Úgy tűnik, a programok gazdagsága és - a már látott és előzetesen megjósolható produkcióinak - színvonala sem szenvedte meg az indulás mizériáját, múlt pénteken elkezdődött a Zempléni Fesztivál, amely ráadásul még az egyik leggazdagabb is lett az eddig lezajlottak közül. Egy magánszemély, sikeres vállalkozó - egykori pataki kollégiumi diák -, Sándor József magánvagyonából áldozott arra, hogy a fesztiválról ne csak múlt időben beszélhessünk. Miután tavasszal úgy tűnt, állami támogatás híján még csak gondolkodni sem nagyon lehet arról, mi és hogyan történjék augusztusban, szinte az utolsó pillanatban jelentkezett a megmentő, aki akkora összeget ajánlott fel a fesztivál megrendezéséhez, hogy Hollerung Gábor - aki idén, a korábbi fesztiváligazgató lemondása után ezt a feladatot is magára vállalta - neki tudott látni a szervezésnek. Beszálltak a térség önkormányzatai - több, mint húsz településen van valamilyen kapcsolódó esemény -, és szerződés van arról, jön az állami százmillió is. Nyilván erős vonzerő arrafelé a minőségi bor, több programba kapcsolódnak be termelők, de nem árt, ha kulturális körítés (is) van hozzá.
A nyitó esemény megszokottan nagyzenekari hangverseny volt a sárospataki Rákóczi-vár udavarán, amelyen a Budafoki Dohnányi Zenekar (BDZ) játszott Hollerung Gábor vezényletével, most a szólista a zeneszerző-zongoraművész Szűts Apor volt. A műsoron magyar zeneszerzők művei szerepeltek, két kortárs darab mellett Bartók és Kodály alkotásait hallhattuk. Gyöngyösi Levente, a zenekar rezidens zeneszerzője, I. szimfóniájának önállóan is megszólaltatható, Szerelem című nyitótételével kezdődött a koncert. Felkészült, szépen szóló zenekar szólaltatta meg a visszatért nyár egyre sötétedő égboltja alatt a könnyen érthető, a tartalomra egyértelműen beazonosítható zenei eszközökkel utaló művet.
Szűts Apor művének bemutatója az év elején volt, a zongorára és zenekarra, a Variációk a Pál, Kata, Péter témájára írt mű szólistája maga a zeneszerző volt. Nem kímélte a zongoristát, a triviálisan egyszerű - francia eredetű dallamot - olyan új utakra terelte a variációk során, amelyeken hol káprázatos virtuozitással, hol a mélységekbe való leszállással lehetett csak végig járni. Megjelent a téma korálfeldolgozásra emlékeztető harmonizálása, gyászinduló-szerű átalakítása, és a transzformációk során egyszer csak a Liszttől is ismert haláltánc téma súlyossága is ránehezedett. Szűts Apor nem csak zeneszerzőként, zongoristaként is remekelt.
A Bartók- és a Kodály-műveket a zenekar a rá jellemző magas színvonalon hozta, a Galántai táncok egy kis plusszal szólalt meg, a zenekar négy tagja, klarinéton, hegedűn, brácsán és bőgőn eredeti formájukban szólaltatta meg a Kodály által gyűjtött dallamokat: így hallhattuk az ős-formát és rögtön utána a műzenei feldolgozást, ami tanulságos volt.
Saint-Saëns eredetileg is parodisztikus, ironikus felhangokkal teli műnek komponálta az Állatok farsangját - legjobb példa erre a 14 tétel közül az, amelynek címe Zongoristák. Olyannyira nem gondolta komoly darabnak, hogy nem engedte meg hivatalos nyilvános előadását, mondván, rossz fényt vetne rá, az elismert zeneszerzőre, és a kottája is csak halála után jelenhetett meg - a nálunk általános iskolai tananyaggá vált szép csellószólós hattyú ábrázolást leszámítva. Lackfi János a tételek elé - a Cziffra Fesztivál felkérésére még tavasszal - ennek figyelembevételével írt szarkasztikus hangvételű verseket, amelyeket a Református Kollégium Imatermében tartott mintegy egyórás hangversenyen maga olvasott fel. Illetve dehogy olvasott: együtt élve, lélegezve a szövegekkel, azoknak minden árnyalatára hangvételével, mozdulataival profi előadóművészeket megszégyenítő módon világított rá. Gyakran nem is lehetett eldönteni, vajon a versek olyan jók, vagy maga az előadás teszi őket annyira élvezetessé. Persze szellemesek, poéndúsak, de mégis, sokszor elgondolkodtatók voltak a szövegek, teli rengeteg játékos rímmel.
A mű eredetileg kamarazenekarra és két zongorára íródott, Balázs János vállalta a lehetetlennek tűnő feladatot: egy zongorán megszólaltatni a virtuóz szólamokat. Nem volt hiányérzetünk, sem az eredeti zenék hallatán, sem a műbe más szerzőktől átvett „állati” művek megszólaltatása során: Rameau tyúkja, Rimszkij-Korszakov dongója, vagy Bartók medvéje, is megjelent a zenei állatkertben. A dongó amúgy is virtuóz mutatványnak szánt darabnak született, Balázs János szédítő tempójú előadásában még inkább az volt, azonnali tapsot aratva. A zenekari kíséretet a BDZ tagjaiból alakult kamaraegyüttes látta el, Hollerung vezényletével, ők is érzékenyen, szépen járultak hozzá az állatok, vagy tán inkább emberek(?) megjelenítéséhez, szép volt a csellistától a jól ismert hattyú téma szólója.
Este a szerencsi Rákóczi-vár udvarán szintén a nyáresti ég alatt, Guido Mancusi vezényletével a zenekar a Strauss-család és a karmester keringőiből, polkáiból játszott válogatást. Mancusi édesanyja révén bécsi származású, ott nőtt fel, végül is teljes joggal mondhatta - magára vállalta tolmács segítségével a műsorvezető szerepét is -, hogy saját műveiben - amelyek valóban a jól ismert könnyedebb, táncos világot tükrözték - a város zenei hagyományainak folytatója. Ismertetői informatívak voltak, a hangverseny valódi, könnyed nyáresti szórakozást nyújtott.
Korngold az átlagos színházi zenénél valóban sokkal többet tartalmazó, lényegében önállóan is megálló rövid zenei aláfestő, kísérő, kommentáló, rövid tételeket írt Shakespeare Sok hűhó semmiért című darabjához. Hogy ezek, és a szerző más zeneműveiből vett részletek zenés darabbá teszik-e a darabot - mint az a műsorfüzetben olvasható - tán vitatható. Mindenesetre vasárnap este a Rákóczi-vár udvarán, ezúttal ismét Sárospatakon, a zene felvételről ment (játszott a BDZ Hollerung vezényletével), nyilván technikai okok miatt is. Aligha fért volna még ott el egy teljes szimfonikus zenekar is az ideiglenes színpadon, így ez a rétege az előadásnak - az eredeti, a februárban a Müpában bemutatott változathoz képest is - mindenképpen másodlagossá vált. Szerencsére a prózai megvalósítás Gábor Sylvie rendezésében, Árva Nóra díszletében és jelmezeivel, önmagában is megállta a helyét, noha a zene és a tánc, utóbbi Albert Réka Lilla koreográfiájával, valóban többlettel szolgált. A mintegy kétszer ötven perces felvonások során a színészek - akik nagy részt a Szegedi Nemzeti Színházból jöttek - mindent megtettek a sikerért. Shakespeare-nél megszokott a vásári komédia és a mély emberi dráma ötvözete, igazságtalan volna bárkit kiemelni a népes szereplőgárdából, mindegyikük odaadóan vett részt, ha kellett a felhőtlen komédiázásban, ha kellett a drámai vonulat megjelenítésében.
Gazdag, szinte minden művészeti ágat felölelő az e hét végéig tartó Zempléni Fesztivál programja, amelyet remélhetőleg a jövőben sem kell nélkülöznie a térségnek.
Infó: Zempléni Fesztivál, 2023. augusztus 11.-19.
Lackfi János ajánlója
Boldogok a filmzenekedvelők, mert muzsika nélkül hosszan, szerelmesen lobogni egy süllyedő hajó fedélzetén eléggé uncsi lenne.
Boldogok a művérben és filmzenében úszó karib-tengeri kalózok, mert marcona mozdulataik a vonósok kirobbanó parádéja nélkül vérszegény vagdalkozás lenne.
Boldogok a kéklő Avatárok, mert zenemártásban aaannyival érzelmesebb az elképzelt jövő jelenének múltja... vagy hogy is...
Boldogok a csillagok, mert háborúzhatnak vég nélkül, már vagy negyvenöt éve sosem fogy ki a kardjukból a lézer, sem a lassan araszoló cipősdoboz-űrhajók hangpaneljéből a szimfonikus hangzás.
És még boldogabbak, akik augusztus 17-én, 20 órakor, a tokaji Fesztiválkatlanban meghallgatják a Budafoki Dohnányi Zenekar Cinefonic-koncertjét, és filmezhetnek zenében, röpülhetnek helyben ülve, szörfölhetnek fejben és fülben a kedvenc moziélmények forgatagán.
Nemrég Sárospatakon léptem fel a sodró és virtuóz zenekarral, és karnagyával, az éleslátó és szuggesztív Hollerung Gáborral, csak ajánlani tudom őket!
