Pont úgy, ahogy Rióban, ismét rárúgta az ajtót sportágára a világ valaha volt egyik legnagyobb női tornásza, az amerikai Simone Biles, aki két év kihagyás után ellentmondást nem tűrően tért vissza a chicagói US Classicon. A négyszeres olimpiai és 19-szeres világbajnok négy számból hármat megnyert, így értelemszerűen az egyéni összetett bajnoki címet is besöpörte.
Visszatérése azért világszenzáció, mert hasonlóra az emberiség egyik legkegyetlenebb sportágában elvétve akad példa. Ráadásul Biles nem sérülés, hanem mentális problémák miatt száműzte magát a sportágból. A 2016-os, riói játékok egyik hőse – csapatban, egyéni összetettben, ugrásban és talajon nyert – Tokióba is a legnagyobb esélyesként érkezett, de fejet lehajtva távozott. Árnyéka volt önmagának, összeomlott, visszalépett. Azt mondta, lelkileg nagyon megviselte, hogy a hírek nem teljesítményéről, hanem az őt szexuálisan zaklató Larry Nassaról szóltak. Az amerikai válogatott csapatorvosát korábban összesen százhetvenöt évig terjedő börtönbüntetésre ítélte a bíróság, mivel 265 nő vádolta szexuális zaklatással (összesen három perben marasztalták el, pedofíliáért is kapott még újabb 60 évet). A tornásznő időközben megházasodott, és a jelek szerint feldolgozta az őt ért borzalmakat. Mindazonáltal nem biztos, hogy visszatérése után máris a párizsi olimpia legnagyobb favoritja lenne, legalábbis az olimpiai bajnok dr. Magyar Zoltán kissé árnyalta a képet.
„Nem láttam ehhez fogható visszatérést, de nem lepett meg: fizikai adottságai mindenkinél jobbak, egészen kivételes, elképesztő rugalmasság és mozgáskészség jellemzi”
– méltatta Simone Biles képességeit a Magyar Torna Szövetség elnöke, aki elmondta: igazán akkor fog kiderülni, hogy a jövőben mire képes, ha visszakerül az amerikai válogatottba. Először a világbajnokságon mutathatja meg, hogy a sorozatterhelést is újra bírja: „Nagyon más egy-egy olyan elemet megtanulni, amitől elájul a fél világ, és megint más egy egész gyakorlatot háromszor, négyszer versenykörülmények között végrehajtani. Mondjuk a kétfordulatos Jurcsenkóra a nők között egyedül ő képes, de ez csak egy, még ha nagy értékű elem is a gyakorlatában: ha a következő elemet ellépi, máris elveszti az ezzel szerzett előnyét a pontozóknál. És akkor van egy másik nehézség is: a tokiói olimpián nem csak mentális problémával küzdött, hanem elvesztette a térérzékelését, ami sajnos tornában néha-néha előfordul. Nekem is volt hasonló problémám, álló helyzetben nem mertem hátralépni, mert már automatikusan meg akartam csavarni azt a mozdulatot is. A riói olimpiára zseniálisan felkészítették, ájulás volt nézni, mindenki a csodájára járt. Tehetségét elismerés övezte, őt választották az év női sportolójának a világon, amit rajta kívül olimpiai évben csak Nadia Comăneci, az ötszörös olimpiai bajnok érdemelt ki.”
Magyar Zoltán szerint simán benne van, hogy visszakerül a válogatottba és a párizsi olimpián ismét megnyer három szert, és csapatban is győz honfitársnőivel, pláne most, hogy a legnagyobb rivális, az orosz válogatott nem lesz ott, de ehhez az kell, hogy úgy mozogjon, ahogy Rióban, amikor berobbant az elitbe.
„Most mindenki tapsol meg örül a visszatérésnek, de ez a történet még továbbra is nyitott, két olimpiával korábban nyert, az eltelt nyolc év pedig mégiscsak nyolc év, nem tudni, mennyire vált sérülékennyé. Szóval egyelőre még sok a kérdőjel.”
