Kampányfogás, így summázta a magyar kormányközeli média Volodimir Zelenszkij múlt heti beregszászi látogatását. Igen, minden bizonnyal az volt, hiszen az 530. napja tartó háborúnak a „piár” legalább olyan fontos és szerves része, mint bármely harctéri művelet. És ennek a kampánynak az arca, a lelke, rendezője és főszereplője is egyben maga a színész-producer elnök. Az ő nagy terepruhás alakításának köszönhetően nyerte meg Ukrajna a világ támogatását – nem a politikai vezetőkét, mert felelős politikus akkor sem állt volna a nemzetközi jogot felrúgó agresszor Oroszország oldalára, ha éppen egy sótlan, öltönybe bújt, karót nyelt elnöke lett volna Ukrajnának – hanem a lakosságét, mindazokét, akiknek voksaitól függnek a demokratikus országok döntéshozói. Zelenszkij Beregszászba, Kárpátalja legmagyarabb városába érkezését biztonsági okokból csak néhány órával korábban jelentették be, de így is ünneplő tömeg verődött össze az utcákon fogadtatására, a Nép Szolgáját köszöntő tömegben vélhetően szép számmal voltak magyarok is.
Zelenszkij pedig kampányolt, mert ez is a dolga. Elnöki teendőit látta el, ezúttal is jól, országa egyik olyan régiójában, amit eddig elkerültek a harcok, de a szenvedés nem: hitet adott, lelkesített, ígért. A jogfosztó kisebbségellenes törvények módosítását is megígérte (sokadjára) a magyar közösség helyi vezetőinek, ami vélhetően nem több, mint újabb üres ígéret.
Az ukrajnai magyar kisebbség helyzete nem fog önállóan rendeződni akkor sem, - és főleg akkor nem -, ha a magyar kormány folytatja az ukrán euroatlanti integráció esztelen blokkolását. Mindeddig egyetlen dolog tudta rávenni Kijevet ezeknek - a minden ukrajnai kisebbség, nem csak a magyarok létét fenyegető - törvényeknek a módosítására: az EU-integráció és Brüsszel nyomása. A „nemzettársakért aggódó” Orbán-kormány pedig a nemzetegyesítés és kisebbségi jogvédelem ma egyetlen hatékony és járható útját aknásítja el.