- Lencsés Károly: ez az éj, ez az ég

Fal ez az éj. Függöny és színpad ez az ég, csillag rivaldafény.
Leomlott színház az élet, romlékony bohózat.
Tűrve rossz poénjait, muszájból
Szüntelenül tapsolni a romok alatt.

Tán’ Isten a rendező, vagy a végítélet?!
Hevesen integet színészei szöveget tévesztenek.
Sántán, törött lábbal sántikál mind, elbuknak leszakadt gerendákban.
Mindegy ki mit mond a történet rég szétesett.

Fütty a nézőtéren. Látva a szánalmas kínküszködést,
Itt, most nem igaz a közhely, miszerint
Mindenki saját szerencséjének kovácsa.
Lezuhan a sötétség. Betört orrú káplán vakon betört fejjel mutogat.

Soha sincs vége. Bukdácsol…
Végigmotyogja a darabot, míg kék lesz szembogara, fehér a haja.
Elkopik róla a ruha. Girhes csontbőr teste, a színpad romjai közé lesz
Eltemetve… ez az éj, és ez az ég

Valami kancsal szemen át lát, tévedésből tányérra rak
S felzabál…