A szerda óta Lisszabonban, a Katolikus Ifjúsági Világtalálkozón résztvevő Ferenc pápa már eddig is több fontos beszédet mondott a portugál fővárosban - ismét felszólított az ukrajnai béketeremtésre, felhívta az ifjabb generáció figyelmét a klímavédelem jelentőségére, arra intette a portugál papokat és apácákat, „vessék ki a hálót a reménytelenség mai nyílt vizein”. Sokan azonban már most a vasárnapi beszédét várják, hiszen a rendezvényt záró szentmisét tartják a világtalálkozó legfontosabb eseményének. Mások már a szombati, fátimai látogatására tekintenek, amikor a Mária-jelenések kegyhelyénél imádkozik.
Zarándokok milliói utaznak évente a Lisszabontól északra fekvő településre, ahol Szűz Mária 1917-ben hat hónap alatt háromszor jelent meg három pásztorgyermeknek, ami a „Nap csodájával” tetőzött, egy napjelenséggel, amelynek állítólag becslések szerint 70 000 ember volt tanúja. Fátima megítélését megnehezíti, hogy a Szűzanya üzeneteiről az összeesküvés-elméletek hívei, köztük a szélsőjobboldali Qanon is különféle, amúgy teljesen megalapozatlan „értesüléseket” terjesztenek.
Ferenc pápa egyik régi ellenfele, Carlo Maria Viganó érsek például egyenesen azt állította, „Fatima harmadik titkát eltussolták”. Fátima tehát inkább a szembenállás jelképévé vált, mintsem az összetartozásé. Ez is magyarázza, hogy amikor Ferenc pápa 2017-ben először látogatott el Fátimába – a jelenések századik évfordulója alkalmából –, a „konfliktusok kultúrájának megszüntetéséért könyörgött”, s emlékeztetett arra, hogy amikor Mária először megjelent itt, békére szólított fel az első világháború közepén. Nyilvánvaló persze, hogy mai fátimai látogatásának fő vezérmotívuma nem az egyházon belüli ellenségeskedés, hanem az ukrajnai háború lezárása és a béketeremtés lesz.
Egyházpolitikai szempontból azonban az eddigi legjelentősebb esemény portugáliai vizitje során az a találkozója volt, amikor a portugál katolikus papok által elkövetett szexuális visszaélések áldozataival találkozott. Hogy Ferenc mennyire fontosnak tartotta ezt az eseményt, jelzi: az ötnapos portugáliai látogatásának egyik első programjaként beszélgetett az érintettekkel, 13 áldozattal találkozott a Szentszék diplomáciai képviseletén. A találkozó több mint egy órán át zajlott, hangzott a Szentszék közleménye, „intenzív légkörben”. Azért is volt annyira fontos a pápának ez a gesztusa, mert az áldozatokkal való találkozója az eredeti programban még nem szerepelt.
A pápa a lisszaboni Jeronimos kolostorban a papsághoz szólva azt mondta, hogy a szexuális visszaélésekkel kapcsolatos botrányok "kárt okoztak" a katolikus egyháznak, "csalódást és haragot" keltettek, és "alázatos és állandó megtisztulásra" szólított fel. A pápa közvetve a portugál főpapokat azzal vádolta, hogy a szexuális visszaélések rossz kezelése nyomán lemorzsolódnak a hívek.
A portugál közvéleményt rendkívüli módon megrázta egy februárban közzétett, a Portugál Püspöki Konferencia által létrehozott szakértői csoport jelentése, amely megállapította, hogy bár csak valamivel több mint félezer áldozat jelentkezett személyesen náluk, a kiküldött online kérdőívek alapján 1950 óta legalább 4815 fiút és lányt molesztáltak egyházi személyiségek, többségüket 10-14 éves korukban.
A jelentés teljesen új megvilágításba helyezte az egyház szerepét, hiszen a dokumentum közzététele előtt a portugál egyház magas rangú tisztviselői azt állították, csak néhány esetben fordult elő szexuális visszaélés. Míg az Egyesült Államokban, Ausztráliában és néhány más országban a katolikus egyház már évekkel ezelőtt elkezdte feldolgozni a papság szexuális visszaélésekkel kapcsolatos nehéz örökségét, és mechanizmusokat hozott létre az áldozatok kártalanítására, addig Portugáliában a szőnyeg alá söpörték a problémát.
Minden jel szerint azonban a portugál egyházi vezetők keveset tanultak az amerikai, az európai és a latin-amerikai püspöktársaiktól. Komoly felháborodást keltett ugyanis, hogy a jelentés közzététele után a határozott fellépés helyett tétovázás jellemezte a helyi egyházat, láthatóan elképzelésük sem volt a főpapoknak arról, miként kezeljék a kialakult helyzetet. Ezért az áldozatok létrehozták saját érdekvédelmi szervezetüket azzal a céllal, hogy kártérítést követeljenek.
Egyelőre azonban szó sincs jóvátételről. Az egyházi hatóságok először azzal érveltek, hogy ez a kérdés a bíróságok hatáskörébe tartozik. Manuel Clemente lisszaboni bíboros azt mondta, hogy az egyház csak azt teszi meg, amit a bíróságok megállapítanak. "Mindent, amit a törvény szerint meg lehet tenni, meg is fogjuk megtenni" - magyarázta. "De ne várják el tőlünk, hogy mást tegyünk, mert mást nem is tehetünk". Csakhogy a bíróságok Portugáliában túlterheltek, sok-sok év telik el, amíg ítélet születik. Clemente egyenesen úgy fogalmazott, "sértő" lenne az áldozatoknak kártérítést felajánlani”. Ő és más egyházi tisztviselők azt is állították, a szakértői bizottság által készített online kérdőívben egyik áldozat sem jelezte, hogy jóvátételt akarna kérni. Áprilisban aztán az egyházvezetés enyhített az álláspontján, mondván, nem zárja ki a kártérítést. Megígérte, "elérhetővé teszi a segítséget" az áldozatok számára, és azt mondta, ha az elítélt elkövetők nem tudnak fizetni, az egyház megteszi ezt helyettük.
Egyelőre tehát még folyik a kötélhúzás, s nem csak a kártérítés összegéről: az egyházi vezetés egyelőre még attól is elzárkózik, hogy felfüggessze azokat az egyházi személyiségeket, akik a beszámolók szerint bűncselekményt követtek el. Az egyházi hatóságok szerint ugyanis az állítólagos visszaélőként megnevezett aktív papokat csak megfelelő jogi eljárás után függeszthetik fel szolgálatukból, meg kell adni nekik a lehetőséget a védekezésre, bírósági tárgyalóteremben. A tisztviselők a közvélemény nyomására később a jelentésben azonosított két tucat pap közül négyet felfüggesztettek.
S hogy még mindig mennyire ellentmondásos az egyház hozzáállása: a főpapok ígéretet tettek arra, hogy emlékművet állítanak az áldozatoknak, amelyet az Ifjúsági Világtalálkozó alkalmával avatnak fel. Néhány héttel a pápa érkezése előtt azonban váratlanul elvetették ezt a tervet és homályosan azt közölték, később valamit majd tesznek. Erre válaszként a pápa érkezése előtti éjszaka az "Ez a mi emlékművünk" figyelemfelkeltő kampányt szervező csoport óriáshirdetést helyezett ki Lisszabon leghosszabb és legforgalmasabb sugárútján. Az óriásplakáton a következő szerepel: 4800+ gyermeket bántalmaztak a portugál katolikus egyházban. Emellett 4815 pont is szerepel, amelyek mindegyike egy-egy áldozatot jelképez. Ugyanezt az üzenetet tartalmazó óriásplakátot helyezték el Loures és Qeiras városokban is, e két településen is zajlanak rendezvények a világtalálkozó keretében. A kampányt szervező csoport honlapján azt tette közzé: Semmi sem tudja helyrehozni azt, amit ez a több mint 4800 áldozat átélt és az ő életüket”.
Visszájára sült el a terv
Anne Barrett Doyle, az egyházi visszaélésekről archívumot vezető amerikai csoport, a BishopAccountability.org amerikai csoport egyik tagja szerint a portugál püspökök rendkívül rosszul mérték fel a helyzetet. Azt várták, hogy az általuk megrendelt jelentés felmenti őket, lehetővé teszi számukra, hogy "bocsánatot kérjenek, biztosítékot adjanak a reformra és továbblépjenek".
A terv azonban a visszájára sült el és kiderült, hogy a visszaéléseket feltáró testület a vártnál sokkal függetlenebben működött. „Ez egy katasztrofális tévedés volt" a főpapok részéről, mutat rá Doyle.
Kisgyerekeknek hisznek, az áldozatoknak nem
Az utóbbi időben egyre több áldozat mesélte el a saját, megdöbbentő történetét. Antonio Grosso azt állította, hogy az 1960-as években szexuálisan zaklatták egy egykori fatimai fiúkat befogadó vallási menedékhelyen. Ennek kapcsán az egyház ellentmondásos megközelítése miatt dühös. Mint fogalmazott, miközben az egyházi tisztviselők nem hiszik el a szexuális visszaélések áldozatainak történeteit, azoknak a kisgyerekeknek hisznek, akik azt mondják, hogy Fátimában megjelent nekik a szűzanya.
