;

bűncselekmény;természetkárosítás;farkas;vadászat;jeladó;

- Vadászmese, avagy a jeladós farkas és a magyar igazság

Az M237 kódjelű farkas körülbelül egy éve kezdte meg útját Svájcból, és közel 2000 kilométeres párkeresésével európai rekordot döntött. Nyílegyenesen szelte át Ausztriát, csak Bécs felé tett kitérőt, de a Dunától visszafordult, kicsit kóválygott Wiener Neustadt alatt, majd egyenesen Magyarországra tartott. Itt végigzarándokolt a Bakonyon, a Vértes lábánál, a Velencei-hegység fölött, majd Budapestnek vette az irányt. Ott a Budai-hegységben kóválygott, még Buda lakott területeit is érintette egy rövid időre. Eztán továbbállt a Pilisbe, Dunabogdánynál átúszott a Dunán, és Salgótarján alatt haladt el. Az őt nyomon követő Gruppe Wolf Schweiz (svájci farkasfigyelő csoport) a borsodi Hidasnémetinél vesztette nyomát. Eddig mindenki ismeri a történetet. Az alábbi írás azonban két részből áll. Először tényekről lesz szó, bár ezek között sem könnyű az eligazodás, a második részt pedig nevezzük egyszerűen mesének. Vadászmesének.

Majdnem bizonyos, hogy április 1-jén, egy szombati napon lőtték ki a jeladós szürke farkast. De erről aznap, csak a farkas és a gyilkosa tudhatott. Tizenegy nappal később, április 12-én az egyik borsodi hírportál jelenti: „Olyan információk birtokába jutottunk, hogy egy vadász kilőhette a svájci jeladós farkast Hidasnémeti környékén. Információnkat a rendőrség egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, úgy tudjuk az ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda is vizsgálódik.” Egy nappal később megtalálhatta a rendőrség az elkövetőt. Dicsekedett a vadász, hogy lelőtte a svájci jeladós farkast, valószínűleg ezért bukott le. Ekkorra már több tízezren követelik a bebörtönzését. Petíciót indítottak, hogy a hatóságok ne legyenek elnézők, kapjon leöltendő szabadságvesztést.

Árulkodó jeladó

Ami a médiából kiderült, a farkas GPS jeladója, Hidasnémetitől hirtelen közel 100 kilométeres sebességgel kezdett közúton száguldani, márpedig erre egyetlen farkas sem képes. A vágta a Hernád folyónál ért véget, ahonnan később, a feltűnően citromsárga, vastag nyakörvre emlékeztető jeladót búvárok emelték ki, és megállapították, hogy valaki megpróbálta tönkretenni, de nem sikerült neki. A farkas teteme azóta sincs meg. A Nemzeti Nyomozó Iroda előállított egy szabolcsi személyt, aki Hidasnémeti környékén vadászik, és – feltételezhetően beírókönyvi adatok és a GPS pozíció alapján – kapcsolatba hozták az üggyel. Otthonában házkutatást tartottak, engedély nélkül kikészített medve- és hiúzbőröket is lefoglaltak. A közösségi médiában előkerült N. György, fotója, neve és néhány helyen a címe is. Egyes kommentek gazdag, befolyásos, komoly kapcsolatokkal rendelkező vállalkozónak írták le, jelentős földbirtokkal rendelkezik; az az erdő is az övé, ahol lelőtték a farkast.

Kertek alatt

A Blikk is a vadász nyomába eredt, de váratlanul egy bohózatba botlottak, melynek főszereplői a rossz címre kivonuló rendőrök voltak, akik a szomszéd családra törtek rá. – Húsvét szombat este, az egész családdal éppen vacsorázni készültünk. Itt volt a lányom, a vejem és a hétéves kisunokám, amikor hirtelen elkezdtek dörömbölni az ajtón, hogy itt a rendőrség, azonnal nyissuk ki. Teljesen megdöbbentünk, aztán mutattak egy igazolványt, amit a sötétben nem is láttunk, de megtudtuk, hogy Gyurit akarták itt elkapni – mondta a lapnak a 70 éves asszony, aki felvilágosította őket, hogy eltévesztették a házszámot. Katona Erzsébet elmondása szerint a bohózat tovább folytatódott, mikor a rendőrök megkérték, hogy engedje ki őket, mivel a kinti kapu zárva volt…(Itt akad némi probléma. Ugyanis a hírek szerint az akció április 15-én történt, a hölgy viszont a húsvéti szombatot említi, amikor is a vacsorára összegyűlt a család. Márpedig a húsvéti szombat egy héttel előbb, április 8-án volt, de akkor a rendőrség – legalábbis nem cáfolták – még nem tudott a farkas lelövéséről. További vitás időpont: mikor volt a házkutatás? Április 15-én írtak már erről az újságok, tehát akkor 14-én lehetett, de már a „húsvéti” rajtaütéskor is említik, hogy az egyenruhások ezután felmentek a férfi házához, ahova még másnap is visszamentek egyszer.)

Váratlan (nem)vallomás

Április 19-én aztán a búvárok megtalálták a jeladós nyakörvet. A két szabolcsi férfit mégis csak augusztus 2-án kapták el – egyikük elfogásában a TEK munkatársai is részt vettek, mivel engedéllyel tartott lőfegyverrel rendelkezett –, majd a természetkárosítással, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaéléssel és más bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek letartóztatását kezdeményezték.Ugyanaznap váratlan fordulat: a Borsod Vármegyei Főügyészség sajtószóvivője elmondta, hogy az egyik férfi kisfia ölhette meg a védett farkast. „Az egyik gyanúsított a 9 éves gyermeke felügyeletét rábízta a másik gyanúsítottra abból a célból, hogy Hidasnémeti külterületén vadászatot folytassanak.” Ehhez a férfi az általa engedéllyel tartott vadászfegyverét a kisfiú rendelkezésére bocsátotta. Miközben a gyerek felügyeletét a másik gyanúsított látta el, a gyermek lelőtte a 250 ezer forint értékű farkast. „Ezt követően az állat tetemét egy kocsiba tették, a négyezer euró értékű jeladóját levágták és a folyóba dobták” – fogalmazott dr. Barkó Tamás, aki elmondta, mindkét őrizetbe vett vadász megtagadta a vallomást és panaszt tett a gyanúsítás ellen. (Itt is akad egy kis hiba. Ha nem tettek vallomást, honnan tudják, hogy a gyerek lőtt?) A gyermek édesapját, N. Györgyöt, természetkárosítással, kiskorú veszélyeztetésével, lőfegyverrel visszaéléssel és nagyobb kárt okozó rongálással gyanúsítják.

Eddig a tények(?), s most következzék a második rész, a mese. Ez is kétféle lesz.

Első mese: A kisfiú és a farkas

A nagyjából 130 centiméter magas, 30 kiló körüli, 9 éves kisgyerek húzta meg a ravaszt. Biztosan gyönyörű volt eddig a gyerekkora, hiszen apjával gyakorta járt vadászni a saját erdejükbe. Jól emlékszik még, amikor 5 éves volt, és születésnapra a légpuskát kapott, hogy milyen könnyedén szedte le az első verebet, majd a nagy fakopácsot, a szajkót és a széncinegét is. A fülesbaglyot ugyan elhibázta, de az apja nem szidta meg, ellenkezőleg, onnantól a vadászpuskával is gyakorolhatott. Az első nyúl, amit lelőtt, azóta is a gyerekszoba féltett kincse, szépen kitömve, csillogó üvegszemeivel vigyázza a kicsi álmát. De leginkább annak a fiatal őznek a szarvacskájára büszke – ez szobája ékessége –, amit már apja fegyverével ejtett el.

És most kicsit meg van zavarodva, nem érti, mi történik körülötte. Hiszen minden úgy ment, ahogy már annyiszor: előfordult az is, hogy a papa barátjával ment vadászni. Most azonban mindenki érthetetlenül ideges, pedig ő nem hibázott, egyetlen golyóval lőtte szíven azt az utálatos farkast.

Második mese: A dicsekvő vadász

György, tudjuk, afféle borsodi kiskirályként ura hegyeknek, völgyeknek, erdeinek. Sok ismerőse akad arrafelé, akik fontos védelmezői, ha valami ügyes-bajos dolga akadna. Mert hát a vadászok már csak ilyenek… Hetek óta figyelte ezt a közeledő farkast, hiszen, sokakkal együtt ő is vette a GPS jeleit, aztán, amikor a közelbe ért, szólt a komájának: ugyan, forduljunk már egyet, farkast még nem lőttem. A barát az barát, fordultak hát egyet. És ez nem volt áprilisi tréfa. A dögöt betárolták, nehogy meglássa valaki, hiszen tudták jól, védett állat, ráadásul a nyakörvén ott a jeladó is. De miután napokig csend volt, egyik este, néhány pohár után, György tett valami megjegyzést egy most már az égi vadászmezőkön vadászó farkasról, és közben büszkén kihúzta magát. A kocsma népe felé fordult, de György csak nevetett, és rendelt egy újabb kőrt.

Azért pár nappal később bajt szimatolt. A farkast a kocsijába dobta, és a Hernádhoz száguldott. Ez nagy hiba volt – miután a 100 kilométerrel robogó jeladóra figyeltek fel a farkas útját követők. A jeladó is, a farkas is a hullámsírba került. Újabb napok teltek el, és György a fejét a falba verte, hogy nem vette meg azt a rohadt borsodi hírportált, pedig a barátok kérték, hogy állítsa már takarékra azokat a pimasz skriblereket. Aztán leszakadt az ég, mintha a világ összes tévéje, rádiója, újságja csak vele foglalkozna, elmondták mindennek, a legkevesebb, hogy farkasölő gyilkosnak titulálták.

György kétségbeesett. A barátokhoz fordult; ha lett volna rajta jeladó, érdekes adatok birtokában lehetnénk… A kapcsolatok közül a legmagasabb rangú elszomorította. Gyurikám, mondta, kihúztuk már egymást ebből-abból, de ezt most nem tudod megúszni. Akkora a botrány, hogy lépnünk kell. 

Addig találj ki valamit, s ha az megvan, akkor szólj, és érted megyünk. Aznap vacsorálj meg jól, és benne leszel a tévében…

Ugye, a dátumok. Április 1-jén lelövi a farkast. Április 12-én az ügy már országos botrány. Valamikor 14-15-én a rendőrség meglátogatja, de se előállítás, se őrizetbe vétel – nem nevezném egy szokásos eljárásnak…Tehát április 15-én vagyunk, s utána néma csend. No, nem tart sokáig, csak úgy közel négy hónapig, augusztus 3-áig. Pedig tudták a nevét, a címét, az egész ország másról sem beszélt, de a nyomozó hatóság vélhetően nyaralt. Vagy eddig tartott, amíg az ügyvédek és a vadásztársak hada megszülte a megoldást: az a komisz gyerek lőtt.

Mit mond erről a jog? Persze, ez is kétesélyes, mert lehet szigorúan venni, meg lehet barátian, váll veregetve. A szigorú verzió esetén a természetkárosítás akár 3 év börtönnel fenyegetett bűntett. A kiskorú veszélyeztetése akár 5 évvel fenyegetett bűncselekmény. (Ebben az esetben felmerülhet a szülői felügyelet bíróság általi megszüntetése is.) A lőfegyverrel visszaélés akár 10 évvel fenyegetett, a nagyobb kárt okozó rongálás akár 8 évvel fenyegetett bűncselekmény. És természetesen sor kerül a jóbarát felelősségének megállapítására is, ami neki ugyancsak hozhat néhány börtönévet.

De egy baráti hangulatú tárgyalásnál talán nem is kell mindent felróni, ugye, kedves ügyészek? Ő nem akarta a természetet megkárosítani, éppen ő volt legjobban megdöbbenve, amikor meglátta a jeladót, még sajnálta is azt a kedves állatot, akiről addig azt hitte, hogy egy vadat üldöző kutya. A kiskorút meg éppen hogy nem veszélyeztette, hiszen ott sem volt. A lőfegyverrel meg hogy élhet vissza egy vadász? A rongálás lenne az a nyavalyás hiúzbőr? Hát hisz beteg volt, magától megdöglött. És ekkor majd a védelem feláll, és fejét lehajtva, a hibákat elismerve felfüggesztett börtönbüntetést kér. És pénzbírságot – részletfizetésre.

Hogy a következő, harmadik rész a tényekről szól majd, vagy egy újabb mese következik, hamarosan megtudjuk.

Sajnos az ember általában csak idős korában érti meg, hova tartozik. Persze lehet, hogy akkor sem, és ez csak az öregségnek értelmet, örömet adó képzelgés. Mindenesetre erős, megtisztító erejű élmény. A trivialitás katarzisa. Hiszen az derül ki, hiába volt a sok mocorgás, hely- meg útkeresés, borzasztó szűkre szabott az igazi mozgástér: a felnőtté válás közege, a közös startvonal és az első kilométerek, amikor még látni a célt.