mind halványsárga, testes? Dobjunk-e melléjük szikárabb húsú, rugalmasabb zöldet? Az elején vagy a végén menjen egy kis csípős, vagy ne menjen egyáltalán? Akad, aki már abból filozófiai diskurzust generál, hogy a csumáját késsel vágjuk ki, vagy hüvelykujjunkkal nyomjuk bele az üreges termésbe, hogy aztán azzal a mozdulattal vissza is húzzuk, néhány magot szórva szerteszét. Apropó magok. Mehet bele, vagy szedjük ki az utolsó szemig, kanállal halászva ki a piros lében úszkáló legkisebb fehér vitorlapelyheket is?

Érkezik a paradicsom. Koktél, normál, ökörszív? Lehéjazzuk, vagy sem? Kiszedjük a magvas lágy belsőt, s csak a húsát használjuk, vagy bízzuk a gázra, majd elfövi lassacskán. Van, aki szerint a lecsót legjobb sütőben befejezni, ott főjje el a levét, s váljon eggyé az összes alkotóelem. Turbózzuk-e fel kolozsvári szalonnával, kolbásszal, netán füstölt hússal, vagy elégedjünk meg a szalonna halovány ízével a háttérben? Ha teszünk bele mindezekből, akkor közben tegyük, vagy a végén külön le pirítva, hogy plusz roppanós elemként jelenjen meg, ne pedig szétmállva a lábosban? Üssünk-e rá tojást? Ha igen, kavarjuk össze, legyen lágyan omlettes, vagy inkább tükörtojásként végezze, mintha shakshukát készítenénk? Illik-e a lecsóba padlizsán, cukkini, vagy az már francia ratatouille lesz? S a kiskanálnyi jó zsíros házi tejföl, amivel egyesek behabarják a végén, vagy a kész ételre pettyezik, tényleg teltebbé teszi az ízeket, és elveszi a paradicsom savasságát, vagy végképp vakvágányra tereli az ételt? S mi van a cukros lecsóval? A bors és paprika ellensége, vagy barátja a lecsónak? Bemutassuk neki a kakukkfüvet, a szurokfüvet, a bazsalikomot, horribile dictu a kaprot, vagy hagyjuk fűszernövények nélkül árválkodni? Melegen vagy hidegen együk? Rizzsel vagy puha kenyérrel?

Száz kérdés, ezer lehetséges válasz.