Lenne azért pár ötletem, Orbán Viktor miként csíphetné még jobban fülön és üstökön az inflációt, birkózhatná le, taposhatná meg, gyalulhatná szét az árakat. Vagy miként jellemzi Árletörőnk minden napos küzdelmeit. Hát nem tudom, de a közműpiacokon a kormányfő éppenséggel kifejezetten Áremelőnek tűnik. Itt bizony Orbán Viktor keményen küzd az inflációcsökkentők, az árletörők, az alacsony árak begyűrűzése ellen.
Itt van például az EPR, ami annyit tesz, hogy az állam mostantól az újrahasznosítható termékek gyártóira terheli a későbbi visszaforgatás költségeit. Éves mértéke körülbelül 250 milliárd forint, ami az eddig e címen beszedett és visszaosztott összeg több mint tízszerese. Ez nyilván beépül az érintett cikkek tarifáiba, úgy nagyjából 5 százalékponttal emelve az olyannyira irtott inflációt. Orbán Viktor nem szereti az EPR-t, de mit tud tenni, brüsszeli parancs. Ez csak félig igaz. Bár az elv valóban uniós kötelezettség, a beszedett tételek az EU-tagállamok szintjeinek többszörösére rúgnak. Miként jött ez ki? Úgy, hogy a hazai hulladékbizniszt júliustól átvevő Mol mondott egy költségigényt a közműhivatalnak, amely azt láttamozta, az így adóként beszedett EPR pedig mehet a Molhoz. Ez viszont már Orbánikum.
Vagy itt vannak a tavaly kétségkívül őrültet randalírozó, piaci energiaárak. Mivel az éves szerződésekben ragadt vállalkozások máig a tavalyi horrortarifákat fizetik, nyilván ez az infláció fő oka. Persze a kormány nem a nyugati gázcsapokat elzáró Putyint, hanem az „elhibázott brüsszeli szankciókat” kárhoztatja. (Meg a környezetvédelmet.) Mindenesetre tavaly az állami MVM odaszólhatott, hogy ha az egyre drágább orosz gázért a lakosságtól változatlanul csak „rezsicsökkentett” tarifát kérhetnek, tönkremennek. Lett is megoldás: szedjünk be néhány „csúnya” iparágtól vagy ezermilliárdot. Ez a - Molt is terhelő - extraadó, ami igenis megemeli az érintett ágazatok, így a benzin, a gyógyszer, az internet és a repülőjegy árát. És ebből a több ezermilliárdos rezsialapból – no meg az egy éve megtöbbszörözött, „átlagfogyasztás feletti” lakossági tarifákból – ki is nullázták az MVM hiányát. Igen ám, de a kormánypropaganda által oly sokszor eltemetett, oroszellenes Nyugat csak nem akar megfagyni és gázáraik is a háború előtti szinteken állnak. Bár így az MVM elvben már nem igényelné az ezermilliárdokat, a kormány se a rezsiemelt lakossági tarifákat, se az extraadót, így – tehát áttételesen az inflációt – se csökkenti. Fölösen gyűlő ezermilliárdjaikból a vállalkozások gigarezsijének „letörésével” is gyalulhatnának az infláción. Az elhibázott üzemanyagárstop elhibázott eltörléséről és az elhibázott üzemanyag-jövedékiadó-emelésről nem is beszélve. Helyette van az élelmiszerláncok vegzálása és árfigyelés. Közben meg persze harc az élelmiszer-dömpingárak ellen. A kormány ezernyi trükkje így nem az árakat, hanem a versenyképességet és a munkahelyeket döngöli szét.
Az számlákat aligha az elhibázott brüsszeli szankciók, sokkal inkább Orbán magyarellenessége emeli.