Majdnem bizonyos, hogy április 1-jén, egy szombati napon lőtték ki a jeladós szürke farkast. De erről aznap, csak a farkas és a gyilkosa tudhatott. Tizenegy nappal később, április 12-én az egyik borsodi hírportál jelenti: „Olyan információk birtokába jutottunk, hogy egy vadász kilőhette a svájci jeladós farkast Hidasnémeti környékén. Információnkat a rendőrség egyelőre sem megerősíteni, sem cáfolni nem tudta, úgy tudjuk az ügyben a Nemzeti Nyomozó Iroda is vizsgálódik.” Egy nappal később megtalálhatta a rendőrség az elkövetőt. Dicsekedett a vadász, hogy lelőtte a svájci jeladós farkast, valószínűleg ezért bukott le. Ekkorra már több tízezren követelik a bebörtönzését. Petíciót indítottak, hogy a hatóságok ne legyenek elnézők, kapjon leöltendő szabadságvesztést.
Árulkodó jeladó
Ami a médiából kiderült, a farkas GPS jeladója, Hidasnémetitől hirtelen közel 100 kilométeres sebességgel kezdett közúton száguldani, márpedig erre egyetlen farkas sem képes. A vágta a Hernád folyónál ért véget, ahonnan később, a feltűnően citromsárga, vastag nyakörvre emlékeztető jeladót búvárok emelték ki, és megállapították, hogy valaki megpróbálta tönkretenni, de nem sikerült neki. A farkas teteme azóta sincs meg. A Nemzeti Nyomozó Iroda előállított egy szabolcsi személyt, aki Hidasnémeti környékén vadászik, és – feltételezhetően beírókönyvi adatok és a GPS pozíció alapján – kapcsolatba hozták az üggyel. Otthonában házkutatást tartottak, engedély nélkül kikészített medve- és hiúzbőröket is lefoglaltak. A közösségi médiában előkerült N. György, fotója, neve és néhány helyen a címe is. Egyes kommentek gazdag, befolyásos, komoly kapcsolatokkal rendelkező vállalkozónak írták le, jelentős földbirtokkal rendelkezik; az az erdő is az övé, ahol lelőtték a farkast.
Kertek alatt
A Blikk is a vadász nyomába eredt, de váratlanul egy bohózatba botlottak, melynek főszereplői a rossz címre kivonuló rendőrök voltak, akik a szomszéd családra törtek rá. – Húsvét szombat este, az egész családdal éppen vacsorázni készültünk. Itt volt a lányom, a vejem és a hétéves kisunokám, amikor hirtelen elkezdtek dörömbölni az ajtón, hogy itt a rendőrség, azonnal nyissuk ki. Teljesen megdöbbentünk, aztán mutattak egy igazolványt, amit a sötétben nem is láttunk, de megtudtuk, hogy Gyurit akarták itt elkapni – mondta a lapnak a 70 éves asszony, aki felvilágosította őket, hogy eltévesztették a házszámot. Katona Erzsébet elmondása szerint a bohózat tovább folytatódott, mikor a rendőrök megkérték, hogy engedje ki őket, mivel a kinti kapu zárva volt…(Itt akad némi probléma. Ugyanis a hírek szerint az akció április 15-én történt, a hölgy viszont a húsvéti szombatot említi, amikor is a vacsorára összegyűlt a család. Márpedig a húsvéti szombat egy héttel előbb, április 8-án volt, de akkor a rendőrség – legalábbis nem cáfolták – még nem tudott a farkas lelövéséről. További vitás időpont: mikor volt a házkutatás? Április 15-én írtak már erről az újságok, tehát akkor 14-én lehetett, de már a „húsvéti” rajtaütéskor is említik, hogy az egyenruhások ezután felmentek a férfi házához, ahova még másnap is visszamentek egyszer.)
Váratlan (nem)vallomás
Április 19-én aztán a búvárok megtalálták a jeladós nyakörvet. A két szabolcsi férfit mégis csak augusztus 2-án kapták el – egyikük elfogásában a TEK munkatársai is részt vettek, mivel engedéllyel tartott lőfegyverrel rendelkezett –, majd a természetkárosítással, lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaéléssel és más bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek letartóztatását kezdeményezték.Ugyanaznap váratlan fordulat: a Borsod Vármegyei Főügyészség sajtószóvivője elmondta, hogy az egyik férfi kisfia ölhette meg a védett farkast. „Az egyik gyanúsított a 9 éves gyermeke felügyeletét rábízta a másik gyanúsítottra abból a célból, hogy Hidasnémeti külterületén vadászatot folytassanak.” Ehhez a férfi az általa engedéllyel tartott vadászfegyverét a kisfiú rendelkezésére bocsátotta. Miközben a gyerek felügyeletét a másik gyanúsított látta el, a gyermek lelőtte a 250 ezer forint értékű farkast. „Ezt követően az állat tetemét egy kocsiba tették, a négyezer euró értékű jeladóját levágták és a folyóba dobták” – fogalmazott dr. Barkó Tamás, aki elmondta, mindkét őrizetbe vett vadász megtagadta a vallomást és panaszt tett a gyanúsítás ellen. (Itt is akad egy kis hiba. Ha nem tettek vallomást, honnan tudják, hogy a gyerek lőtt?) A gyermek édesapját, N. Györgyöt, természetkárosítással, kiskorú veszélyeztetésével, lőfegyverrel visszaéléssel és nagyobb kárt okozó rongálással gyanúsítják.
Eddig a tények(?), s most következzék a második rész, a mese. Ez is kétféle lesz.
Első mese: A kisfiú és a farkas
A nagyjából 130 centiméter magas, 30 kiló körüli, 9 éves kisgyerek húzta meg a ravaszt. Biztosan gyönyörű volt eddig a gyerekkora, hiszen apjával gyakorta járt vadászni a saját erdejükbe. Jól emlékszik még, amikor 5 éves volt, és születésnapra a légpuskát kapott, hogy milyen könnyedén szedte le az első verebet, majd a nagy fakopácsot, a szajkót és a széncinegét is. A fülesbaglyot ugyan elhibázta, de az apja nem szidta meg, ellenkezőleg, onnantól a vadászpuskával is gyakorolhatott. Az első nyúl, amit lelőtt, azóta is a gyerekszoba féltett kincse, szépen kitömve, csillogó üvegszemeivel vigyázza a kicsi álmát. De leginkább annak a fiatal őznek a szarvacskájára büszke – ez szobája ékessége –, amit már apja fegyverével ejtett el.
És most kicsit meg van zavarodva, nem érti, mi történik körülötte. Hiszen minden úgy ment, ahogy már annyiszor: előfordult az is, hogy a papa barátjával ment vadászni. Most azonban mindenki érthetetlenül ideges, pedig ő nem hibázott, egyetlen golyóval lőtte szíven azt az utálatos farkast.
Második mese: A dicsekvő vadász
György, tudjuk, afféle borsodi kiskirályként ura hegyeknek, völgyeknek, erdeinek. Sok ismerőse akad arrafelé, akik fontos védelmezői, ha valami ügyes-bajos dolga akadna. Mert hát a vadászok már csak ilyenek… Hetek óta figyelte ezt a közeledő farkast, hiszen, sokakkal együtt ő is vette a GPS jeleit, aztán, amikor a közelbe ért, szólt a komájának: ugyan, forduljunk már egyet, farkast még nem lőttem. A barát az barát, fordultak hát egyet. És ez nem volt áprilisi tréfa. A dögöt betárolták, nehogy meglássa valaki, hiszen tudták jól, védett állat, ráadásul a nyakörvén ott a jeladó is. De miután napokig csend volt, egyik este, néhány pohár után, György tett valami megjegyzést egy most már az égi vadászmezőkön vadászó farkasról, és közben büszkén kihúzta magát. A kocsma népe felé fordult, de György csak nevetett, és rendelt egy újabb kőrt.
Azért pár nappal később bajt szimatolt. A farkast a kocsijába dobta, és a Hernádhoz száguldott. Ez nagy hiba volt – miután a 100 kilométerrel robogó jeladóra figyeltek fel a farkas útját követők. A jeladó is, a farkas is a hullámsírba került. Újabb napok teltek el, és György a fejét a falba verte, hogy nem vette meg azt a rohadt borsodi hírportált, pedig a barátok kérték, hogy állítsa már takarékra azokat a pimasz skriblereket. Aztán leszakadt az ég, mintha a világ összes tévéje, rádiója, újságja csak vele foglalkozna, elmondták mindennek, a legkevesebb, hogy farkasölő gyilkosnak titulálták.
György kétségbeesett. A barátokhoz fordult; ha lett volna rajta jeladó, érdekes adatok birtokában lehetnénk… A kapcsolatok közül a legmagasabb rangú elszomorította. Gyurikám, mondta, kihúztuk már egymást ebből-abból, de ezt most nem tudod megúszni. Akkora a botrány, hogy lépnünk kell.
Addig találj ki valamit, s ha az megvan, akkor szólj, és érted megyünk. Aznap vacsorálj meg jól, és benne leszel a tévében…
Ugye, a dátumok. Április 1-jén lelövi a farkast. Április 12-én az ügy már országos botrány. Valamikor 14-15-én a rendőrség meglátogatja, de se előállítás, se őrizetbe vétel – nem nevezném egy szokásos eljárásnak…Tehát április 15-én vagyunk, s utána néma csend. No, nem tart sokáig, csak úgy közel négy hónapig, augusztus 3-áig. Pedig tudták a nevét, a címét, az egész ország másról sem beszélt, de a nyomozó hatóság vélhetően nyaralt. Vagy eddig tartott, amíg az ügyvédek és a vadásztársak hada megszülte a megoldást: az a komisz gyerek lőtt.
Mit mond erről a jog? Persze, ez is kétesélyes, mert lehet szigorúan venni, meg lehet barátian, váll veregetve. A szigorú verzió esetén a természetkárosítás akár 3 év börtönnel fenyegetett bűntett. A kiskorú veszélyeztetése akár 5 évvel fenyegetett bűncselekmény. (Ebben az esetben felmerülhet a szülői felügyelet bíróság általi megszüntetése is.) A lőfegyverrel visszaélés akár 10 évvel fenyegetett, a nagyobb kárt okozó rongálás akár 8 évvel fenyegetett bűncselekmény. És természetesen sor kerül a jóbarát felelősségének megállapítására is, ami neki ugyancsak hozhat néhány börtönévet.
De egy baráti hangulatú tárgyalásnál talán nem is kell mindent felróni, ugye, kedves ügyészek? Ő nem akarta a természetet megkárosítani, éppen ő volt legjobban megdöbbenve, amikor meglátta a jeladót, még sajnálta is azt a kedves állatot, akiről addig azt hitte, hogy egy vadat üldöző kutya. A kiskorút meg éppen hogy nem veszélyeztette, hiszen ott sem volt. A lőfegyverrel meg hogy élhet vissza egy vadász? A rongálás lenne az a nyavalyás hiúzbőr? Hát hisz beteg volt, magától megdöglött. És ekkor majd a védelem feláll, és fejét lehajtva, a hibákat elismerve felfüggesztett börtönbüntetést kér. És pénzbírságot – részletfizetésre.
Hogy a következő, harmadik rész a tényekről szól majd, vagy egy újabb mese következik, hamarosan megtudjuk.
