Az 1970-es évek Új-Hollywood korszakának úttörője, kasszasikerek rendezője (Francia kapcsolat, Az ördögűző), a kritika által mennybe vitt mozik (Portyán, Élni és meghalni Los Angelesben, Bug, Tizenkét dühös ember) alkotója, akit operarendezőként is ismert a világ. Számos filmes és művész gyászolja őt, személyes gondolatokkal. Az amerikai mozgókép művészet jelenleg legfontosabb indie rendezője például a mozi nagymestereként emlékezik rá, aki lehengerlő hatással volt az életére és a művészetére. Artisztikus és egyben popkulturális hatása valóban monumentális, hiánya nehezen lesz feldolgozható. Ő volt az a rendező, akinek a művei szinte tudatmódosító erővel rendelkeztek. Nézőit elkapta, behálózta és utána nem eresztette egyetlen alkotása sem.
Ha felütök egy filmtörténeti szakkönyvet, abban az áll: William Friedkin A francia kapcsolattal és Az ördögűzővel a realista stílust hozta be az amerikai új hullámba a hetvenes évek elején, ám maga a mester ezzel sosem értett egyet. Álláspontja szerint a karakterei, a történetei sokkal inkább impresszionisták. Hovatovább, úgy gondolta, hogy a realizmus egyáltalán nem fontos művészeti szempontból. „Tudja ki volt realista? Mondjuk Kafka, aki az írásaiban mindent el tudott mondani az emberi természetről.” – mondta e sorok írójának még 2014-ben, amikor a Karlovy Vary-i filmfesztiválon életműdíjat kapott.
Persze, ha csak egyetlen művet említhet az ember – mint az életmű ékkövét – akkor az a William Peter Blatty regényből készült 1973-as Az ördögűző az egyértelmű válasz. Nagyon rövid indokkal élve: a horror műfaját a művészet erejével ötvözte, úgy, ahogy se előtte, se azóta senki. 2000-ben elkészítette a rendező változatot, melynek kapcsán azt mondta: nem változtatott semmin, csak hozzátett tizenkét percet. Ezek olyan jelenetek voltak, amelyeket kényszerűségből kellett annak idején kivennie, mint például, amikor Linda Blair alakította megszállott kislány háttal kicsavarodva jön le a lépcsőn. 1973-ban még nem lehetett digitálisan eltüntetni a zsinórokat, melyek a lányt tartották. Érdekes filmtörténeti adalék: ez a jelenet Az ördögűző legtöbbet emlegetett szcénája, úgy, hogy 2000-ig benne sem volt a filmben.
Friedkin markáns véleményét és meglátásait sosem finomította, mielőtt kimondta azokat. Például, hogy a Star Wars tönkretette az amerikai filmkultúrát, mert a stúdiók rájöttek, hogy blockbustereket kell gyártani, meg franchise-t építeni. Az ördögűző sikerét meglovagoló alkotások például nagyon bosszantották. „Ma már nem lehet komolyan venni semmit Hollywoodban: elég, ha csak előzetesüket megnézzük, buta és sötét produkciók ezek. Arról nem is beszélve, hogy a hatásuk még veszélyes is.” – mondta el 2014-ben.
