Jackie Chan mindent elért már, amit ép ésszel fel lehet fogni: színész, harcművész, író, rendező, koreográfus, producer, énekes, az UNICEF nagykövete, jótékonysági alapítványok kurátora, nemzetközi szupersztár, aki két csillagot is fel tud mutatni: az egyiket az Avenue of Stars-on, Hongkongban, és persze a Walk of Fame-en, Hollywoodban. Pályafutását nem ma kezdte, többek között Bruce Lee filmjeiben tűnt fel: például az 1973-as A sárkány közbelép című klasszikusban. Amelyben egy akkorát kapott a fejére egy nuncsakuval, hogy egyből átgondolta a jövőjét. Azaz, akkor verhették bele a gondolatot: ha már fájdalmas a számára egy-egy forgatás, akkor miért nem ő sztár?
Persze Bruce Lee korai, tragikus halála közrejátszott abban, hogy háttérfigurából előlépjen alanyi jogú sztárrá. Csak egy volt fontos neki: hogy ne a „új Bruce Lee-t” lássák meg benne, hanem a saját figuráját. Azt a Jackie Chant, aki nemcsak aprólékosan megtervezi a filmjei harci koreográfiáit, hanem humort és öniróniát is kódol azokba: egyszerre legyőzhetetlen és elesett figurákat testesít meg. Mindig a jófiú szerepét vállalta el, gonosz karakterét sosem.
Az 1980-as évek elején megpróbálkozott Hollywooddal, ekkor még nem túl sok sikerrel, így visszatért Hong Kongba, ahol ikonikus sikereket halmozott fel. Ebből az időszakból a Rendőrsztori első része (1985) volt a non plus ultra: ez a mozi gyakran forgott közkézen a magyar VHS korszakban is. Aztán hiába mondogatta, hogy nem érdeki a nemzetközi szupersztárság, azért 1995-ben jött a Balhé Bronx-ban, amely varázsütésre meghozta a (mégiscsak) vágyott státuszt. Ezek után jöttek az amerikai filmek, köztük a Csúcsformában-trilógia (bár tudnánk feledni a szörnyűséges harmadik részt) és A karate kölyök. És még nagyon sok blődli, melyeket azonnal el lehetett felejteni. Egyetlen egy hibát vétett Chan: nem vállalt soha komoly drámai szerepet, nem mutatta meg, hogy valójában milyen színész is ő. Erős a gyanú, hogy nem túl jó.
Igaz, folyamatosan visszatért Kínába, hogy ott is forgasson, de ezek a filmek inkább a helyi piacon megragadt művek maradtak. Sőt, évek óta kérdezhetjük, hogy mi van a filmcsillaggal. Ha ránézünk a filmográfiájára, megállapítható, hatvankilenc évesen sem készül a nyugdíjra, hiszen hat készülő projektje van, köztük a Kung Fu Panda és a Csúcsformában negyedik része, de egy újabb Rendőrsztori is kilátásban van. Frissében pedig itt van A kimenekítési projekt című Netflix-csoda, melyet Scott Waugh egykori kaszkadőr rendezett és nem mellékesen hamarosan A feláldozhatók 4. részével érkezik a mozikba.
A csodát persze cinikus kontextusban értem.
Ez a film tipikus modern streaming-produkció, amely a könnyed szórakoztatás céljával készült és – a vitatható minőségű akciófilmekben a Netflix nagy király.
A kimenekítési projektet többségében kínai befektetők pénzéből finanszírozták és öt évvel ezelőtt leforgatták. Ezt követően valamilyen oknál fogva jegelték a produkciót. A történet szerint egy kínai zsoldosnak, Luo Fengnek (Jackie Chan) csapatával együtt egy olajfinomítóból át kell kísérnie több busznyi dolgozót és tudósokat (köztük a régen látott lánya) a biztonságos zöld zónába Bagdad „a halál országútjára” keresztelt útvonalán. Eközben egy rablóbanda rajtuk üt, hogy aztán minden idők legnagyobb olajtolvajlását hajtsák végre bizonyos Paddock vezetésével (Pilou Asbaek). Köztük van a másik protagonista, Chris (John Cena), aki egy kicsiny falu önjelölt védelmezője és csak a pénzért vállalja a feladatot. Amikor kiderül, hogy Paddock sokkal aljasabb, mint amit bárki elképzelt volna, meghátrál és mint megtért jófiú inkább Luónak segít.
Innentől kezdve a film az a humoros buddie movie és akciófilm keveréke, melyek Jackie Chan amerikai karrierjére jellemzőek. A kimenekítési projekt nézhető cucc, de számos fenntartással kezelendő. A forgatókönyv semmiféle újdonságot vagy meglepő dolgot nem tartalmaz, bár Arash Amel jegyzi a szkriptet. Az pedig olyan, mintha csak a mesterséges intelligenciával dobták volna össze azzal az instrukcióval, hogy azért kicsit haladjunk a korral: legyen a kínai és amerikai jelenlét kiegyensúlyozott és a tudósok legyenek nők. Közülük az egyik Chan lánya, akit Chunrui Ma alakít. Már, ha alakításnak tekinthető az, hogy kimerül a szerepe abban, hogy csinos és kívánatos legyen.
Jackie Chan már öreg, nem képes a korábbi mutatványokra, de legalább már angolul jobban tud, mint korábban. A film egyértelmű erőssége John Cena, aki szemmel láthatóan élvezi, hogy kínai pénzből mulatozhat és kínai hölgyre vágyakozhat (igen, Chan karakterének lányára).
Néha már annyira rossz az egész, hogy már jó, de ezek is csak momentumok.
Képtelen vagyok eldönteni, hogy mi is volt ez. Akciófilmnek lapos, vígjátéknak punnyadt – a tökéletes csőd. De ha már végig nézzük – tulajdonképpen teljesíthető misszió –, akkor maradjunk bakiparádéig: igaz, itt már nem Chan életveszélyes mutatványai a mérvadóak, hanem Cena kivágott poénjai és improvizációi. Ezek többet érnek, mint az egész addig látott produkció.
Infó: A kimenekítési projekt. Bemutatja a Netflix
