A demokratikus ellenzéki pártok döntésén múlik, hogyan alakul Magyarország közeljövője, és ezt a felelősségüket nem háríthatják át senki másra. Helyes, hogy a Magyar Szocialista Párt vállalja ezt a felelősséget, és nem fogadja el, hogy csak tétlenül tűrjük az önkényuralmi rendszert, és azt sem, hogy az ellenzéken belüli harc a hegemóniáért ellehetetlenítse a Fidesz önkényuralma elleni küzdelmet. Helyes, hogy a demokratikus ellenzéki pártok feladatának azt tartja: a rendszer elfogadhatatlan valóságával szemben alternatívát mutassanak fel, olyat, amely világos megoldást kínál a társadalom többsége számára.
Az alternatíva azonban akkor lehet hiteles, ha kellő politikai erővel társul, amit jövőre az önkormányzati és az európai parlamenti választásokon lehet demonstrálni. Erre a mai választási rendszerben akkor van esély, ha a demokratikus ellenzéki pártok és politikai mozgalmak - Kossuth Körök és mások, mint Jászberényben - helyben együttműködnek, annak érdekében, hogy megszűnjön a Fidesz hegemón helyzete és később a hatalma.
Együttműködni persze csak azok tudnak, akik képesek a kompromisszumra, akik képesek saját identitásuk feladása nélkül elfogadni a mások számára fontos megközelítéseket. Lehet, hogy nem mindenki fogja ezt felvállalni, lehet, hogy helyben sem mindenki akar vagy tud együttműködni a többiekkel. De azoknak, akik képesek rá, itt az ideje, hogy átlépjék a saját árnyékukat - már csak azért is, mert az ellenzéki szavazók döntő többsége is együttműködést akar.
Az MSZP azt javasolta január végén a demokratikus ellenzéki pártoknak, hogy a 2024-es önkormányzati választáson állítsanak közös jelölteket, mert a mai választási rendszerben csak együttműködve nyerhetik el a polgárok felhatalmazását. A 23 budapesti kerület és a tízezer főnél nagyobb települések esetében (25 megyei jogú város és 118 város) az MSZP azt képviseli, hogy helyben állapodjanak meg az együttműködő pártok, politikai mozgalmak a polgármester- és az egyéni jelöltek személyéről, arról, hogy kivel van esély a Fidesz legyőzésére - és ne a pártközpontokban, mint tavaly az országgyűlési választásokon. Azok lehessenek a jelöltek, akik ott laknak vagy dolgoznak, a közéletben ismert és hiteles személyiségek, akik a demokrácia elkötelezett hívei. Ahol több alkalmas polgármesterjelölt van, ott a közösen jelölt polgármester kiválasztására előválasztáson kerüljön sor. Így van mód ugyanis a legtöbb támogatót összegyűjteni egy-egy jelölt mögé, és ezzel biztosítani a legnagyobb esélyt a győzelemre.
A legesélyesebb polgármester- és képviselőjelölt helyben történő kiválasztásának azért van különösen nagy jelentősége, mert egy városban döntő a jelöltek személyes elfogadottsága, megbecsültsége. Ma a 25 megyei jogú városban tíz ellenzéki polgármester és - fideszes polgármester mellett - két ellenzéki többségű testület van. Ezeken kívül még három-öt megyei jogú városban van komoly esélye egy-egy ellenzéki helyi politikusnak a polgármesteri tisztség elnyerésére, továbbá kettő-négy olyan városról tudunk, ahol az ellenzék többségbe kerülhet a testületben, még ha nem is ellenzéki lesz a polgármester. A megyei jogú városok választóinak politikai állásfoglalásai kihatnak a környező városok, községek lakóinak választásaira is, és ha ezekhez hozzávesszük a tízezer főnél nagyobb lélekszámú 118 várost, ahol jelentős szavazóbázisa van az ellenzéknek, akkor látható, hogy igenis van bázisunk Budapesten kívül is.
Ehhez persze olyan jelöltekre van szükség, akik már bizonyítottak polgármesterként vagy képviselőként, vagy korábban meggyőzték a választókat arról, hogy az ő érdekeiket fogják képviselni. Már most jelen kell lenni, találkozókat szervezni, fellépni a közösséget érintő ügyekben. Az életem úgy hozta, hogy Szolnokhoz és Veszprémhez is kötődőm, és ismerem ezeknek a városoknak a közéletét: azt tapasztalom, hogy már régóta fellépnek a szóba jöhető jelöltek a közösségi ügyekben. Persze ott is vannak önjelöltek, vagy egy-egy pártközpont által már bejelentett külön jelöltek, de az ellenzéki választók szemében nincs jelentőségük. A választók tudják, hogy 2019-ben Szolnokon a polgármesterjelöltünk csak másfél százalékkal maradt le, Veszprémben pedig a többség múlott a szétszavazáson. A választók azonban tanulnak, ma már azokra a jelöltekre szavaznak - ezt bizonyította a jászberényi választás -, akik az összefogás jelöltjei. Nem pazarolják el a szavazatukat párthűségből másra.
Azt is javasolta az MSZP, hogy a kisebb településeken, ahol kislistás választás van, minél több demokratikus ellenzékhez tartozó jelöltet, illetve olyan független jelöltet támogassanak az ellenzéki pártok, akik készek velük az együttműködésre. Itt nincs mód előválasztásra, ezért az együttműködő pártok megyei elnökségeinek feladata lenne az egyeztetés a megállapodás érdekében.
De itt sem lehet természetesen megspórolni a lakossággal való kapcsolattartást. Jászapátin például a majdani közös listákon szereplő jelöltek már hónapok óta rendszeresen tartanak fogadó órát egy-egy lakókörzetben, hol a Panna-kútnál, hol a Homokosnál. Az MSZP arra is javaslatot tett, hogy a megyei közgyűlési választásokon az együttműködésről megállapodó pártok állítsanak közös listát, így segítve elő, hogy több mandátumot szerezzenek, mintha külön-külön indulnának.
Ha 2019-ben így jártunk volna el, akkor négy megyében ellenzéki többség és elnök lett volna. Most is jó esély van arra, hogy öt-hét megyében többségbe kerüljön az ellenzék, és közgyűlési elnököt válasszon. Ez esetben - mint Pest megyében - hiába vonná el a Fidesz egy-egy város iparűzésiadó bevételét és csoportosítaná át a megyéhez. Ha mi lennénk többségben a megyei közgyűlésben, az így odairányított adóbevételt igazságosan visszaosztanánk, arra is figyelve, hogy a város környéke is részesüljön belőle.
A megyei listán fontos, hogy szerepeljenek olyan polgármesterjelöltek, akik ismertsége és elfogadottsága közismert. A demokratikus ellenzéki pártokhoz tartozó polgármesterek példája azt mutatja, hogy bármilyen módon próbálja nehezíteni munkájukat az önkényuralom gépezete, eredményesen és példamutatóan gondoskodnak városuk, községük életéről, a közszolgáltatásokról. Érdemes rájuk szavazni.
A Magyar Szocialista Párt annak ellenére, hogy ma a többi demokratikus ellenzéki párt külön akar indulni az európai parlamenti választáson, kezdeményezte azt is, hogy a hat párt fogjon össze, és együtt mozgósítsa azokat a választókat, akik hisznek az európai együttműködésben. Ha az EP választáson együtt indulnának a demokratikus ellenzéki pártok, akkor még a mai támogatottságuk mellett is kilenc mandátumot szereznének, a Fidesz-KDNP tizenegyet, a Mi Hazánk pedig egyet. Ha külön, akkor mi csak hatot, míg a Fidesz-KDNP tizenhármat, a Mi Hazánk kettőt szerezne.
Ha a demokratikus ellenzéki pártok képesek akár csak kismértékben növelni támogatottságukat, akkor megnyerhetik a EP választást, és bebizonyíthatják a társadalomnak, hogy a Fidesz legyőzhető. Ennek nagy jelentősége lenne a 2026-os országgyűlési választás előtt. A közös lista állítása biztosíthatja azt is, hogy összhang legyen az egyidejűleg tartott önkormányzati és európai parlamenti kampányok között, és feloldjuk azt az ellentmondást, hogy helyben együttműködünk, de az országos választáson egymás versenytársai lennénk.
Az önkormányzati és az európai parlamenti választási együttműködés kialakítására azonban nincs túl sok idő. A tavalyi választás ugyanis azt is megmutatta, hogy legalább egy évvel a választás előtt le kell zárni a programalkotást, a jelölést, és meg kell kezdeni az érdemi kampányszervezést. Ezt már lekésték a demokratikus ellenzéki pártok. Az MSZP újabb és újabb tárgyalási fordulókat kezdeményezett, hangsúlyozva, hogy nyitott arra is, ha valamelyik ellenzéki párt később csatlakozni kívánna a megállapodáshoz. Helyesen azt képviseli, hogy nem elég a budapesti TV stúdiókból okosakat mondani, hanem ott kell lenni, ahol a valóságot lehet formálni, de ehhez meg kell állapodni az együttműködésről. Tényleg lehet választani!